Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-2

55 Az Országgyűlés 2. ülése, 1980 erőforrások ismeretében sem mondunk le fővárosunk és az ipari nagyvárosok fejlesztéséről, arról, hogy lehetőséget biztosítsunk a vidéki települések alapfokú ellátásának javítására, általában a kulturáltabb és otthonosabb emberi környezet megteremtésére, természeti értékeink megóvására. Megfelelő előkészítés után a bérből és fizetésből élők számára — a munkaidőalap csökkentése nélkül —, lehetővé kívánjuk tenni az ötnapos munkahétre való fokozatos áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka- és üzemszervezéssel —, még meg kell teremteni. Az életkörülmények javításában, közös értékeink megóvásában a jövőben is számítunk az állami fejlesztési forrásait kiegészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletre méltó formája elsősorban az általános iskolák számának növelését, városaink és falvaink kommunális fejlesztését, az időskorúak helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől is megkapják a megérdemelt támogatást. Tisztelt Országgyűlés ! Képviselőtársak ! Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az oktatás és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztése. Nem hiszem, hogy e szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gazdag élet, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és minőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló kulturált, és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük, olyan befektetést eszközölünk, amely kamatostól viszszatérül. A tudomány fejlesztésének kérdéseiről szólva elmondhatom, az a tervünk, hogy a nemzeti jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hozzá kell tennem; a kormány elengedhetetlennek tartja, hogy e nem csekély anyagi forrást elsősorban a társadalom igényeinek megfelelő, a legfontosabb, a reálisan megoldható és hasznosítható kutatási feladatok, a magas színvonalú, eredményes munkát végző kutatóhelyek finanszírozására fordítsák. Ezért következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és az anyagi erők jobb hasznosítását, a kutató szervezet ésszerűsítése, és a kutatási témák rangsorolása útján. ^ A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladatokat országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze, amiben — úgy véljük —, megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, versenyképes termékek előállításával összefügszeptember 25-én, csütörtökön 56 gő kutatási-fejlesztési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalomtudományokra, a műszaki és agrártudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természettudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban, nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát. Megelégedéssel és köszönettel szólhatok arról, hogy a kormány igényei és szándékai találkoznak tudományos életünk jeles képviselői többségének egyetértésével és támogatásával. Abban is azonos a nézetünk, hogy a tudományos kutatómunka valódi értékeit az eddiginél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, a látszateredményeket pedig nem szabad honorálni — de kevés lenne, ha csak hivatali eszközökkel kívánnánk megváltoztatni a helyzetet. Ezeknél sokkalta fontosabb. hogy a tudományos viták nyíltabbá váljanak és a tudományos közéletben is erősödjék a választott testületi fórumok szerepe. Az eredmények elvszerű, kritikai megvitatásának és értésük szerinti támogatásának, a közéleti ellenőrzés erősítésének minden bizonynyal egyaránt hasznát fogja látni a tudományos élet és a gyakorlat is. . Kedves Elvtársak! A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet tölt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésében, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai műveltségének megalapozása, a művelődés iránti igény felkeltése és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve társadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedékbén a szocialista meggyőződést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tiszteletét. ' \~ A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a továbbtanulásban mielőbb megteremtsük az esélyek egyenlőségét. Ennek maradéktalan megvalósításához még nincs elegendő anyagi erőnk, de azt el kell érnünk, hogy a demográfiai hullámzás ellenére is biztosítsuk az oktató-nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt lehetőleg további emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb előfeltétele az általános iskola fejlesztése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani. Az adott lehetőségek határain belül javítani kell a feltételeket ahhoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetségekkel, továbbá, hogy sokoldalúan segítsék a fiatalok pályaválasztását, és megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az esélyek egyenlőbbé tételére. E feladatok teljesítésében megkülönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szakközépiskoláknak és a szakmunkásképző intézeteknek. Azt valljuk, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a legnagyobb felelősség a családokra és a pedagógusokra hárul. A pedagógusok munkájának sikeréhez nemcsak anyagi feltételekre, hanem nyugodt légkörre, a munkahelvi demokrácia erősítésére, a vezetés és a szakmai irányítás színvonalának emelésére is feltétlenül szükség van. És még valamire: arra,