Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

737 Az országgyűlés 12. ülése, 1981. december 18-án, pénteken 738 szülésben, eredményesen tudja képviselni a Magyar Népköztársaságot, a szocialista országok közös érdekeit és az emberiség haladását. Tisztelt Országgyűlés! Bár a jövő esztendei költségvetést már teljes egészében és részleteiben is megszavaztuk, a rend kedvéért jelentem, hogy a külügyi bizottság a tárca költségvetésében nem látott szükségesnek módosítást és ezt a terv- és költségvetési bizottság tudomására hozta. A külügyi bizottság nevében javaslom, hogy a tisztelt Országgyűlés egyetértéssel vegye tudomásul a külügyminiszter elvtárs beszámolóját. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kállai Gyula képviselőtársunkat illeti a szó. KÁLLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Üdvözlöm, hogy a Minisztertanács és az Országgyűlés vezetői napirendre tűzték a külügyminiszter elvtárs beszámolóját a kormány nemzetközi tevékenységéről. Napjainkban a nemzetközi helyzet alakulását sokféleképpen lehet minősíteni, csak azt nem lehet rá mondani, hogy sablonszerű, rutinjellegű. Leginkább talán azzal jellemezhető, hogy erősödik a küzdelem az enyhülés hívei és ellenfelei között. Nap mint nap újabb és újabb események sora lep meg bennünket: a politika, a gazdaság, az államok közötti kapcsolat, s az osztályharc fejlődése váratlan fordulatokat produkál. A magyar nép politikai érettségét mutatja, hogy ezekben a kérdésekben politikánk elvi alapjainak megfelelően higgadtan és nagy magabiztossággal foglal állást, de ugyanakkor demokratikus politikai gyakorlatunknak megfelelően választ is vár kérdéseire. Púja elvtárs beszámolója hűen tükrözi a Magyar Népköztársaság politikai törekvéseit, jól szolgálja az iránta megnyilvánuló érdeklődést és megfelelő választ is ad a felmerülő kérdésekre. Tisztelt Országgyűlés ! Az Országgyűlés mostani ülésszaka együtt tárgyalja a jövő évi állami költségvetést és a kormány külpolitikai tevékenységéről szóló beszámolót. A két napirendi pont látszólag két teljesen különálló kérdés, belső tartalmukat tekintve mégis szorosan összefüggenek egymással. A jövő évi népgazdasági terv- és állami költségvetés a szocializmus építésének belső, a Magyar Népköztársaság külpolitikája pedig békés alkotó munkánk külső feltételeit kívánja biztosítani. A szocialista országok külpolitikája, így a mi nemzetközi tevékenységünk is nem bizonyos hatalmi körök és érdekcsoportok, hanem a munkásosztály célkitűzéseinek megfelelően az egész nép alapvető érdekeit fejezi ki és képviseli. Valamennyiünk előtt közismert, hogy a társadalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tömegszervezetek és mozgalmak a Magyar Népköztársaság politikai rendszerében milyen jelentős szerepet töltenek be, így államunk nemzetközi tevékenységének alakításában is. Ezek között első helyen áll társadalmunk politikai vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A párt és a kormány külpolitikai tevékenységével összhangban a Hazafias Népfront és a politikai keretében önállóan működő társadalmi szervezetek, nevezetesen az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága, a békés egymás mellett élés elvei alapján segítik hazánk külpolitikai célkitűzésének megvalósítását. Nemzetközi tevékenységük során szoros testvéri kapcsolatok kialakítására törekszenek a Szovjetunió népeivel, a szocialista országok társadalmi szervezeteivel és mozgalmaival. Politikai, erkölcsi, s lehetőségeinkhez mérten anyagi támogatást nyújtanak a fejlődő országok forradalmi és más haladó erőinek küzdelméhez. Mindenekelőtt azoknak az országoknak, amelyek a közelmúltban vívták ki függetlenségüket, mint például Etiópia, Angola, Mozambik, a Jemeni Népköztársaság, Kambodzsa és Afganisztán, és amelyek az imperializmus által szervezett és támogatott külső beavatkozás veszélyének vannak kitéve napjainkban is. Keresik az együttműködés lehetőségeit a tőkés országokban működő, a társadalmi haladást és a békés egymás mellett élést képviselő erőkkel és személyiségekkel. A nemzetközi politikai élet valamennyi fő kérdésében a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek állásfoglalását juttatják kifejezésre. Púja elvtárs beszámolója nagy hangsúllyal emelte ki, amit sajnos, már hosszú idő óta kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződött, súlyos és veszélyes. Az imperializmus legreakciósabb körei fellépnek a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikája ellen, s igyekeznek a tömegek hitét is megrendíteni e politika helyességében. A lista élén most is az Amerikai Egyesült Államok és a NATO áll. Az európai biztonságért és együttműködésért folyó harcban több mint hat évvel ezelőtt eljutottunk a helsinki záróokmány aláírásáig. A társadalmi haladás, a béke hívei ezt teljes joggal világszerte nagy eredményként könyvelték el. Az 1975-ös európai biztonsági értekezlet után minden józan gondolkodású ember azt hihette, hogy az aláírás után a legfontosabb feladat a katonai enyhülés előkészítése lesz. Akkor éveken át így fogalmaztunk: a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Sajnos, a békeszerető erőknek ez a követelése eddig nem vált valóra. A népek reményeivel és határozott törekvéseivel szemben az Egyesült Államok eddig nem tapasztalt mértékben növeli a katonai kiadásokat, drasztikusan csökkentve a szociális, egészségügyi és oktatási költségeket is. A NATO-nak a közép-hatósugarú és cirkáló rakéták Európába telepítéséről, a neutronfegyverek, s a Bl-es repülőgépek gyártásáról szóló döntése részét képezi a jelenlegi amerikai vezetés külpolitikai irányvonalának. A korlátozott atomháború lehetőségének meghirdetése pedig riasztó jele annak, hogy az Egyesült Államok saját biztonságát úgy véli megóvni, hogy Európát, benne szövetségeseinek a területét kívánja hadszíntérré változtatni. Mintha az óceán túlsó oldalán nem tudnák, hogy a technika mai szintjén a korlátozott atomháború teljes képtelenség, hiszen ezeket a pusztító eszközöket a világ bármelyik pontjára el le-