Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

581 Az országgyűlés 10. ülése, (Elnök APRÓ ANTAL -10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Mielőtt tanácskozásunkat megkezdenénk, szeretném üdvözölni kedves vendégeinket, az angolai párt- és állami küldöttség tagjait. Angolai barátaink magyarországi útjuk során időt szakítottak arra, hogy — ha csak rövid időre is — ellátogassanak a magyar törvényhozás házába, hogy bepillantást nyerjenek országgyűlésünk munkájába. Mindannyiunk nevében őszinte tisztelettel köszöntöm körünkben José Eduardo dos Santos elvtársat, az Angolai Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökét, (Taps.) az angolai párt- és állami küldöttség valamennyi tagját. (Taps.) Kedves angolai Barátaink! Dolgozó népünk előtt ismertek azok a nehéz körülmények, amelyek között a fiatal Angolai Népi Köztársaság dolgozói harcukat vívják nemzeti függetlenségükért, területi szuverenitásuk védelméért, a gyarmati örökség felszámolásáért, Angola népének társadalmi felemelkedéséért, őszinte megbecsüléssel tekintünk elért eredményeikre. Kívánunk önöknek országépítő munkájukhoz újabb sikereket. E helyről is biztosíthatom Önöket, hogy dolgozó népünk, a Magyar Népköztársaság csakúgy mind eddig, a jövőben is támogatja a független Angola fejlődését. Népünk szolidáris az angolai néppel, segíti igazságos harcát. Képviselőtársaim örömmel fogadták a hírt, hogy az angolai delegáció ellátogat hozzánk. Néhány napos itt tartózkodásuk során, úgy hiszem, alkalmuk nyílt közelebbről is megismerni a szocializmust építő magyar nép munkáját, gondjait. Országgyűlésünk nevében még egyszer kívánunk önöknek új sikereket, további kellemes magyarországi tartózkodást és jó utat. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolója az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásának tapasztalatairól. Dr. Gonda György államtitkár elvtársat illeti a szó. DR. GONDA GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! öt évvel ezelőtt 1970-ban alkotott törvényt az országgyűlés az emberi környezet védelméről. Ezt megelőzően a környezetvédelem egyes részterületeivel már magas szintű jogszabályok foglalkoztak. Ilyen volt a vízügyi törvény, az egészségügyről szóló törvény, vagy például a természetvédelemről szóló törvényerejű rendelet. A hetvenes évek derekán nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ezek a szabályok, az ezekre alapozott intézkedések nem elégségesek és a környezetvédelem ügyét átfogóan és egységesen kell rendezni. Azok a változások tették ezt szükségessé, amelyek az iparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben bekövetkeztek és amelyek a felgyorsult városiasodás ós az idegenforgalom nyomán alakultak ki. A társadalmi-gazdasági fejlődés mintegy velejárójaként országunkban is megjelentek és felerősödtek azok a mellékhatások, amelyeknek elhárítása vagy csökkentése a ma élő és a jövő nemzedékek számára nélkülözhetetlen. így került sor öt éve a törvényben azoknak az elveknek, céloknak és teendőknek összegezésére, amelyek a föld, a víz, 1981. október 9-én, pénteken 582 a levegő, az élővilág, a táj és a települési környezet hatékonyabb védelmét szolgálják. Az intézkedések középpontjában az ember áll. Amikor a törvény megjelölte a célokat és a teendőket, akkor figyelembe kellett venni, hogy egyrészt a környezetünket érő kedvezőtlen hatások bonyolultak, egymásra épülnek, másrészt pedig a természet öntisztuló képessége ezeknek nem mindegyikével szemben képes védelmet nyújtani. Gondoljunk arra, hogy az ipar, a mezőgazdaság és a háztartások évente több tízmillió tonna hulladékot bocsátanak ki, a települések, a közlekedés, az ipar fejlődése sok ezer hektár termőterületet fogyaszt, a gépkocsiállomány és az általuk okozott szennyezés is óriási mértékben megnőtt, hogy csak néhány példát említsek. A törvény végrehajtása érdekében alapvető volt annak tisztázása, hogy a környezetvédelem egyes részfeladatainak megoldásában melyik minisztériumnak és főhatóságnak mi a teendője és mire terjed ki a felelőssége. Az is egyértelművé vált, hogy mindenekelőtt annak kell eljárni, intézkedni, akinek a tevékenysége nyomán a környezet károsodik vagy károsodhat. A környezetvédelem mindinkább beépül a tanácsok tevékenységébe, és ez kedvező módon éreztette és érezteti hatását. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács — mint kormánybizottság — kezdeményezésekkel, beszámoltatásokkal és a legalapvetőbb feladatok rendszeres áttekintésével teljesítette, illetőleg teljesíti megbízatását. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal részben egyes szakterületek irányító szerveként, részben összehangoló szerepkörben igyekezett és igyekszik feladatát ellátni. Munkához láttak a környezet- és természetvédelmi felügyelőségek, összesen hét ilyen működik az országban, és egy kislétszámú környezetvédelmi intézet is dolgozik. Ezek azonban nyilvánvalóan csak a szervezeti feltételét jelentik az érdemi környezetvédelemnek. A tennivalókat két kategóriába kellett sorolni. Az egyik a korábbi időkben kialakult szennyező források, hatások folyamatos megszüntetése, illetőleg csökkentése, a másik pedig új beruházások, fejlesztések esetén annak biztosítása, hogy ezek már úgy valósuljanak meg, hogy a környezeti viszonyok esetleges változásait figyelembe vegyék. Az utóbbiban egy igen lényeges követelmény jut kifejezésre, tudniillik a megelőzés. A környezetvédelemben ma a korábbi időkből származó hiányosságok, mulasztások kiigazítása okozza a legtöbb gondot, de a jövő útja a megelőzés, olyan fejlesztési gyakorlat, amelynek természetes eleme az emberi környezet megóvása. Kétségkívül akár az egyik, akár a másik feladatkörről legyen szó, a megoldáshoz anyagi eszközök is szükségesek. Reális feladatnak azt lehet tekinteni, hogy a korábbi időkből származó gondok felszámolásánál szigorú fontossági sorrend érvényesüljön, de legkésőbb az esedékes rekonstrukciókkal, felújításokkal a szükséges intézkedések megtörténjenek, és a feltételek kialakuljanak. Ami az új beruházásokat illeti, ott elvileg a szükséges garanciák adottak, de a megvalósítás sokszor követel beavatkozást, mert a figyelem erre a követelményre nem mindig terjed ki. Még mindig előfordul rosszul értelmezett takarékoskodás a környezetvédelmi beruházások