Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

919 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 920 melésből munkaerő áramlik át a szolgáltató ágazatokba, eddig a belkereskedelemben legalábbis nem érzékelhető. A kereskedelmi dolgozók mintegy 64 százaléka nő. A bolthálózatban viszont ez az arány mintegy 80 százalék. Közöttük sok a kisgyermekét nevelő anya. Idegi és fizikai igénybevételük, kedvezőtlen munkaidő beosztásuk, az árumozgatással együtt járó nehéz fizikai munkájuk, valamint a gyakran nem kielégítő szociális feltételek miatt is sokan elhagyják a szakmát. Egyes területeken, s ez elsősorban az élelmiszer-kereskedelemben igaz, és különösen a fővárosban és az ipari központokban, nőttek a munkaerőgondjaink. Annak ellenére, hogy a kereskedelem az utóbbi években részesült szerény mértékű bérpreferenciában, és kisebb bérszabályozási kedvezményekben, elmaradásunk — tehát a kereskedelmi dolgozók átlagkeresete — növekedett a népgazdaság más területeihez képest. Hozzá kell tenni, hogy a belkereskedelemben sem tudtuk a béreket jobban, illetve kellően differenciálni, s a jó kereskedőknek, a jobb munkát végzőknek többet fizetni. Más szolgáltató ágazatokhoz hasonlóan dolgozóink egy része sem kaphatja meg a két szabadnapot a hétvégén, mert ezt kívánja tőlük a közérdek. Ezzel együtt az ötnapos munkahét bevezetését a kereskedelmi dolgozók is társadalmunk vívmányai közé sorolják. A kereskedelmi dolgozók sokszor nagyon nehéz körülmények között állnak helyt a munkában. Túlnyomó többségük szakmai felkészültségével, emberi magatartásával kivívta a vásárlók elismerését. Ez még akkor is igaz, ha akadnak ebben a szakmában is olyanok, akik udvariatlanok, szakszerűtlenül szolgálnak ki, akiknek a felkészültsége hiányos. Ezért a kereskedelmi dolgozók képzettségét, emberi magatartását, munkájuk minőségét tovább kell javítani. Sokat segíthet ebben a szocialista munka verseny-mozgalom. Dolgozóink jogosan igénylik, hogy a jól végzett munkájuk társadalmilag és anyagilag jobban elismerésre kerüljön. Tisztelt Országgyűlés! Az eltelt viszonylag rövid időszak tapasztalatai bizonyítják, hogy a belkereskedelemről szóló törvény jól szolgálta a fogyasztók érdekeit. Végrehajtását természetesen hosszú távú feladatnak tekintjük és a jövőben a termelőkkel és a külkereskedelemmel együttműködve még határozottabban érvényt kívánunk szerezni a törvény szellemének, az abban foglaltaknak. Beszámolómban az írásos anyagokat kiegészítve igyekeztem kepét adni a törvény megalkotása óta végzett munkánkról. Szóltam röviden hiányosságainkról, gondjainkról, s utaltam az előttünk álló legfontosabb feladatokra is. Feladataink teljesítésével egyaránt szolgáljuk a lakosság érdekeit és a népgazdaság előrehaladását. Megtisztelő kötelességünknek tartjuk, hogy a jövőben méginkább eleget tegyünk annak a várakozásnak, amely közérdekű munkánk iránt megnyilvánul. Kérem a tisztelt Országgyűlést beszámolóm elfogadására. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a belkereskedelmi miniszter beszámolójához 21 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Hosszú László képviselőtársunk felszólalása következik. Tisztelt Országgyűlés! HOSSZÚ LÁSZLÓ: Képviselőtársaim ! Az országgyűlés kereskedelmi bizottsága megtárgyalta a belkereskedelmi miniszter elvtársnak a belkereskedelem és az idegenforgalom helyzetéről szóló beszámolóját. Tapasztalataink alapján részletesen elemeztük a lakosság ellátásával összefüggő helyzetet, megállapításainkat, javaslatainkat miniszter elvtárs elfogadta, szóbeli beszámolójában azt hasznosította. Engedjék meg, hogy a kereskedelmi bizottság véleményét néhány kérdésben összegezzem, ami segítheti az országgyűlést abban, hogy áttekintse az életszínvonal-politikánkhoz jelentősen kapcsolódó kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenység megítélését. Bizottságunk üdvözli, hogy a miniszter elvtárs beszámolója a demokratikus lehetőségek jó hasznosításával készült. Széles körű elemző munkával, kereskedelmi dolgozók és szakemberek véleményének figyelembevételével, politikai és társadalmi szervek, fogyasztók véleményére támaszkodva, jól bevált gyakorlat kapcsán olyan demokratikus fórumrendszert alkotott, amellyel — a most hallott kiegészítést is figyelembe véve — országgyűlésünk reális képet kapott a belkereskedelem ellátási tevékenységéről és az idegenforgalom népgazdasági szerepéről. Az a megállapításunk, hogy a belkereskedelemről szóló törvény megalkotása óta világos és helyes irányt mutat a belkereskedelmi tevékenység fejlesztésére, következetesebb, teljesebb érvény sítése kedvező fejlődést hozott a végrehajtás során az ágazati politika terén. Igaz, hogy ez a törvény nem tekint hosszú múltra, de úgy érezzük, annál inkább hosszú távra szól. A törvénynek sem a szelleme, sem pedig a szövege nem kíván változtatást. A törvényt alkalmasnak tartjuk arra, hogy a következetesen megfogalmazott fogyasztói igények kielégítését szolgáló tevékenységek helyes irányban fejlődjenek. Mindezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy kimerültek a törvény által előírt magatartási, modszerbeni és ellátási feladatok. És csak elöljáróban is néhányat kiemelve, nagyon sok még a tennivalónk a termékek és szolgáltatások minőségének javítása, a kulturáltság színvonalának növelése, a kereskedelem termelést befolyásoló szerepének erősítésében, a fogyasztói szokásokat befolyásoló tevékenységben, nem kevésbé a fogyasztói érdekvédelem széles körű értelmezésében. Egyetértünk a miniszter elvtárs megállapításával, miszerint az árukínálat lehetővé tette, hogy a lakosság pénzjö védelmét többségében igénye szerint költse el. Nemzetközileg is jónak minősítjük élelmiszerellátásunkat, úgy értékeljük, hogy az ellátási színvonal a mai világgazdasági körülmények között élelmiszer-gazdaságunk j ól szervezettségének az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem együttműködési rendszere jó kialakításának külön-külön is, de együttesen is megfelelő érdekeltségi rendszer alkalmazásának köszönhető. Nem lehetnek teljes mértékben elégedettek a zöldség-gyümölcstermelés, felvásárlás, kereskedelmi ellátás rendszerével a termelők, a fogyasztók és a kereskedelem sem. A helyes irányú központi intézkedések megtétele után is ez a kereskedelemnek változatlanul nem erős oldala. A tett intézkedéseket mi kezdeti lépésnek tartjuk. A továbblépés olyan útját javasoljuk választani, amely jól illesz-