Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

1981. október 9-én, pénteken 618 617 Az országgyűlés 10. ülése, tenie. Tíz éves bírságolási tapasztalat az, hogy e téren a helyzet nem sokat javult. A gépipar, első­sorban a felületkezelés terén előrébb lépett tisztí­tóberendezések létesítésével és ciánmentes techno­lógiák alkalmazásával. A legtöbb problémát a zsira­dékokat és kenőzsírokat gyártó, feldolgozó, illetve alkalmazó vállalatok okozzák, így a húsipar, a bőr­ipar, a tejipar, s az autószervizek, amelyek azon­ban gyakran arra hivatkoznak, hogy nincs kidolgo­zott, megfelelő tisztítási technológia sem. Itt a tu­dományos kutatásnak és a fejlesztő intézményeknek is van még tennivalójuk. A helyzetet jól jellemzi az, hogy 1972-től mint­egy 66 üzemet köteleztek Budapesten szennyvíztisz­tító létesítésére, és jelenleg csupán 1 I-nél mondható el, hogy valamilyen eredményt értek el. Körülbelül 20 üzemnek van 1981 utáni határideje, de az elő­készületek nem nagyon biztatók. Gondoskodni kell a tisztítótelepekről, a csatornahálózatból és a ho­mokfogókból kikerülő iszap és hulladék megnyug­tató elhelyezéséről, ártalmatlanításáról, esetleg hasznosításáról is. Itt csatlakozom azokhoz a felszólalókhoz, akik az ipari hulladék elhelyezésének témájával foglal­koztak : e célra a főváros területén nincs megfelelő hely, s országos terv keretében kell ezt megol­danunk. Tisztelt Országgyűlés! Áttérek a másik témá­ra. A főváros levegőtisztaság-védelme kiemelkedő fontosságú feladat, mert itt üzemel az országban levő összes helyhez kötött légszennyező forrás közel 40 százaléka. Itt éri el a közlekedésből eredő lég­szennyeződés a legnagyobb koncentrációt. A fővá­ros egész légterében — tehát egyes koncentrált területeket kivéve — a kéndioxid, a korom és üle­pedő por mértéke évente átlagban nem haladja meg a megengedett normaértéket. A fűtésidényben viszont már nem kielégítő a helyzet; hozzávéve még a közlekedés okozta légszennyezést, Budapest az ország szennyezett levegőjű települései közé tartozik. Az önbevalláson alapuló légszennyezési bírság, amelyet 1300 üzemből csupán 222 fizet, évente körülbelül 13 millió forintot tesz ki. A bírságtételek alacsony értéke ezek szerint nem hat ösztönzően a káros légszennyezés megszüntetésére. Budapesten üzemel a gépkocsik 30 százaléka és számot tevő a tranzit- és idegenforgalom is. Számos intézkedés, — mint a tömegközlekedés fejlesztése, a metróépítés, a trolibuszok alkalmazása, forgalom­terelés, — csökkentette ugyan a romlást, de még mindig van tennivaló. Jelentős volt az, hogy a kormány földgáz­felhasználási központi programja és a 15 éves la­kásépítési terv részeként a gáz- és távfűtések el­terjedése jelentősen csökkentette a főváros levegő­szennyezettségét. Az V. ötéves tervben a gázfűté­sű lakások száma 80 ezerrel, a távfűtéses lakások száma pedig 60 ezerrel nőtt. Ma Budapesten a kor­szerű fűtésű lakások aránya 54 százalék, az olaj-, fa- és koksztüzelésűeké is 16 százalék, vagyis a lakások több mint kétharmadában fűtenek környe­zetvédelmi szempontból megfelelő módon. összegezve elmondhatom: sok szerv összehan­golt intézkedése és tervszerű munkája nyomán megtett intézkedések eredménye az, hogy a főváros levegőjének romlását sikerült megállítani és a szmogos, füstködös napok száma a tíz óv előtti 30 napról az utóbbi években 4—6 napra csökkent. Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársam, így Pesta elvtárs Budapest vonatkozásában meg­győzően hangsúlyozta a környezetvédelmi felada­toknál a szemléletformálás, a magatartás, nevelés és oktatás társadalmi^ igényű és befolyású feladatai­nak fontosságát. Én ezekkel egyetértek és kérem az illetékeseket, éljenek ezzel az erővel is. De a politikai, kormányzati ós tanácsi szervek is találják meg annak módját, hogy a környezetvédelmi fel­adatokat szükségességük és indokoltságuknak meg­felelően kezeljék és foglalkozzanak vele. Jó visszhangra talált Budapest lakossága köré­ben az, hogy a budai hegyvidék beépítésének intenzitása és a városképi anomália következtében kialakuló helyzettel a párt- és tanácsi szervek egyaránt foglalkoztak és hathatós intézkedéseket tettek. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtár­saim! Befejezésül engedjék meg, hogy a további tennivalókat illetően a Fővárosi Tanács megfogal­mazását idézhessem. „Az 1976. évi II. törvényből fakadó kötelezettségeink során az emberi környe­zetvédelem érdekében az eddigi passzív stratégiá­ból aktívba kell átlépnünk. A javasolt fejlesztési célkitűzések maradéktalan megvalósulása lehetővé teszi a természeti és a településkörnyezet további romlásának megállítását. Egyes részterületeken pe­dig — mint a szennyvíztisztítás, levegőtisztaság­védelem, háztartási szemét higiénikus kezelése — a helyzet javítását eredményezi." Ez a reális célkitűzés elfogadható, ezt támoga­tásra ajánlom. Ehhez azonban jelentős anyagi eszközök, jó és gyors munka kell. Egy cinikus, régebbi politikus önigazoló mondása volt : „ha hibát követsz el, gyorsan tedd, hogy legyen időd kija­vítanod azt." Nos nem szabad, hogy a termé­szeti és környezetvédelmi munkában a gyorsaság kapkodáshoz, a kapkodás hibákhoz vezessen, mert túlságosan drága lenne a hibák kijavítása, vagy javítgatása. De nem engedhető meg ennek ellen­kezője, a lassúság, az elodázás sem. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valahol, úgy Budapesten igazán és közvetlenül az emberért, az emberi életért van, ól és hat a környezetvédelem társadalmi összefogása. A népsűrűség eléri négyzet­kilométerenként a négyezer főt, a Belvárosban en­nek dupláját is. Budapesten ezért is élen kell járni a környezetvédelmi követelmény és feltétel­rendszer kialakításában, fejlesztésében. Mindezek tudatában, elismerve a környezet­védelemmel foglalkozó állami szervek és szakembe­rek munkájának eddigi eredményeit, és bízva to­vábbi támogatásukban, biztosíthatom a tisztelt országgyűlést az előttünk álló reális feladatok vég­rehajtásához Budapest lakóinak, vezetőinek egyre határozottabb készségéről, ezért a beszámolót el­fogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kulin Lászlóné képviselőtár­sunk felszólalása következik. DR. KULIN LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Ország­gyűlés! Létünk, életünk elválaszthatatlan a szűkebb vagy tágabb értelemben vett környezetünktől.

Next

/
Thumbnails
Contents