Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

909 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 910 bocsátunk a tanácsok rendelkezésére, például az energiaáremelés-kompenzáció, vagy bizonyos be­vételi szerkezet megváltoztatása és ilyen kérdések. Mi úgy ítéljük meg, hogy ott sem, ahol a ténykiadás nagyobb volt a tervezettnél, folyt valami könnyel­mű túlköltekezés. Nagyon egyet tudok érteni azzal, amit a telje­sítményelv érvényesítése védelmében és érdekében Seres elvtárs elmondott. A pénzügyi szabályozás és a kormányzati szabályozás a vállalatokra vonatko­zik. Itt utaltam arra, hogy a keresetszabályozást igyekszünk ehhez jobban igazítani, de azt, hogy egy­egy embernek egy-egy időszakban mennyit fizetnek, a kormányzat részéről nem lehet szabályozni. Azzal is teljesen egyetértek, hogy az építőipari szervezet és az építőipari gazdálkodás néhány jel­lemzője ma nincs teljesen összhangban a mai és jó néhány évig várható népgazdasági igényekkel. Ezen nincs mit csodálkozni, mert ha egyszer valami meg­változott, akkor megváltozott. Szóval ha egyszer a beruházási szerkezet megváltozik és mi a rekonst­rukciókra, a felújításra nagyobb hangsúlyt fordí­tunk, és itt az országgyűlésben az elmúlt tíz évben sok minden elhangzott, akkor ennek következmé­nye, hogy kissé masszív kiépített építőipari szerve­zetben csikorgás is tapasztalható. Ez nem feltétlenül egyéni hiba, hanem valaminek a következménye. És az építőipari szervezet fejlesztése, alakítása sze­rintem is nagyon időszerű feladat. Lehet, hogy a megoldások tekintetében az én véleményem vagy mások véleménye nem teljesen azonos azzal, amit Seres elvtárs érzékeltetett. En nem hiszem, hogy érdemes adminisztratív úton bárhol korlátozni az építőipari kapacitás mű­ködését, ha az a kapacitás tényleges igényt elégít ki és azt az igényt nem elégíti ki drágábban, mint más meglévő szervezet. Ahol igazításra szükség van, ma­gam is egyetértek, elő fogjuk mozdítani, hogy ez be­következzék. A képviselő elvtársak tudják, hogy az iparban, a kereskedelemben is jó néhány szervezeti, üzeme­lési, formabeli intézkedéssel igyekszünk a változó körülményekhez alkalmazkodni. Űgy érzem, hogy az élet változásai, amelyekre itt Seres elvtárs visz­szautalt, többfélék. Én magam tudok kellemes vál­tozásokat is. Horváth elvtárs tulajdonképpen az egész 1981­es beszámolót úgy tekintette, hogy ez kellemes be­számoló, mert komoly sikerekről ad számot. Az épí­tőiparban is vannak ilyenek, például említettem, hogy az öt nagyberuházást, amelyet befejezni ter­veztünk, be is fejeztük. Nem tudom, a harminc év gazdálkodásában hány ilyen év volt, amikor ez sike­rült, de tudok olyan vállalatról is, amely például öt hónap alatt felépített Budapesten egy iskolát, vagy vidéki vállalatokról a Tiszántúl vidékén, szóval na­gyon jó tapasztalatok is vannak. Engedjék meg, hogy még egyszer megköszön­jem az észrevételeket. Amelyek konkrét intézkedé­seket igénylők, azokat még megvizsgáljuk és ha szükséges, írásban is visszatérünk rájuk. Köszönöm szépen figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik) Van-e valaki ellene? (Nincs) Tar­tózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem) Kimondom a határozatot: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 14.15-ig, negyed háromig felfüggesztem. (Szünet : 12.35-14.16. - Elnök CSERVENKA FERENCNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk kö­vetkező napirendi pontunk tárgyalására. Az Alkot­mány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai, valamint az államtitkárok kötelesek tevékenységükről az országgyűlésnek be­számolni. E kötelezettségének eleget téve dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter elvtárs beszámol a belkereskedelem és az idegenforgalom helyzetéről. Dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter elvtár­sat illeti a szó. DR. JUHÁR ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Négy évvel ezelőtt, 1978-ban az országgyűlés időt­álló, hosszú távon iránymutató törvényt alkotott a belkereskedelemről. A törvény nemcsak arra kötelezte a belkeres­kedelmet, hogy a fogyasztókat ellássa megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú áruval, hanem arra is, hogy az áru útját a termelőtől a fogyasztóig gazdaságosan megszervezze, kulturált vásárlási kö­rülményeket teremtsen, elősegítse a korszerűbb fo­gyasztási szerkezet kialakítását, az életkörülmények javulását. A belkereskedelem gazdasági szerepét, politikai felelősségét jelzi, hogy jelen van csaknem minden településen, s az üzleteket naponta több millió em­ber keresi fel. Az állampolgár lényegében itt tudja meg, hogy pénzéből mit, mennyit és milyen körül­mények között vásárolhat, és ez lényegesen befo­lyásolja közérzetét. A törvényt annak idején olyan időszakban fo­gadta el az országgyűlés, amikor a fogyasztás minő­ségi tényezői, így a kulturáltság, a választék, a mi­nőség kerültek előtérbe. Négy év elteltével most szá­mot kell adnom az elért fejlődésről, a végzett mun­káról; arról, hogy hol tartunk ma és hogy melyek soron következő feladataink. Tisztelt Országgyűlés! A XII. pártkongresszus által kijelölt célkitűzést, az áruellátás színvonalá­nak megőrzését — nehezebb külső és belső körül­mények között — teljesítettük. A termelőkkel és a külkereskedelemmel közösen végzett munkánk eredményeként az ellátás — gazdaságpolitikai cél­jainkkal megegyezően — összességében kiegyensú­lyozott volt, ezekben az években szélesedett a vá­laszték és valamit javultak a vásárlási körülmé­nyek. Az árukínálat lehetővé tette, hogy a lakosság pénz jövedelmét többségében igénye szerint költ­hesse el. A gyakorlatban érvényesült tehát a kor­mány ellátási felelőssége, amit a törvény 36. §-a is kimond. Úgy ítéljük meg, hogy az áruellátás jelenlegi ' színvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek, s ez

Next

/
Thumbnails
Contents