Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

751 Az országgyűlés 12. ülése, 1981. december 18-án, pénteken 752 A következő, amire kötelezve vagyunk: a következő félévben a Gazdasági Bizottság elé kell vinnünk a közületi autóbuszok jobb kihasz­nálása tárgyában egy sor javaslatot. Jelenleg a társminisztériumok előtt van. Ha szabad, csak három dolgot említek meg. Hogy ezt a Gazdasági Bizottság jóváhagyja-e, természetesen még nem tudom. Az egyik az, hogy gazdasági ösztönzést fo­gunk annak érdekében alkalmazni, hogy a kö­zületi buszok száma csökkenjen, és érdekeltek legyenek a megmaradók a menetrendszerű sze­mélyszállításban is. Egy másik dolog; szükségesnek tartjuk an­nak a gondolatát felvetni, reméljük, hogy a gaz­dálkodó egységek részéről támogatásra talál, hogy szállítási közösségeket hozzanak létre, és ezek a menetrendszerűségbe is kapcsolódjanak bele: ez minden bizonnyal csökkenteni fogja az autóbuszok számát. Harmadszor úgy gondoljuk, hogy a jó ta­pasztalatokkal rendelkező megyei szállítási ta­nácsoknak a jogkörét, amely eddig az áruszállí­tásra korlátozódik, kérjük a kormányt, hogy ter­jessze ki a személyszállításra is. Űgy gondolom, hogy ezek az intézkedések segíteni fognak a Guba elvtárs által felvetett gondoknak a megoldásában, természetesen nem­csak Somogy megyében, hanem az ország min­den területén: de úgy gondolom, hogy különle­ges figyelmet kell fordítani az aprófalvas telepü­lésű megyékre. Tisztelt Országgyűlés! Ha szabad azt mon­danom, nekem tulajdonképpen több intézkedni­valóm — úgy gondolom —, mint a kormány egyik tagjának nincs, azonban, ha megengedik, szeretnék kérni valamit. Nemcsak a Somogy me­gyeiektől, hanem az ország minden illetékesétől, hogy a jövőt tekintve, nagyobb elszántsággal, energiával szervező munkával fogjunk ennek a dolognak a megoldásához, mert azt hiszem, hogy ebben kifejezésre jut az az egyetlen lehetséges és járható út, amelyet tegnap önök itt elfogad­tak, és valamennyiünk számára is kötelezővé tesznek, hogy gazdaságosan, ésszerűen, célsze­rűen oldjuk meg a problémákat helyi kezdemé­nyezésekkel, s azokat a lehetőségeket, amelyek nemcsak helyileg, hanem jogszabály szerint is a rendelkezésünkre állnak, közös erővel, nagyobb odafigyeléssel és közéleti érzékenységgel hozzá­nyúlva oldjuk meg. Ne a közös kinyilatkoztatá­sokban legyünk ilyen vonatkozásban sem közö­sek, hanem a cselekvésekben is, mert azt hiszem, hogy ezen a területen nagyon-nagyon sokat te­hetnénk, és meggyőződésem az is, hogy Somogy megye, és nemcsak Somogy megye lakosságának az utazási igényeit így tudnánk jobban kiszol­gálni, és kellemesebbé tenni környezetüket és életmódjukat. Ezeknek a gondolatoknak jegyé­ben kérem az igen tisztelt Országgyűlést és Guba elvtársat, fogadja el válaszomat. Köszönöm szé­pen. ELNÖK: Kérdem dr. Guba Sándor képvise­lő társamat, egyetért-e a válasszal? DR. GUBA SÁNDOR: Tisztelt Országgyű­lés! Az Országgyűlés ügyrendjének 48. §-a (4) bekezdése alapján az interpelláló képviselőnek viszontválaszra van joga. E jogommal szeretnék élni, és engedtessék meg, hogy a viszontválasz végén nyilatkozzak a föltett kérdésre. Tisztelt Országgyűlés! Somogy megyében most már több mint tíz éve vagyok országgyű­lési képvselő, és módom van összehasonlítást ten­ni az egyéni és a közületi panaszok között, az idő függvényében is. Egyértelmű a megállapítás és a vélemény, hogy ezelőtt tíz-egynéhány évvel kör­zetemben és általában Somogy megyében a leg­több panasz a tsz-járadékosok — tsz-nyugdí­jasok — és egyéb hasonló személyi ügyekben volt. Azt hiszem, mindnyájan joggal lehetünk büszkék arra, hogy ezek a panaszok jóformán teljes egészében eltűntek. Helyettük a közleke­dési problémák igen nagy mértékben jelentkez­nek a településeken. Ma, hogyha kimegy az em­ber egy képviselői fogadónapra, akkor 20—30 százalékban valamiféle közlekedési probléma jön elő. Vagy úgy, hogy kevés a járat, vagy úgy, hogy zsúfoltak a járatok és sokszor az iskolás­gyerekek és mások nem férnek föl az autóbu­szokra. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék pontosítani egy dolgot. Az interpellációmmal nem többlet­autóbusz kérése volt a célom, illetve nem ez volt elsődleges célom. Továbbá, hogy az interpellá­cióm tárgya nem csak Somogy megyére vonat­kozik, hanem a dolog természeténél fogva vonat­kozik minden aprófalvas településsel rendelkező megyére. Azért vonatkoztattam ezt Somogy me­gyére, mert Somogy megyei képviselő vagyok, és innen vannak a tapasztalataim is. Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon, és előtte is igen sok szó esett — Pullai elvtárs is utalt arra —, hogy településpolitikánknak egyik igen fontos kérdése a lakosságmegtartó-képesség. És az is megfogalmazódott igen sok vonatkozás­ban, hogy ehhez megfelelő mikrostruktúrára van szükség. Ami alatt nyilván egy komplex dolgot értünk. Értjük az oktatást, az igazgatásnak, az ellátásnak különböző kérdéseit. Alapvetően mindezek a kérdések a közlekedéshez is kapcso­lódnak. Ha ez nincs megoldva, akkor nincs meg­oldva a mikrostruktúra sem. Úgy érzem, alap­vető ellentmondás van a Volán Vállalatnak a belső érdekeltségi rendszere és a mikrostruktú­ra-igény között. Legyen szabad ezt egy példával igazolni: Somogy megyében a múlt évben a he­lyi közlekedésben a teljes forgalmiadó-mentes­ség mellett, a bevétel közel 40 százalékát kitevő mértékű árkiegészítést kaptak. A helyközi köz­lekedésben a készpénzbevétel forgalmiadó-köte­les (10 százalék), s az árkiegészítés mértéke a he­lyinek a fele. Tehát a vállalati belső érdekeltsé­gek tulajdonképpen a helyközi járatok ellen hat­nak. Meggyőződésem, hogy az egész kérdést ott kell kezdeni, hogy a népgazdasági célkitűzést, a mikrostruktúra megteremtését illetően összhang­ba kell hozni a vállalatnak a belső érdekeltségi rendszerével. Nyilvánvaló, ez nem könnyű fel­adat, és ebben az összefüggésben egy csomó bel­ső tartalék is — meggyőződésem — van. Én most nem tudom igazolni kapásból, hogy a cáfolt 80—85 százalékos közületi autóbuszarány tulajdonképpen mennyi. Megfelelő helyről sze­30 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents