Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

981. október 8-án, csütörtökön 558 557 Az Országgyűlés 9. ülése, ll az állattenyésztés javára tolódik el a termelési szerkezet. Ismert, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés jövedelmezősége között nagy különbségek vannak. Az átlagosnál magasabb jövedelmezőségű gazdaságokban a növénytermesztés nyereségszínvonala eléri a 35 százalékot, az állattenyésztésé a 10—15 százalékot. Az alacsony jövedelmű üzemeknél ezek az arányok lényegesen kisebbek: a növénytermesztésnél 10—20 százalék, az állattenyésztésnél — ami a vizsgált gazdaságoknál nagyobb súllyal szerepel — átlagosan 0,5 százalék körül ingadozik, de számos gazdaságban gyakori a 10 százalék fölötti veszteség. Hasonló a helyzet a tejtermelés alakulásánál is. Az alacsony jövedelmezőségű termelőszövetkezetek döntő többsége foglalkozik tejtermeléssel, de a tejhozam színvonala messze elmarad a jól gazdálkodókétól. Mindezek okát abban látom, hogy bár eredményeink jelentősek, mégsem alakult ki kellőképpen a tájkörzet adottságait kihasználó termelési szerkezet, az arra való kellő ösztönzés hiányában. Mindezt azért vetem fel, hogy az elkövetkezendő időszakban a gazdasági szabályozók kialakításánál e tényező nagyobb súllyal kerüljön figyelembevételre. A feladatokban is megfogalmazódik a VI. ötéves terv időszakára vonatkozóan a gabona- és a húsprogram, amelynek megvalósítását ez is elősegítené. A másik lényeges tapasztalat a gyenge jövedelmű, vizsgált üzemeknél, hogy a melléküzemágakkal rendelkező mezőgazdasági üzemek jövedelmi színvonala sokkal kedvezőbb az ilyen tevékenységet nem folytatókénál. Ugyanakkor ma már az is nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági üzemekben folytatott melléküzemági tevékenység csökkenti a hiánycikkek körét, segíti az ipar által nagyüzemileg gazdaságosan elő nem állítható termékek termelését. E kérdéssel való fokozottabb törődés is segítené elsősorban a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek felzárkózását. Az alacsony jövedelmű mezőgazdasági üzemek egyik jelentős tartaléka a föld termőképességének tervszerű javításában rejlik. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az e célt szolgáló meliorációs tevékenység egyike a leggyorsabban megtérülő beruházásoknak. Erről több képviselőtársam is szót ejtett. Fontosságát bizonyítja az is, hogy a táblásítás, területrendezés, úthálózat-kiépítés, vízrendezés következtében az árunövény-termelő területek nemcsak minőségileg javulnak, hanem mennyiségileg is növekednek. Ehhez kapcsolódó fokozott lehetőséget rejt magában az úgynevezett komplex térségi melioráció. Megelégedéssel olvastam az előterjesztésben, illetve hallottam az expozé során, hogy e téma a jövőben súlyánál fogva elsőbbséget kap. E lehetőséggel megyénk csak akkor élhet, ha a támogatási keret a jelenleg ismertnél lényegesen nagyobb lesz, és az elosztás elve ezt lehetővé teszi. Példaként említem, hogy a jelenleg ismert elosztási rendszerben a szövetkezetek pályázat, illetve versenyeztetés alapján nyerhetik el az ehhez szükséges összeget. Ügy gondolom, nem szorul részletesebb indoklásra, hogy a gyenge jövedelmű, de rászoruló termelőszövetkezetek a versenyeztetésben alulmaradnak. A melioráció fontosságát és gazdasági hasznát tekintve szabadjon megemlítenem, hogy azokon a területeken, ahol ilyen jellegű tevékenység történt, a szántóterület nagysága 5—10 százalékkal, az egy hektárra jutó terméshozamok pedig 20—25 százalékkal emelkedtek. Megyénk mezőgazdasága továbbfejlesztésének helyzetét súlyosbítja az a tény is, hogy jelentős számú mezőgazdasági nagyüzem a Balaton déli partjának régiójában gazdálkodik. Itt elvárás a környezetet kímélő technológiák alkalmazása, ami köztudottan a hagyományosaknál lényegesen nagyobb költséget, befektetést igényel. Ezért szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek támogatása lehetőségeinél ez a tény is kerüljön figyelembevételre. A vizsgált mezőgazdasági üzemek tapasztalata azt is felszínre hozta, hogy a gyenge jövedelmű szövetkezetekben kedvezőtlen az emberi tényezők helyzete. Ez megnyilvánul abban is, hogy az átlagosnál kevesebb a felsőfokú végzettségű szakember. Például országos szinten 290 hektár jut egy szakemberre, ez megyei szinten nálunk 342 hektár, míg a vizsgált szövetkezetekben 450—1200 hektárra jut egy felsőfokú végzettségű szakember. A szubjektív okok között jelentős mértékben szerepel a vezetési és irányítási munka alacsony színvonala és a vezetői alkalmatlanság. Az alacsony jövedelmi színvonal nem jelent perspektívát a jó vezetők számára. Ezért az emberi oldal megteremtése érdekében igen fontos lenne, hogy a gyengén gazdálkodó mezőgazdasági üzemek is alkalmasak legyenek jó szakembergárda fogadására, a kellő anyagi ösztönzés megteremtésére. Hathatós eredményt az említett mezőgazdasági üzemekben csak akkor érhetünk el, ha az érintett szövetkezetek nemcsak egy, hanem több, arra alkalmas szakembere fogadására tudnának egyidejűleg vállalkozni, örömmel értesültem, hogy a közelmúltban a kormány olyan rendelkezést fogadott el, amely az alacsony színvonalú szövetkezetek megerősödését is szolgálja. Űgy érzem, ki kell fejezni az elismerést, mert ez egy igen lényeges mezőgazdasági, és egyben társadalompolitikai feladat elindulását jelenti. Mindezen tapasztalatok alapján a gyengén gazdálkodó, alacsony jövedelmű mezőgazdasági üzemek felzárkózása érdekében szeretnék néhány javaslatot tenni. Javaslom, hogy a további szabályzók kialakítása során az ágazat vezetése fokozottan vegye figyelembe a táj termelés lehetőségeinek kihasználására irányuló ösztönzést. Miniszter elvtárs beszámolójából, megyénk vizsgálati tapasztalataiból is látható, hogy a cél elérése érdekében a továbbiakban is szükséges a mezőgazdasági üzemek támogatása. Javaslom, hogy a megyék részére irányuló támogatási keretek elosztásánál a megyékben levő mezőgazdasági üzemek helyzetét jobban vegyék figyelembe. Javaslom, hogy a megyék vezetői kapjanak nagyobb döntési szabadságot a támogatási keretek odaítélésénél. Az üzemek jövedelmezőségi színvonalának javításában — mint már említettem — jelentős szerepet töltenek be az emberi tényezők. Javaslom, hogy a jövőben is legyen nagyobb lehetőség arra, hogy az alacsonyabb jövedelmű mezőgazdasági üzemek is kellően Ösztönözhessék az oda irányuló vagy az oda felkért mezőgazdasági szakem-