Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

?82. március 25-én, csütörtökön 790 789 Az országgyűlés 13. ülése, H tartjuk és történtek is megyei szinten intézkedések, hogy a jövőben a tanácsrendeletek karbantartására időközönként kerüljön sor. A tervezett jogalkotás, jogpolitikai elveinek közreadása meggyőződésem szerint, jelentősen fogja segíteni nemcsak a központi jogalkotást, hanem a helyi tanácsrendelet-alkotás színvonalát is. Igényeljük a jogalkotók segítését. A szocialista államigazgatás alapvető feladata, hogy végrehajtja a párt elvi, politikai iránymutatásának figyelembevételével kibocsátott jogszabályokat. Az ezirányú munka elsődleges jellegzetessége a szervező tevékenység, melynek kiegészítője és alapvető eszköze a jogalkotás, jogalkalmazás, ezen belül a hatósági munka. A hatósági tevékenység jelentőségét külön emeli az is, hogy a hatósági ügyintézést, bármelyik ágazatba is tartozik, széles körű érdeklődés kíséri. Az esetek többségében személyes kapcsolat jön létre az eljáró szervek és az állampolgárok, illetve a jogi személyek között. Jogalkalmazásunk lényege a jogviták eldöntése. Minden jogvitában két személy szerepel, vesztes és nyertes. Csak az egyik fél részére lehet kedvező döntést hozni. Akik a kedvezőtlen döntések részesei, azok egyidejűleg emlegetik a Duna-partot vagy a jogalkotókat, de a jogalkalmazókat, a helyi tanácsokat is. Tudjuk, hogy a jogalkalmazás politikai tevékenység is. A tanácsi dolgozók magatartása, az ügyfelekhez való viszonya, politikai, szakmai felkészültsége sokat fejlődött. Nagymértékben befolyásolja az állampolgárok véleményét tanácsrendszerünkről, és ha ez javul, akkor javítja a lakossági kapcsolatokat is. Az igazságügyi miniszter elvtárs beszámolóját, szóbeli előterjesztését, és a határozat tervezetét, amely a jogalkotó munka jobbítását szolgálja, a magam részéről elfogadom. A megjelölt célkitűzések végrehajtásához, a feszültségek feloldásához a jogalkotásban dolgozó szakembereknek eredményes munkát kívánok. Ismételten azt kérem, hogy a jogalkotó munka jobban igazodjék társadalmunk arculatához, segítse elő a termelőerők és a termelési viszonyok kötelező összhangtörvényének gyakorlati érvényesülését. Fogalmazzák a jogszabályokat magyarul, hogy azokat mindenki megértse. Űgy érzem, hogy ezt lehetővé teszi nyelvünk gazdagsága. Köszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. Dr. Markója Imre igazságügyi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a beszámolómban érintett téma iránti érdeklődésüket, amelyet a parlament előkészítő időszakában, és most a parlament plénumán is tanúsítottak. Azok az elismerő szavak, amelyek elhangzottak a jogszabály-előkészítésről és a jogalkotásról, gondolom, valamennyiünk együttes erőfeszítését és munkáját dicsérik. Azok a bíráló megjegyzések pedig, amelyek itt a plénumon is elhangzottak, tulajdonképpen valamennyiünk felelősségét vetik fel. Ezekben a kérdésekben természetesen az Igazságügyi Minisztériumnak, amely minisztérium foglalkozik a kodifikáció irányításával és koordinálásával, nagy a felelőssége: ezért is értek egyet azokkal a képviselő elvtársakkal, akik szükségesnek tartják a minisztérium ilyen irányú tevékenységének javítását, illetve e tevékenységhez a még jobb feltételek biztosítását. Itt is szeretném azonban hangsúlyozni — a képviselő elvtársakkal egyetértésben —, hogy mi csak akkor tudjuk eredményesen elvégezni a munkánkat, ha ehhez az országgyűléstől megkapjuk a megfelelő irányítást, támogatást, ha aktívan segítenek bennünket a kodifikációban érdekelt egyes minisztériumok és főhatóságok, valamint, ha megfelelő segítséget kapunk a társadalmi szervektől, és maguktól az állampolgároktól is. A téma körül lezajlott vita — elvtársak — egy további megjegyzést is megérlelt bennem. Ezt úgy tudnám összefoglalni, hogy korábbi hiedelmeinkkel, vagy talán felfogásunkkal szemben ma már világosan látszik az, hogy a szocializmus építése során a szocialista állam és jog szerepe növekszik, és nem csökken. Az államnak és a jognak ezt a szerepét sem túlbecsülni, sem alábecsülni nem lehet. Az alábecsülés tulajdonképpen a szocializmus építését a még sokáig szükséges és hasznos befolyásolási eszközrendszertől fosztaná meg, és a társadalmat a jogbizonytalanság állapotába sodorná. Az állam és a jog szerepének eltúlzása viszont, véleményem szerint, a politikai és a társadalmi demokrácia ellen hatna, valamiféle olyan bürokratikus rendet szülne, amely megfojtaná a helyi önállóságot és kezdeményezést, az állampolgári öntevékenységet, és csökkentené mindenkiben az ország sorsáért való felelősségérzetet. Ezért mindkét szélsőséges nézet ellen fel kell venni a küzdelmet. Ez alapvető politikai feladat, ideértve a törvény-előkészítés, a törvényhozás, illetve a jogalkalmazás területét is. A harmadik megjegyzésem kimondottan a jogalkotásra vonatkozik. A parlament mostani vitájából is kitűnt, hogy a jogalkotásban egyaránt törekedni kell a stabilitás és a változtatás igényének kielégítésére. A stabilitás megőrzéséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a jogszabályok megalkotása körültekintő társadalompolitikai, gazdaságpolitikai és jogpolitikai elemző munkával kezdődjék, amelynek keretében fel kell mérni azt is, hogy a jogszabályok végrehajtásának, milyen feltételrendszere biztosított, vagy milyen feltételrendszert kell a jogszabályok jó végrehajtásához biztosítani. Csak ezt követően lehet eldönteni azt, hogy a jogi szabályozás, milyen irányban és milyen mértékben rendezze az adott életviszonyt. A változtatás igényének a kielégítése viszont azt követeli meg a jogalkotóktól, hogy a társadalmi-gazdasági valóságot pontosan ismerjék, a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztésére vonatkozó elképzelésekkel tisztában legyenek, s időhúzás nélkül, gyorsan és alkotó módon igyekezzenek azokat a jogi kérdéseket megoldani, amelyek szabályozása révén az adott feladat megoldása megkönnyíthető. Végül — tisztelt elvtársak — a képviselő