Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

619 Az országgyűlés 10. ülése, Az emberiség mindenkor szennyezte környezetét, de e tevékenység sohasem volt olyan nagy és súlyos veszélyekkel fenyegető, mint napjainkban. A roha­mosan fejlődő ipar, a mindinkább kemizálódó me­zőgazdaság, a közlekedési eszközök, de a sok­milliós háztartási kisfogyasztó is szennyezi a levegőt, a folyókat, a tavakat, a tengereket, a talajt. Beavatkozunk abba a természetes folyamatba, amely évmilliárdokon keresztül a maga törvény­szerűségeinek megfelelően, spontán módon válto­zott. S közben sokszor nem vesszük észre, mennyire eltávolodunk mindattól, ami alapvető létszükségle­tünk: a tiszta levegő, a jó ivóvíz, az egészséges környezet. Az emberi környezet védelme, megóvása, terv­szerű alakítása magának az embernek az egész­ségvédelmét jelenti, vagy ahogy az öt éve elfo­gadott környezetvédelmi törvény mondja, minden állampolgárnak joga van arra, hogy emberhez mél­tó környezetben éljen. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években roha­mos fejlődésnek vagyunk tanúi Szabolcs-Szatmár megyében is. A technika fejlődése, a lakosság nö­vekedése, a fokozódó urbanizáció, a mezőgazdaság kemizálása megyénkben is központi témává tette a levegő-, víz-, talajszennyezést, a termőföldek területének csökkenését, a hulladék felhalmozását, a növény- és állatvilág pusztulását, Szabolcs-Szatmár megyében a környezetvéde­lem ma még viszonylag kedvezőnek minősíthető. Találunk még ősidők óta érintetlen tájat, melyről írók, költők elragadtatással írtak. De találunk olyan növény- és állatfajokat, melyek sehol másutt nem találhatók meg. Napjainkban valósul meg a környezetvédők nagy álma, a szatmár-beregi táj­védelmi körzet, 36 ezer hektárt ölel fel, így az or­szág legnagyobb védett területe. Gyertyános töl­gyesei, tőzeg- és mohalápok maradványai, a szat­mári rész természetes erdőtípusai, ritka, lágyszárú növényzete, kiveszőben levő madárvilága, építésze­ti emlékei érdekes, hasznos látnivalót kínálnak az idelátogató számára. A helyzet jobb az országos átlagnál, köszö­net ezért a szatmári, szabolcsi, beregi embereknek, a környezet- és tájvédelem ismeretlen és ismert aktivistáinak. Eredményeink nagy része társadalmi munka eredménye. Falvaink, városaink a VI. ötéves tervre 113 millió forint társadalmi munkát ajánlottak környezetvédelemre. Tisztelt Országgyűlés! Környezetvédelmünk célja, ahogy azt államtitkár elvtárs is hangsú­lyozta, az ember egészségének védelme, a jelenlegi és a jövő nemzedék életfeltételeinek javítása. Három vállalat üzemorvosa vagyok. Engedjék meg, hogy elmondjam azokat a tapasztalatokat, amelyeket munkám során e három üzemben ész­leltem. Minden évben meghirdetjük a „Tiszta üzem" mozgalmat. Dolgozóink szívesen, lelkesen szépítik, csinosítják vállalatuk területét és környékét. Azon­ban az így végzett munka nem számít társa­dalmi munkának. Kérem, hogy legyen egyenrangú társadalmi munka a vállalaton és intézményen belü­li és kívüli környezetszépítés is. Munkám végzése közben nap mint nap talál­kozom az emberre káros környezet betegségeket előidéző hatásával. Hosszan sorolhatnám a környe­zeti hatásokra kialakuló megbetegedéseket, ame­1981. október 9-én, pénteken 620 lyeket a fertőzött víz, szennyezett talaj, nem tiszta levegő, a szervesanyagok, a nagy zaj, vagy rohanó életmódunk okoz. Az ipari üzemekben a környe­zeti ártalom munkahelyi ártalomként jelentkezhet. A szocialista egészségügy azon elve, amely szerint minden embernek biztosítani kell a minél egészségesebb, biztonságosabb munkavégzést hosz­szú éveken át folytatott tevékenység esetén is, ha­tékony környezetvédelem és ezzel szoros kapcsolat­ban levő munkavédelem nélkül nem valósítható meg. Hiába szeretné az egészségügyi dolgozó például a halláskárosodott hallását megjavítani, ha az továbbra is zajos környezetben dolgozik, vagy csök­kenne például a megfázásos megbetegedések száma, ha biztosítani lehetne a munkahelyeken a meg­felelő hőmérsékletet. De kevesebb lenne a látás­romlás is, ha a munkahelyeket a munkafolyamat jellegének megfelelően világítanák meg. A porártalmakat meg lehetne előzni, minimá­lisra lehetne csökkenteni jól működő elszívóbe­rendezésekkel. Szólni kell a civilizáció ártalmait említve az emberek közötti kapcsolatról is. Ugy érzem, nem törődünk eléggé egymással, nem va­gyunk tekintettel egymásra. Harmonikus munka­helyen, harmonikus családban kevesebb a gyomor­fekély, magas vérnyomás, idegesség, infarktus. Az egymás iránti figyelmesség külön anyagi áldozatot sem kíván. Meg kell tanulnunk szocialista társadalmunkban szocialista emberként élni. Tisztelt Országgyűlés! Ellátogatva országunk gyönyörű vidékeire, szomorúan tapasztalom, hogy egyre több a hulladék, a szemét településeink ha­tárában, erdőkben, utak mentén, de a kiránduló­helyeken is. Sok helyen nem a tanácsok által ki­jelölt területeken halmozzák fel a hulladékot. Arra kérem az illetékeseket, hogy bátrabban alkalmazzák az erre vonatkozó jogszabályokat, ha kell, büntes­senek, tegyék ezt ne csak az idegenforgalom, ha­nem a magyar ember egészsége érdekében. Váljon társadalmi magatartássá a rend, a tisz­taság, a szép iránti igény. Tisztelt Országgyűlés! Tény, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági termelés megköveteli a nagy-táb­lákon való gazdálkodást. Ennek érdekében számos fasor és vízelvezető csatorna válik áldozattá. Az utóbbi tíz évben Szabolcs-Szatmár megyében csak­nem 4000 hektár erdőnek megfelelő fasor tűnt el, pótlásukról senki nem gondoskodott. Ezért látom szükségesnek, hogy a most készülő meliorációs tervekben külön fejezet határozza meg a kör­nyezetvédelmi, a fásítási és csatornázási feladato­kat. Örömmel szólhatok arról, hogy megyénkben e tervek már így készülnek. Szólni kívánok gyorsan fejlődő kisvárosom, lakóhelyem, Kisvárda környe­zetvédelméről is. Városunkat legjobban szennyező üzem az Öntödei Vállalat. 1922-ben 35 fővel az akkor még Kisvárda község perifériáján levő üzem az egész megye kohászati iparát jelentette. Az V. ötéves tervben az ország egyetlen öntött­vas-radiátor üzemévé fejlődött, ma már 25 ezer tonna öntvényt termel. Azáltal, hogy Kisvárda dinamikus fejlődése, terjeszkedése következtében a vállalat a város középpontjába került, környezet­szennyezés és zajártalom forrásává vált, előidézve munkahelyi ártalmakat is, szilikózist, nagyotthal­lást, vibrációs ártalmat, krónikus légúti megbe­tegedéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents