Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

687 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 688 ti ellentmondásokat megoldja, az újonnan keletkezőket ugyancsak feloldja, a hiányzó, nem kellően hatékony elemeket felerősítse, a kitöltetlen tereket betöltse, és mindenekelőtt rásegítse a gazdaságot, a vállalatokat arra az útra, amelyet a közgazdasági eszközökkel kialakítani kívánunk. A kormánynak, a kormányszerveknek ugyanakkor a tulajdonos elemi jogait, azt a követelményt — megfelelő irányítási eszközökkel — érvényesíteniük kell, hogy a vállalatok a rendelkezésükre álló értékes emberi erőt, a nagy anyagi értékeket, fejlesztési eszközeiket maximálisan, minden lehetőség kihasználásával, a legjobb jövedelmezőséggel hasznosítsa, Tisztelt Országgyűlés! Mezőgazdaságunk és élelmiszer-termelésünk elért színvonala joggal sorolható nagy nemzeti teljesítményeink közé. Jól bizonyította ezt a tavalyi év, és az idei év is, amikor a klimatikus viszonyok igazán nem voltak kedvezőek. A mezőgazdaságtól 1982-ben újabb nagy teljesítményt várunk. Nemcsak növelnie kell a termelést — így például a gabonatermelésben új magyar rekordot kell elérnie, ami tovább javítja helyezésünket a világ első néhány országa között —, de egyidejűleg előbbre kell lépni a gazdaságosságban, a fajlagos ráfordítások csökkentésében, az energiatakarékosságban, s meg kell őriznie azt a lendületet, amely világviszonylatban is elismert eredményeihez vezetett. Ehhez elengedhetetlen, jól bevált agrárpolitikánk folytatása, egységes értelmezése és alkalmazása. Nem kisebb feladatok várnak az iparra. Keveset beszéltünk és kevésbé értékeltük az ipar eddigi teljesítményét, pedig az ipar sok vonatkozásban nem kisebb teljesítményt nyújtott, mint más ágazatok. Nem értékeljük eléggé bányászaink áldozatos és eredményes erőfeszítéseit, Ha a mezőgazdaság nagy eredményeiről beszélünk, akkor azt is meg kell fogalmaznunk, hogy ezekben a nagy eredményekben az ipar teljesítménye is benne van, mint ahogy a társadalom gyakorlatilag minden rétege részt vesz a mezőgazdasági és élelmiszertermelésben. Az ipartól, mindenekelőtt a gépipartól, gyorsabb minőségi előrelépést várunk, azoknak a nagy központi fejlesztési programoknak a mai követelményeknek megfelelő végrehajtását, amelyek fontos szerepet töltenek be a gazdaságos termékstruktúra kialakításában. Kiemelkedő jelentőségűek azok a programok, amelyek az utóbbi év termékei, mint az energiagazdálkodási program, az annak meggyorsítására vonatkozó határozatok, a fatakarékosság, a másodlagos nyersanyagok hasznosításának programja. Beindult a gyógyszeripari központi fejlesztési program is, 1982. január elsején kezdjük meg az elektronikai program végrehajtását. 1982-ben el kell készülnie a kormány átfogó anyaggazdálkodási programjának is. Ezek a programok óriási szervező erőt jelentenek, nemcsak az ipar, az egész népgazdaság számára, és nagy szerkezetkorszerűsítő szerepük van. Érdemi és már eredményeket hozó tevékenység indult meg az ország energiafelhasználásának az ésszerűsítésében, a fajlagos felhasználás csökkentésében, ezen belül a struktúra javításában ; az olajtól, mint elsődleges energiaforrástól való fokozatos elszakadásban. Az utolsó két évben az energiafelhasználásban gyakorlatilag az 1978as szinten vagyunk, és 1981-ben először csökken abszolút mértékben az ország teljes energiafogyasztása. Ez jelentős, és önmagában is az egész népgazdaságra kiható minőségi struktúraváltást jelent. Az építőiparban és a szállításban sem kisebbek a feladatok. Ezért az igény velük szemben az, hogy lépést tartsanak a többi ágazat erőfeszítéseivel, az új követelményekhez való alkalmazkodásban. Tisztelt Országgyűlés! Minden ágazatban, de elsősorban az iparban, különleges jelentősége van annak, hogy a mai követelményeknek megfelelő káderek kerüljenek a termelő egységeket vezető pozíciókba. Példaképért nem kell a szomszédba menni. Minden követelménynek megfelelő kiváló vállalati vezetőink vannak, sok vállalatunknak nagyon színvonalas vezetőgárdája van. Csak sokkal, sokkal több kellene belőlük. Ők minden tiszteletet és megbecsülést megérdemelnek. Azért, hogy a káderhelyzetet és az ebben rejlő óriási emelőt hasznosítsuk, javítsuk, erőteljesebben kell támaszkodnunk a fiatal és a középkorosztályhoz tartozó műszaki, közgazdasági értelmiségre. Az ipar gyorsabb előrelépése a mai lehetőségeink között és szűkre szabható beruházási eszközeink miatt is elsősorban káderkérdés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy önmagában a vállalatokon belüli irányítás és vezetés javítása, a technológiai fegyelem megszilárdítása, a munkafegyelem erősítése, a belső vállalati szervezet korszerűsítése, a vállalaton belüli megfelelő érdekeltségi rendszer kialakítása, az alkotókészség és képesség felszínre juttatása, megfelelő erkölcsi, politikai és anyagi elismerési rendszer érvényesítése minden beruházás nélkül 20—30 százalékkal növelheti az egyes gazdálkodó egységek teljesítményét. Például piaci pozícióink javításának egyik fontos gátja termékeink minősége. A gyártmányról ugyanakkor csak akkor mondhatjuk, hogy megfelel a minőségi követelményeknek, ha az versenyképes áron értékesíthető. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a minőségi hibák mintegy háromnegyed részben vezetési és irányítási gyengeségek következményei, és a vállalatoknál nem általában a munkamorál az, ami a minőségi követelmények értékesítését akadályozza, hanem a vezetési kultúra hiánya. Vétek az országgal és a néppel szemben, ha ennek a tartaléknak a gyors mozgósításával nem élünk. Igaz, hogy az állami szervektől, az állami irányítástól a minőségi fejlődés biztosítása jelentős további erőfeszítéseket, nagy körültekintést és rugalmasságot követel, és nem utolsósorban gyorsaságot. De alapvetően azt kell megértenünk, hogy a feladatok megoldása a vállalatoktól, a szövetkezetektől, azok vezetésétől és tagságától függ. Műszaki-technikai fejlődést, struktúraváltást, a költségek csökkentését, a piacok biztosítását, az eladási képességek javítását helyettük senki sem végezheti