Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1065 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1066 gazdálkodás. Az ország vízkészletével — csapadék, felszíni és felszín alatti vízzel — való racionális gazdálkodás nélkül nem képzelhető el a természeti adottságok maradéktalan hasznosítása. A jövőben indokolt növelni a korszerűen felszerelt öntözendő területeket, melyeken a hiányzó víz pótlása és a többletvizek elvezetése, tárolása biztosított. Az elmúlt évtizedekben, főleg a Tiszántúl térségében megvalósultak azok az állami főművek, amelyek öntözővizet szolgáltatnak. Ezzel mintegy 450 ezer, ebből Szolnok megyében 84 ezer hektáron teremtődött meg az öntözés lehetősége, azonban az öntözőtelepek és berendezések jelentős része, országosan mintegy 200 ezer hektár már elavult, tönkrement. Segítette ezt az is, hogy az öntözés gazdaságossága különösen a korszerűtlen telepeken erősen leromlott. Ennek következménye, hogy jelentősen csökkent az öntözött terület nagysága. Ezt azért tartom gondnak, mert a Nagyalföldre, főként a Tiszántúlra a szélsőséges időjárás a jellemző. Ezt igazolja az is, hogy 50 év átlagában 486 milliméter az évi csapadék mennyisége. A Tisza II. építését az eddig elmondottak indokolták. A Tisza II. építésekor azt terveztük, hogy Szolnok megyében 150—160 ezer hektáron teremtjük meg az öntözés lehetőségét, a korszerű vízgazdálkodást. A főművek kiépítésével az érintett mezőgazdasági üzemek területein a vízrendezés és a komplex melioráció nem valósult meg. Ezért a víz hasznosítása a lehetőségektől és a szükségletektől lényegesen elmaradt. Ezért indokolt Szolnok megyében a vízrendezés és a komplex meliorációs munkák ütemének meggyorsítása. Az öntözésfejlesztés lehetőségeivel foglalkozó tárcaközi munkabizottság megállapítása szerint is az öntözött terület 2000-ig 730 ezer hektárra növelhető. Véleményem szerint ez a fejlesztés feltétlenül reális és szükséges, különösen a Tiszántúl térségében, ahol az ország agyagvagyonának döntő része található. Ennek a természeti erőforrásnak kiaknázása csak okszerű vízgazdálkodással lehetséges. Ez annál is inkább indokolt, mert köztudottan a mezőgazdaságilag művelt földterület évről évre csökken, az utóbbi két évben például 241 ezer hektárral és sajnos, ez a folyamat tovább tart, amivel reálisan számolni kell. Nekünk az a kötelességünk, hogy a meglevő termőföld termőképességének fokozásával ellensúlyozzuk a termőterület csökkenését és hosszú távon biztosítsuk az ország lakosságának kiegyensúlyozott élelmiszerellátását. Ezek nagyon összetett feladatok, melyek közül csak néhányat említek meg. Talajainkat alkalmassá kell tenni arra, hogy azokon megfelelő termelést és vízgazdálkodást lehessen folytatni. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztése céljából olyan ipari háttér megteremtése szükséges, amellyel hatékonyan, korszerűen, kevés élő munkaerővel és energiával válik lehetővé a víz felhasználása. A fejlesztések mellett gyorsítani kell a rekonstrukció mielőbbi megvalósítását, az elavult berendezések kiváltását. A mezőgazdasági üzemek részére olyan ösztönző feltételeket kell teremteni, hogy az eddigieknél magasabb színvonalon biztosítsák a természeti erőforrások felhasználását a termelés során. Ezeknek a feltételeknek a biztosítása esetén viszont ne legyen lehetősége senkinek arra, hogy természeti erőforrásainkat különböző okokra hivatkozással ne hasznosítsa maradéktalanul a saját üzeme és a népgazdaság javára. Tisztelt Országgyűlés! Az öntözéssel szorosan összefügg a víz káros hatásának, belvíz, másodlagos szikesedés, talajvízszint-ingadozás csökkentése. Hivatkozva „A mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón" című felmérésre, megállapítható, hogy az ország területének közel 60 százalékán a kedvezőtlen talajtulajdonságok akadályozzák a nagy növényi hozamok elérését. A kedvezőtlen talaj tulajdonságú területek 46 százaléka kedvezőtlen vízgazdálkodású, amely korlátozza a föld termőképességét. A kedvezőtlen talaj adottságok és a rossz vízgazdálkodás jelentős része meliorációs beavatkozással megszüntethető, mérsékelhető. Jónak tartjuk a térségi komplex meliorációs munkák megkezdését, azonban a fölösleges vizek elvezetése mellett meg kell oldani ezek tarozását, szükség szerinti visszajuttatását is. Véleményünk szerint ebben döntő és igen felelősségteljes feladatának kell lennie a tudományos kutatásnak. Egyrészt olyan új módszereket kell kidolgozni, melyek energiatakarékosán teszik lehetővé a lehullott csapadék minél nagyobb hányadának a talajban történő tárolását, másrészt biztosítják a szükséges víznek aszály esetén való visszajuttatását. Ha ezeket maradéktalanul megvalósítjuk, megítélésem szerint jelentősen csökkenthetők lesznek a belvízkárok, javul a talajok vízháztartása és a kemikáliák környezetszennyező hatása is csökken, ugyanakkor hatásfokuk javul. A VI. ötéves terv és távlati célkitűzéseink csak úgy valósíthatók meg eredményesen, ha a jövőben is, úgy mint eddig, az ország valamenynyi érintett szerve szorosan együttműködik a természeti erőforrások eredményesebb felhasználásában. Konkrétabban ezt úgy kell értelmeznünk, hogy a mezőgazdasági termelésünk jelenlegi fejlett színvonala egy népgazdasági szintű ágazatok közötti komplex együttműködés eredménye, melyre a jövőben még fokozottabban szükségünk lesz. A vízügyi szolgálat minden dolgozójának az elmúlt időszakban végzett munkáját a Szolnok megyei képviselőcsoport nevében tisztelettel megköszönjük. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének jelentését elfogadom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Ádám Imréné képviselőtársunk. ÁDÁM IMRÉNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak ! A víz a természet mással nem pótolható eleme, az élet, a társadalmi termelés számára nélkülözhetetlen. A víz Bács-Kiskun megye életében mindig lényeges szerepet játszott, ezért a vízgazdálkodás kérdésének rendezése, megoldása megkülönböztetett figyelmet érdemel. A megye természeti adottságait kihasználva, a Szelidi, a Vadkerti és a Kunfehér-tó mellett üdülőterületet fejlesztett ki. A kikapcsolódás, pihenés, regenerálódás, a szabad idő hasznos el-