Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

631 Az országgyűlés 10. ülése, . volta mellett nem szabad volna elfeledkeznünk arról, hogy jó lenne megvédeni a kisebb erdőfoltokat, vagy táblák közötti fasorokat, még akkor is, ha miattuk le kellene olykor szállni a földre. Kívánatos lenne, hogy az emberi viselkedés összhangban legyen a változó társadalmi igénnyel. Ez jórészt képzési, nevelési feladat. Elérhető ez, hiszen szinte minden honfitársunk hatéves kortól tizennyolcéves korig valamilyen intézménybén tanul, s elvárható, hogy ott megtanulja becsülni nemzeti értékeinket, és elfogadja az emberi együttélés és a természetbeni viselkedés helyes normáit is. Fontos az is, hogy az életbe kikerülve ugyanezt tapasztalja. Az lenne a kívánatos, ha a cselekvés örömteli fegyelme valósulna meg az emberi környezet, a természet védelmében egész társadalmunk szintjén, hogy a szorgalmas emberi kezek, s az alkotó képzelet nyomán, vagy a természet által létrehozott nemzeti értékeinket ne csak rendeletekkel lehessen megvédeni, hanem ez természetes igénye legyen minden jóérzésű embernek. Sokunk számára az élő természet az életünk, a munkánk színtere. Oda nemcsak kikapcsolódni vagy kirándulni járunk, mint országunk lakosai közül egyre többen. Aggódva tapasztaljuk mégis, hogy a természeti környezetünket ostromló, növekvő emberi hullám azon a címen, hogy szereti vagy nosztalgiát érez iránta, esetenként az elviselhetetlenség határáig teszi tönkre nem a jelenlétével, hanem viselkedési módjával. Szolnok megye az 5 százalék körüli erdősültségével az ország fában egyik legszegényebb vidéke. A Nagykunság Tiszafüred által bezárt területi egységében még rosszabb a helyzet annak következtében, hogy a Tisza II. létrejöttével több ezer hektár erdőt pusztítottak ki és a pótlására eddig hathatós intézkedések nem történtek. E vidéken a földterülettel való racionális gazdálkodás megkövetelné az erdősítést, például a Nagykunság Öntözőcsatorna mentén vagy a tiszafüredi járás körzetében lévő mocsaras rétterületek egy részén. A jelenlegi földvédelmi rendelkezések csak alig tesznek különbséget a müvelés alóli kivétel és az erdő vagy az ipar számára fontos alapanyagot jelentő fűz termelése vagy telepítése között. E területen figyelembe kellene venni az erdő- és fűztelepítések pozitív hatását a mezokiimára, a talaj minőségének javítására és a tájesztétikára egyaránt, valamint azt, hogy a feladatot nem a szántókónt művelhető területek rovására kellene végrehajtani. Ezt a megjegyzést annak tudatában teszem, hogy tudjuk, a VI. ötéves terv nagy céljai nem kis feladatot jelentenek a mezőgazdaság, a háztáji és a közös gazdaság számára a mi területünkön sem, s ez a körülmény a természetvédelmi koncepció kialakítása esetében is komoly figyelmet érdemlő. Több olyan üzem van országunkban, amelynek területén a korszerű gazdálkodást természetvédeli okokból korlátozták. Az ott élő emberekben komolyan vetődik fel a kérdés, hogy indokolt-e ez ilyen óriási nagyságú területeken és ilyen mértékben kis hazánkban. A Hortobágyi Nemzeti Park területét alkotó üzemek esetében több helyen a háztáji és a közös állatállomány fejlesztéséről is le kell mondani vagy a jelenlegi szintről is visszabb kell szorítani. E 981. október 9-én, pénteken 632 földterületekre az itt élő gazdálkodó szövetkezeteknek szükségük volna, arról nem szívesen mondanak le. Űgy gondolom, kívánatos lenne, s a sziki pacsirtákkal, bíbicekkel a szövetkezetek szarvasmarha és juhállománya is jól megférne, hiszen a történelem folyamán eddig is jól megfértek együtt. A jelenlegi helyzetben a természetvédelem terhének szinte egészét az e területeken gazdálkodó üzemekre hárítjuk, több esetben és főként a gyenge adottságú szövetkezetekre, ami nem tartható fenn, mert a terhei túl nagyok. Ha az országos vagy nemzetközi érdekeket szolgáló, különben általunk is nemesnek tartott és nagyrabecsült gondolatot megvalósítjuk, ki kell alakítani a természetvédelmi többletköltség odaítélésének egy pontosabb rendjét. Az erre kialakult mai gyakorlat nem egészen megfelelő. Az volna helyes, ha a gazdálkodás és a természetvédelem elképzeléseit jobban lehetne közelíteni egymáshoz, hogy minél jobban nélkülözzék a hivatali munkától oly gyakran tapasztalható merevséget. Ezzel is kifejezésre jutna e tekintetben is a társadalmi érdek. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az államtitkár elvtárs beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászólás nincs, ezért a vitát bezárom. Dr. Gonda György államtitkár elvtárs kíván szólni. DR. GONDA GYÖRGY államtitkár: A vitában 16 képviselő elvtárs fejtette ki véleményét, és az a benyomásom, de talán mindannyiunké, hogy teljesebbé tették a képet, világosabb és egyértelműbb a helyzetmegítélés, amelyet hazánk környezet- és természetvédelmi helyzetéről vallhatunk. Köszönöm a vitában elhangzott gondolatokat és javaslatokat. Mindenekelőtt azt szeretném megígérni, hogy ezek hasznosítására nagyon nagy figyelmet fogunk fordítani. A kialakult gyakorlat szerint néhány olyan, a vitában elhangzott kérdésre, amelyre itt választ adni nem tudok, a közeljövőben egyrészt a Minisztertanács a szokott módon visszatér és reagál, — másrészt pedig a képviselő elvtársak megjegyzéseire, javaslataira külön-külön is í»ásban fogunk választ adni javaslataikra, gondolataikra reagálni. Még egyszer köszönöm a vitában elhangzott sok-sok gondolatot, javaslatot és tapasztalatot. Csak néhány megjegyzést szeretnék tenni, néhány talán nagyobb fontosságú kérdéscsoportra röviden reagálni. A környezetvédelem témakörén belül több képviselő elvtárs említette a kommunális szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás nagy gogndjait, így Polyák Ibolya elvtársnő, Pesta László elvtárs, Zsidei Istvánné elvtársnő, Angyal Imre elvtárs. Itt most szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a VI. ötéves terv eleve meghatározza azt, hogy mire lehetünk képesek, mit tudunk megvalósítani. Én csak annyit szeretnék itt most ehhez hozzáfűzni, hogy véleményem szerint mindent el kellene követni egyrészt, hogy a VI. ötéves tervben előirány-