Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

699 Az országgyűlés 11. ülése, 1981 következtetéseket is, hogy amikor a külgazdasági feltételek gyorsan, előre nem látható mértékben és módon változnak, alkalmassá kell tenni a gazdasági irányítást és tervezést a rugalmas reagálásra. A leckét megtanultuk, elmondjuk, ismételjük, de sokszor nem a gyakorlatnak megfelelően alkalmazzuk. így kell lennie, mert elhatározásainkban mindig megvan az egység közöttünk. Ugyanakkor nem figyelünk oda, ,hogy saját területünkön esetenként a vállalati tevékenység nem a népgazdasági érdekszféra irányában hat, és a népgazdaság kondíciói már nem tudják elviselni a fölösleges terheket. Ügy gondolom, képviselőtársaim egyetértenek velem abban, hogy ma több segítséget kell ajánlani a kormányzati szerveknek, mint a költségvetési törvény igenlő szavazata. Ez nem a felelősségteljes döntés lebecsülése, hanem a teremtő, alkotó munkáért való közös cselekvési felelősség. Azt hiszem, túl könnyű és látványos volna számunkra, ha azt mondanánk: az 1982es költségvetés jóváhagyásával, na, tisztelt kormány, mi megtettük a magunkét, most te következel, de egy év múlva találkozunk, és számon kérünk a kritika eszközével. Komolyra fordítva a szót, úgy gondolom, abban egyetérthetünk, hogy szégyenkeznivalónk nincs, ha vannak is munkánknak fogyatékosságai. A jelenlegi világgazdasági viszonyok mellett eredményesen gazdálkodni, az életszínvonalat szinten tartani, társadalmat építeni nem kis dolog. Űgy érzem, mérlegünknek ez a legnagyobb erénye. A továbbiakban én nem kívánok foglalkozni a gazdálkodás külső és belső tényezőivel, az itt elhangzottakból, azt hiszem, bőven meríthetett mindenki: képviselő, államtitkár, miniszter egyaránt. Inkább az emberről, a választóimról mondanék egy-két gondolatot, hogy hogyan látja ő a mi munkánkat a költségvetés tükrében. Munkások, bányászok között élek, és gyakran szóvá teszik életszínvonal-politikánkat. Ez az egyik legfontosabb szempont, amelynek alapján megmérnek bennünket, ha kell, naponta. Ismerik pártunk Központi Bizottságának az életszínvonal stabilizálásáról ajánlott és elfogadott programját, amely életszínvonalunk és vívmányaink megőrzését ígérte. Az elmúlt hónapokban a bányász kulturális és sporthetek keretén belül Tatabányán több előadást tartottam, ahol szó esett munkaszervezésről, ötnapos munkahétről, üzemi demokratizmusról, de mindig az életszínvonal-politikához kanyarodtak vissza. A mi bányászaink jól élnek, igaz, sokat is dolgoznak azért, hogy jól éljenek. Három műszakban, ha kell, hét végén, munkaszüneti napokon is. A ma munkása igen sokat fejlődött. Látják és értik a világban lezajló eseményeket, látják az erőfeszítéseket is, amelyeket vezetőik tesznek értük. Látják a határainkon túl élő népek helyzetét, gazdasági viszonyait, és egyikük így fogalmazott egyik alkalommal: igaz, hogy vannak problémáink, de mindenképpen az irigylésre méltó ellátásunk színvonalát meg kell őrizni, erre vigyázzatok. Még egy emberi tényezővel kapcsolatos esetet szeretnék elmondani. Az elmúlt héten részt vettem hatszázad magammal a művezetők országos tanácskozásán Csepelen, amit a Szervezési december 17-én, csütörtökön 700 és Vezetési Tudományos Társaság szervezett, örültünk a meghívásnak, sokat tanultunk egymástól. De egy kicsit jobb lett volna, ha a szervezés nem lett volna ennyire tudományos, akkor talán valamennyien bejutottunk volna a terembe és meghallottuk volna a referátumot. De még jobb lett volna, ha a meghívónkra rászerveztek volna egy pecsétet, akkor beengednek és megtelt volna az az első három sor is, amit nem a művezetőknek, hanem a vendégeknek tartottak fenn, de azok többen nem jöttek el. így sokan csak az előtér küszöbéről hallhattuk a különböző elméleteket arról, hogy mi is a művezető tulajdonképpen és mennyire fontos személy. Másnap, miután nagyon sokan levonták a megfelelő következtetést, már kevesebben voltunk, hely is volt bőven, és engedve az erőszaknak, el is hittük, hogy fontos személyek vagyunk. Nagy kár — hangoztatták a művezetők —, hogy nem a főnökeiket igyekeznek meggyőzni erről. Ezt az epizódot én csak azért mondtam el itt a törvényhozásban, mert hiszek abban, hogy a termelést irányító művezető tevékenységével befolyásolhatja a termelés hatékonyságát, ezen belül a költségvetés alakulását is, feltéve, ha komolyan veszik őt a munkahelyen és a közéletben is. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy a következőkben arról beszéljek, mit kívánnak tenni vállalatunk dolgozói a népgazdasági egyensúly helyzetének javításáért. Néhány évvel ezelőtt itt az Országgyűlésen beszámoltam a tatabányai bányászok helyzetéről, az eocén-program menetéről, jövőnkről, és segítséget kértem. Most szeretnék beszámolni arról, hogy a bizalommal, a segítséggel miként gazdálkodtunk. A nagyegyházi bányaüzem egy évvel hamarabb beüzemelt és jelenleg 2000—2500 tonna szenet termel. Ez évben megkezdődött a mányi bányaüzem beruházási munkája és minden reményünk megvan arra, hogy a jelzett időben befejezést nyerjen. 1985-re az öreg tatabányai medence minden aknája kimerül. Termelésünk területe Csordakút, Nagy egy háza, Mány térségébe tevődik át. Reméljük átállásunk nagyobb zökkenő nélkül valósul meg. Az ötödik ötéves tervet teljesítettük, 12 millió tonna szenet, illetve 2,1 millió tonna brikettet termeltünk. A gazdasági bizottság határozata alapján szénbányászatunk jövőre 26 millió tonna szenet fog termelni. Ehhez a termeléshez a tatabányai bányászok nagyobb mértékben akarnak hozzájárulni. Úgy vélem, igen fontos, hogy a lakossági ellátásban részt vevő széntermelő vállalatok teljesítménye magasabb szintre fusson fel, mert ez az egyedüli lehetőség az import nyersanyag, elsősorban az olaj kiváltására, és a tatabányai szén erre alkalmas. 1982-re az előirányzott tervünk közel 2 millió 150 ezer tonna, ezzel szemben plusz 100 ezer tonnára vállalkoztunk. Erre a célra az állami tervbizottság 150 millió forint értékű technikai eszközt biztosít. Tehát a népgazdaságunk nagyon korrekten nemcsak kér, de meg is adja a feltételeket. Ma a 4500—5000 kalóriás szénnek van piaca. Ezért a közelmúltban a minőségi széntermelés érdekében vállalatunkat kötelezték egy finommosómű megépítésére. Ezt a munkát a tervezéstől a kivitelezésig magunk akarjuk megvalósítani. Számításaink szerint minden tonna szén, amelyet finommosón keresztül termelünk ki, je-