Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-14
1982. március 26-án, pénteken 870 869 Az országgyűlés 14. ülése, 1 meg, hogy Fejér megyében és ezenfoelül az én választókörzetemben, a bicskei járásiban jó volt a törvény fogadtatása. Maga a törvény és az ezt megelőző központi bizottsági határozat nagyon rövid időn belül kedvezően éreztette hatását, túlzás nélkül mondhatjuk, az élet minden területén. Megyénkben már 1977-ben elkészült a közművelődés hosszú távú fejlesztési programja, és a megyei tanács ülésein azóta is rendszeresen előfordul ez a téma. Olyan nagyüzemek számoltak be dolgozóik körében végzett közművelődési munkáról, mint a Videoton, a Dunai Vasmű, az IKARUS, a 26. számú Állami Építőipari Vállalat. Bármelyik beszámoló bőséges anyagot szolgáltathatna, akár egy parlamenti felszólaláshoz is. A .községi testületek ülésein ugyancsak rendszeresen visszatérő e téma, akár a közművelődés egésze, vagy annak egyes részterülete. A megyei tapasztalaitok sok tekintetben az országossal megegyeződk. Vannak számokkal bizonyítható eredményeink, de legalább ennyire fontosnak tartjuk a közgondolkolásban és a közös tenniakarásban megnyilvánuló, számokkal sokszor nem mérhető eredményeiket. Az elmúlt öt 'év alatt szerényen javultak az intézményi feltételek, növekedett a közművelődésben dolgozó szakemberek száma. Vannak olyan területek, ahol jobbak és vannak olyan területeik, ahol rosszabbak vagyunk az országosnál. Más megyékhez és a fővároshoz hasonlóan a mi megyénk sem bővelkedik a pénzben. Tisztelt Képviselőtársak! Sok mindenről lehetne beszélni e téma kapcsán. De én tartom magam a jólismert közmondáshoz, miszerint aki sokat markol, az keveset fog. őszintén szólva már nem is •markolhatnék sokat, mert az előttem szóló húsz képviselőtársaim a legjobb témákat elmarkolta előlem. így még abban a kevésben is, amit a továbbiakban mondani szeretnék, előfordulhatnak ismétlések, amiért előre is elnézésüket kérem. Az ismétlést viszont indokoltnak tartom, mert aláhúzza az érintett téma fontosságát. Én a továbbiakban csupán a törvény 21. paragrafusához teszek két megjegyzést. Egyetértek azzal a megállapítással, amit miniszter elvtárs a szóbeli kiegészítésében is hangsúlyozott. Az egész közművelődési tevékenységünk alapja, az iskola. Ennek felismerése és elfogadása általánosnak mondható Fejér megyében: külön hangsúlyozva, hogy a közművelődés alapintézménye az általános iskola. így azok a törekvések, amelyek az egyműszakos oktatás megteremtésére irányulnak, nemcsak az oktatásnevelés munkájához, hanem a közművelődési munkához is kedvezőbb feltételéket teremtenek. Ahol meg lelhetett szüntetni a váltakozó tanítást, ott lehetőség nyílt a tanulók egész napos munkájának a pedagógusok által történő szervezet't irányítására. Az írásos anyag megállapítása szerint már eddiff is jelentős változások következtek be az oktatási intézmények közművelődési tevékenységében. Emelkedett a rendszeresen olvasók száma, tervszerűbbek lettek a színház-, hangverseny-, kiállításlátogatások. Növekedett az amatőr művészeti csoportokban és szakkörökben tevékenykedők száma. Sikeresen és szép számmal szerepelnek tanulóink a különböző kulturális versenyeken, vetélkedőkön. Az Úttörőszövetség és a KISZ a maga mozgalmi eszközeivel jól segíti ezt a munkát. Kétségtelen azonban, hogy az eredményekkel nem lehetünk elégedettek, mert a tanulóifjúságnak csak egy része vesz részt a tanórán kívüli munkában. Az iskolák közművelődési tevékenysége elsősorban ott elfogadható, ahol jó kapcsolat, mondhatom úgyis, hogy jó személyes kapcsolat alakult ki a helyi közművelődési intézménnyel, intézményekkel, illetve azok vezetőivel. Az írásos anyagban felsorolt további fő feladatok között a következők olvashatók: erősíteni kell a közművelődés, az oktatás kapcsolatát, az intézmények tevékenységének egymásra épülését, közös imunkájuk tartalmasabbá és színvonalasabbá tételét. Az integráció szükségessége és célszerűsége elsősorban azokon a kistelepüléseken fogalmazódik meg egyre gyakrabban, ahol egy oktatási intézmény és egy művelődési ház, vagy klubkönyvtár működik. A közművelődési intézmények helyiségei — ha erre alkalmasak — már most is szolgálnak oktatási célokat. A művelődési házak nagyterme pótolja a hiányzó tornatermet. Még a klubkönyvtár is alkalmas lehet egy-egy tanulócsoport elhelyezésére. Kevesebb példát találunk arra, hogy az iskola helyiségeit használják közművelődési célra, ami az iskolák zsúfoltsága miatt még nem meglepő. Az elmúlt években elsősorban a szükség, a tanteremhiány, a demográfiai hullám kényszerítette ki a kétféle intézménytípus egymáshoz közeledését. Azt, hogy ez milyen lehetőségéket rejt magában, csak most kezdjük felismerni. A tartalmi munkát elősegítő együttműködésre is találunk már példát -már néhány területen. Az együttműködésiben a legszélesebb körű, a legrendszeresebb, elveiben, módszereiben és gyakorlatában is egyre tisztázottabbnak mondható az iskolák és a könyvtárak kapcsolata. Ezt állapíthatta meg a megyei tanács egyik nemrégen tartott ülésén. A ma rendelkezésre álló anyagi eszközök nem teszik lehetővé, hogy egy településen belül az iskolai és a községi könyvtárakat egymással párhuzamosan és egymástól függetlenül fejlesszük. Az egységes és közös irányítással, vezetéssel elérhető, hogy az iskolai könyvtár azokat a könyveket és zenei anyagokat tartalmazza, amelyekre a tanároknak az Oktató-nevelő munka mindennapos munkájában van szükségük. A többi könyv a klubkönyvtárban áll rendelkezésre — tanulóknak, felnőttéknek egyaránt. A közművelődés személyi feltételeinek fokozottabb biztosítása a fejlesztésnek, illetve a fejlődésnek egyik központi kérdése — olvashatjuk a továbbfejlesztésről szóló féladatok között. Akik ismerik a közművelődési munka sokrétűségét, nehézségeit, azt, hogy milyen nagy hozzáértést, szervezőkészséget, türelmet kíván ez a munka, azoknak nem kell bizonygatni a szakember kulcsszerepét ezen a területen. Pozsgay elvtárs mondta 1976-ban a törvény vitáiát összefoglaló zárszavában: „Ha képzetlen, hozzá nem értő emberek végzik ezt a feladatot, akkor kétségtelen, hogy minden fillér pazarlás,