Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

• 903 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 904 meg, amely a gazdaság teljesítőképességének megszokott üteménél lényegesen gyorsabb javulását eredményezi. Ehhez a belső gazdálkodásban az eddiginél jóval szigorúbb feltételrendszer, a nagyobb teljesítmény érdekében erőteljesebb ösztönzés és gazdasági kényszer érvényesítése, az egyensúly követelményeit kielégítő, a teljesítménnyel arányos felhasználás biztosítása szükséges. Ez ma az egyetlen lehetséges út nemzetközi pozícióink, érdekeink és elért életszínvonalunk megvédéséhez. Saját munkánk minősége, illetve hatékonysága, anyagi, szellemi és erkölcsi tartalékaink ésszerű felhasználása sorsdöntő lesz a következő években. Azonnali javítanivalóink között első helyen említem a termelő és értékesítő tevékenységet, ezen belül a minőségre és a határidőre vonatkozó kikötések, a szerződéses fegyelem betartását. Dekonjunktúra idején a pontatlanság jóval többe kerül, mint az élénk árukereslet időszakában. Ilyenkor a partnerek minden alkalmat kihasználnak az árak csökkentésére, pönálék érvényesítésére, vagy éppen a megkötött ügylet felbontására. Hosszú időre elveszti hírnevét és piacát az a vállalat és termék, amelyei szemben bizonyítható kifogások merülnek fel. Általános mércénk, szabályozórendszerünk és munkafegyelem kérdése, hogy a rosszul teljesítő vállalatok, vagy egyének ne juthassanak a jó munkával járó előnyökhöz, illetve juttatásokhoz. Itt sem elég azonban a tények, jelenségek megállapítása, netán kipellengérezése, az ütközést is vállalnunk kell, enélkül nem jutunk előbbre. A világban végbemenő változás, a piaci munka az ezzel foglalkozó szervezet korszerűsítését is megköveteli. Hazánkban a külkereskedő fogalomkörébe ma már nemcsak a 40 szakosított, hanem összesen 165 külkereskedelmi joggal rendelkező vállalat tevékenysége és dolgozói tartoznak. A nyilvánosan meghirdetett feltételek és követelmények vállalása esetén minden vállalat kaphat külkereskedelmi jogot, főleg ha ez az exporttevékenységet előmozdítja. Ezen kívül rugalmas rendszer keretében úgynevezett eseti külkereskedelmi jogot kaphatnak, főleg kooperációk vagy más tartós együttműködési kapcsolatok létesítésére. A múlt évben 400 ilyen eseti jogot adtunk. Jelentősen fejlődtek a külkereskedelmi vállalatok és belföldi partnereik közötti szerződéses kapcsolatok. E vállalatok érdekazonosságának növelésére, közös vállalkozási készségének, felelősségének fejlesztésére az elmúlt években 91 külkereskedelmi társaság jött létre, 172 termelővállalat részvételével. A feldolgozóipar területén — elsősorban a gépiparban, de számos más területen is — megszüntettük azt a rendszert, hogy egy adott termék kivitelével csak egy erre kijelölt vállalat foglalkozik. Ma már több iparágban számos egymással versenyző külkereskedelmi vállalat között választhat a termelő. A versenyhelyzet erősítésétől azt várjuk, hogy a vállalatok a verseny során többlet exportárualapokat, új piacokat, kedvező értékesítési feltételeket tárjanak fel. Nem üdvözöljük viszont azokat a törekvéseket, amelyek a jogok kiszélesítése révén kizárólag a meglevő haszon újrafelosztását, és nem annak növelését igyekeznek elérni. Kedvező jelenség, hogy mostanában a vállalatok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a jobb árak elérésére kivitelben ós behozatalban egyaránt. Külön gondot fordítunk a kis- és középvállalatok, valamint a szövetkezetek exporttevékenységének előmozdítására. Több, kifejezetten kisméretű külkereskedelmi szervezetet hoztunk és hozunk létre, amelyek mozgékonyságukkal, érdekeltségükkel megfelelő partnerei lehetnek a kis- és középvállalatoknak és szövetkezeteknek. Javul a termelők piaci ismerete. Ma már nemcsak a külkereskedelmi vállalatokon keresztül, hanem közvetlenül is jogosultak a szükséges információk megszerzésére. A külkereskedelmi ügyekben külföldre utazók több mint kétharmada a termelő vagy felhasználó vállalat, intézmény dolgozója. A teljesség kedvéért meg kell mondanunk, hogy ma még sokkal erősebb a gazdálkodó egységek információigénye azok hasznosításánál. A külkereskedelmi munkában is előtérbe került a szakszerűség, az alaposabb szakmai ismeret, a hatékonyabb munka, és ezzel együtt a takarékosság. Külkereskedő és termelő számára fontos a piacokon való személyes megjelenés, de csak akkor és úgy, amikor és ahogyan ezt a hatékony gazdasági tevékenység valóban igényli. Túlságosan nagyvonalúak vagyunk időnként a reprezentációs költségek dolgában is. Tisztelt Országgyűlés! Fontosak a szervezeti intézkedések, de külkereskedelmi és fizetési mérlegünk javulását elsősorban a gazdaság jobb teljesítőképességétől várhatjuk. A kutatás, a fejlesztés, a termelés és a kereskedelmi tevékenység céltudatos együttműködése alapján versenyképes termékeket kell előállítanunk. Ezt semmilyen más igyekezet nem pótolja. A jelenlegi nehéz külső körülmények között különösen nagy felelősség hárul a gazdaságszervező tevékenységre a külkereskedelem területén. Gazdasági szabályozórendszerünknek, ezen belül a külkereskedelmi tevékenységet szabályozó elemeknek az eddiginél nagyobb összhangba kell kerülnie a változó világ változó feltételeivel, erről beszélt Hetényi elvtárs többek között, azoktól nem szakadhat el, nem válhat statikussá. Nem létezik olyan szabályozás, amelyik hosszú időre, minden lehetséges változatra, mindenki számára kielégítő megoldást nyújt. Idejét múlt az a felfogás is, amelyik a szabályozórendszertől csak a vállalati gazdálkodás biztonságát kéri számon, a népgazdaság összérdekeit pedig nem. A mai helyzetben rendkívül fontos az együttgondolkodás, az összehangolt cselekvés. Az, hogy a célokat, problémákat ós követelményeket mindenki ismerje, egyformán értelmezze és végezze el a munka ráeső részét. Még a legjobb szabályozórendszer sem biztosít mindenre kiterjedő, valamennyi érdeket szem előtt tartó eligazítást. Előfordulhatnak nehezen összebékíthető ellentmondások is. Ilyenkor sincs jogunk lemondani az előrevivő cselekvésről. Tisztelt Országgyűlés! 1982-ben a külső egyensúly követelménye az eddiginél ésszerűbb, megfontolt importgazdálkodást is követel. Nem a kivitel fokozása helyett, hanem azzal összehangolva a Horváth elvtárs által az importpolitikával szemben megfogalmazott igény feltételeit az export oldaláról meg kell teremtenünk. Nem könnyű ezt így együtt megvalósítani. A külső körülmények, belső feltételeink mégis azt diktálják, hogy a kettőt együtt kell vállalnunk és végrehajtanunk. Ez országunk