Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1143 Az országgyűlés 18. ülése, 1982 nyékre kell építenünk: az agy fogékonysága, az ösztönrendszer utánzókészsége, a hangképző szervek hajlékonysága a gyermekkorban cso­dákra képes. Művelődési kormányzatunk jelenleg — bi­zonyára kényszerű okok miatt — a hiányossá­gok megszüntetése érdekében is legfontosabb­nak a felnőtt nyelvoktatás széles körű megszer­vezését tartja. A idegen nyelvű óvodákba — a nemzetiségi óvodákon kívül — az egyre növek­vő érdeklődés ellenére alig lehet bejutni. Az általános iskolák szakos nyelvi osztályai­ban kaphatnának a tanulók heti négy-öt órában megfelelő idegen nyelvi alapot. Ilyen színtű kép­zésben sajnos gyerekeinknek csak két százaléka részesül az orosz nyelv vonatkozásában, az összes többi idegen nyelven együttesen a kis­diákok egy százaléka tanul. A gimnáziumi fakultációs reform a speciá­lis osztályokkal — úgy látszik — kevesebb kö­zépiskolás hatékony nyelvi képzését biztosítja, mint a korábbi tagozatos nyelvi osztályok. Feszültség mutatkozik az általános iskolai nyelvi képzés szervezése és a főiskolai nyelvta­nárképzés között is. Az általános iskolai intéz­ményes nyelvoktatás nem szervezhető széle­sebb körben, mert úgymond nincs elegendő ál­talános iskolai nyelvtanár. Ezzel szemben több tanárképző főiskolában a korábbiakhoz képest csökkent vagy szünetel az idegen nyelvi általá­nos iskolai tanárképzés, és még így is több a végzős nyelvtanár, mint az álláshely. A pécsi főiskolában például tavaly végzett angol sza­kosok 50 százaléka tudott csak pedagógusként elhelyezkedni. Ügy látszik, a nyelvi képzés e vonatkozá­sában is elgondolkodtatóak a nemzetközi ösz­szehasonlítás adatai. Dániában az idegen nyelvű óvodákra épül az alsó iskolai osztályok heti 4—6 órás nyelvi képzése. Hollandiában egyetemre csak idegen nyelveket jól tudó fiatalok iratkoz­hatnak be, mert minden szakon külföldi szak­könyvekből is tanulniok kell a vizsgákra. Bel­giumban, a szakfordító tolmácsképző főiskolák hazájában a középiskola teljes értékű köznyelvi képzést nyújt, a továbbiakban magas színtű szaknyelvi specializálódás következik. Az előbbiekkel szemben hazánkban a mű­szaki és agrár felsőoktatásnak sokszor kezdő nyelvtanfolyamok szervezésével kell bajlódnia, pedig feladata az volna, hogy például a szak­nyelvek bázisát, a szakszótárakat szerkessze és általában a szaknyelvi képzés fellegvárává váljék. Tisztelt Országgyűlés! Noha hozzászólásom­ban nem foglalkoztam az 1983. évi költségve­téssel, azt áttanulmányoztam, reálisnak tartom és elfogadom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.31—16.52. Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Rácz Albert elvtárs, az 26 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ december 16-án, csütörtökön 1144 Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke kí­ván szólni. DR. RÁCZ ALBERT, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke: Tisztelt Országgyű­lés! Kedves Elvtársak! Jövő évi feladataink megoldásának kulcskérdése, mint minden idő­szakban, most is, hogy milyen hatásfokkal tel­jesítjük a termelést. Ez a mai hozzászólásokban sok oldalról magyarázatot nyert már. Bár ter­melő tevékenységünk sok szállal kapcsolódik a világgazdasághoz, mégis ez az a terület, ahol a tervezett eredményeink elérését saját mun­kánkkal tudjuk befolyásolni. Az ipari termelés 1—2 százalékos emelkedése, vagy az építőipari termelés csökkenő tendenciája közvéleményünk­ben olyan érzetet kelthet, hogy ennek teljesí­tése egyszerűbb a korábbi évek feladatainál, hi­szen látszólag alig van szükség többre, mint amit már az előző években elértünk. A pénzügy­miniszteri expozé bemutatta, hogy a jövő évi feladatok teljesítése, a piacképes, exportképes termékek előállítása az adott külső és belső fel­tételek között kemény és fegyelmezett mun­kát igényel. Ezért válik parancsoló szükséggé — ahogyan már itt erről többen is szóltak —, hogy további erőfeszítést tegyünk a minőség javítására. Abból kell kiindulnunk, hogy a minőség a termelés egész folyamatának végeredménye. Nem lehet a munkapad mellett jó minőséget ter­melni, ha nincsenek meg hozzá a feltételek: a jó és karszerű fejlesztés, a munka- és üzem­szervezés, a megfelelő anyagellátás, és így to­vább. Majd ugyanilyen jó minőségű munkával el is kell adni ezeket a termékeket. Számos pél­da mutatja, hogy kiváló minőségben elkészült termékek sem hozzák a kívánt eredményt, a gyenge piaci munka következtében. A szabályo­zás és a gazdasági irányítás az árral, a szabvá­nyok kialakításával igyekszik a minőséget be­folyásolni. Kívánatos, hogy az eddigieknél job­ban biztosítsa a minőség javítását a vállalati munka is. Az a véleményünk, hogy ez egyrészt a kö­vetelménytámasztással, másrészt a belső érde­keltség megfelelő kialakításával történhet meg. Törekvéseink valóraváltásában, a haté­konyság növelésében igen fontos szerepe van a vállalati belső érdekeltség célszerű kialakításá­nak. A szabályozás eszközei „csak" a gazdálko­dás feltételeit, a lehetőségeit teremtik meg, és a vállalati hatékony munkában, illetve annak keretében érik el a kívánatos népgazdasági célt. Nagy baj lenne, ha a gazdálkodó egységeink csak ezekre hagyatkozva, kizárólag a szabályo­zókra figyelve szerveznék gazdasági munkáju­kat. Szükséges, hogy mozgósítsák belső tartalé­kaikat. Meggyőződésem: szükséges, de nem elégséges, ha az alapvető népgazdasági célokat, kormányzati programokat csak az üzemi demok­rácia létező fórumain ismertetjük. Ezek a válla­lati gazdálkodás szerves részévé, az egyének és kollektívák cselekedeteinek céljává csak akkor válnak, ha az üzemek, brigádok, egyének anya­gi érdekeltségi rendjébe beépülnek. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, termesze-

Next

/
Thumbnails
Contents