Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

897 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 898 tanácsok szemléletében, gyakorlatában a telekgazdálkodás megfelelő helyre fog kerülni. Jelenleg a tanácsok rövid távra igyekeznek egy bizonyos telekállományt kialakítani, tehát nem a hosszú és a középtávú tervek előirányzatainak megfelelően gazdálkodnak a telkekkel. Zavarja a telekellátást a tartós használatbaadás intézménye. Mi, vidékiek ugyanis nehezen barátkozunk meg ezzel. Mélyen bennünk él a régi szabály ; azé a ház, akié a telek. Az is gond, hogy a helyi tanácsok állami tartalékterületei nagyrészt elfogytak. Emiatt magánszemélyektől kell vásárolni vagy kisajátítani a telekkialakításra alkalmas területet, majd ki kell építeni az alapvető közmüveket. így a használatbavételi díj esetenként magasabb a napi forgalmi értéknél. Zavarja a telekgazdálkodást a települések rendezési tervének merevsége is. A rendezési tervek igen sok indokolatlan építési tilalmat tartalmaznak és az előírt beépítési módok sem felelnek meg minden esetben a mai igényeknek. Igen nehezen mozdult ki a holtpontról a többlet-telkek elidegenítésének elrendelése, valamint a foghíjtelkek beépítésének szorgalmazása. A földhivatali közreműködést igénylő esetekben például belterületi határmódosítási, vagy telekmegosztási ügyben igen hosszú az eljárási idő. A magánerőből történő lakásépítés segítése érdekében javaslom, hogy minél előbb biztosítsák az egyenlő hitelfeltételeket városon és falun. Ez nagyban elősegítené a munkások és a fiatalok letelepedését a falvakban. Ajánlanám az illetékeseknek megfontolásra, hogy a generációs lakóházak építéséhez az abban együtt élő valamennyi önálló család kaphasson hitelt, ez enyhítené a telekgondokat és szociálpolitikai szempontból is előnyös volna. Célszerűnek tartanám a földhivatali eljárási idő rövidítése érdekében, hogy a lakótelekkel, építkezésekkel kapcsolatos ügyek élvezzenek elsőbbséget. Tisztelt Országgyűlés! Tett észrevételeim, javaslataim mellett a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot elfogadom, képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Seres György képviselőtársunk. SERES GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban két témával kívánok röviden foglalkozni. Az egyik a népgazdaság 1981. évi tervének teljesítésével kapcsolatban felmerült gondolatok, a másik az építőiparral kapcsolatos jelenlegi problémák. A Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat adatai szerint 9 milliárd 500 millió forint hiányt produkált az elmúlt évi gazdálkodásunk. Ez az összeg 5 milliárd forinttal több a tervezettnél. A túllépés okai közül egyet emelnék ki. Az állami hozzájárulás a fővárosi, a megyei és megyei városi tanácsok működési költségvetéséhez 2 milliárd 897 millió forinttal lépte túl az előirányzatot. Ez az összeg az előirányzat közel 10 százaléka. Ez a jelenség arra int bennünket, hogy sokkal alaposabban kell odafigyelni erre a költségvetési tételre, hisz tervezhető is. Meg kell jegyeznem, hogy szűkebb hazámban, Hajdú-Bihar megyében évek óta nincs túllépés, fegyelmezett, felelősségteljes gazdálkodás érvényesül. Ennek a költségvetési tételnek az indoklását a jelentés 19. oldalán csak részben tudom elfogadni. Mert a Hajdú-Bihar megyei gazdálkodás azt mutatja, hogy a menet közben változó elszámolási módot figyelembe véve is lehet takarékosan gazdálkodni. A népgazdaság 1981. évi fejlődését vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok a tendenciák, érvényesültek melyek 79—80-as évi teljesítésnél jelentkeztek. Ezeken belül megemlítem a hatékonyság nem kellő mértékű emelkedését, a béreknek a teljesítéshez és az előirányzathoz képest nagyobb kiáramlását. Gazdasági helyzetünknek csak egyik oka a külkereskedelemben megfigyelhető, számunkra kedvezőtlen változás. Szerintem és véleményem szerint a döntőbb, a másik ok, az alacsony termelékenységgel dolgozó szervezetek, vállalatok nagy száma, a fegyelmezetlen munkavégzés, a minőségi munkavégzés megkövetelésének hiánya. A bérek növekedése anélkül, hogy termelésnövekedés lenne mögötte. Meg kell mondanom, hogy évenként a tervkészítéskor a bérfejlesztés nagyságának, az alapbér-emelés hányadának megállapításakor igen nagy a feszültség a vállalatoknál. A vezetőkre igen nagy nyomás nehezedik az elhatározott bérfejlesztés nagy hányadának alapbéresítése miatt. A sima alapbéresítés azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért több bért kell kifizetni. Véleményem szerint több bért csak több és jobb munkáért lenne szabad fizetni. Mert akkor a kifizetett bérnek árufedezete is van. Nehézségünket, problémáinkat magunknak kell megoldani. Ez csak akkor lehetséges, ha a vállalatok, a termelőszervezetek vezetői azonosulni tudnak a népgazdaság nehézségeivel. Itt nemcsak a gazdasági vezetőkre gondolok. Elért eredményeink megtartásáért évről évre következetesebb és fegyelmezettebb munka szükséges. Ezt kell megértetnünk azokkal, akiknek a termelőmunkához valamilyen formában közük van. Helyre kell állítani a munka és a bér becsületét. A Magyar Ifjúság című hetilap június 11-i számában, a múlt heti számban Füzesi István riportot készített a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat egyik kőműves brigádjával. Többek között arra kért választ, hogy mi az alapja a brigádot övező legendának. Szó szerint idézem a brigádvezető és az egyik brigádtag válaszát. „Nem nagyon tudunk mit kezdeni az ilyen kérdéssel. Az ember érzi, hogy mi a lényeg, de hogyan lehet ezt szavakba foglalni. Az első dolog szerintünk az, hogy szeretünk melózni. Á, ne írja le, minek gúnyolódjanak rajtunk. Nem arról van szó, hogy szégyellnénk, csak nem olyan nagy divat ezzel előhozakodni." Nagyon meglepődtem ezen a nyilatkozaton. Ha nem általánosítható is az a légkör, amelyben ez a brigád dolgozik, mindenképpen figyelmeztetésül szolgál valamennyiünknek. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy a tisztességgel, becsülettel dolgozó emberek érezzék a munka becsületét. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusán döntés született a 42 órás munkahét bevezetéséről. 1981 közepétől 1982. január l-ig kevés kivétellel ez megtörtént. Minden vállalatnál problémát okozott a két vagy három műszakban dolgozók munkarendjének megállapítása.