Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

549 Az Országgyűlés 9. ülése, 1 gazdálkodást tízezer hektárnyi gyepterületen be lehetne vezetni. A váltógazdálkodás szerint 5000 hektárral növekedhetnék a gabonatermő-terület, míg 5000 hektáron a mai gyeptermés több mint két és félszeresére termelhető. Most, amikor a gabonaprogram érdekében minden létező tartalékot fel kell kutatni és hasznosítani szükséges, Vas megyében a gabonatermő-terület 7 százalékos növelése érhető el a javasolt módon. Az a tapasztalat nálunk, hogy a termelési célú tartós földhasználat még nem terjed abban a mértékben, ahogyan kívánatos lenne. Sok állampolgár a 800 négyzetméterben minimalizált területet nagynak tartja, nem tudja megművelni, mert a vele való munka meghaladja erejét. Az ennél kisebb területre viszont a földtörvény alapján csak ideiglenes használati szerződés köthető. Ebben az esetben már óvatosabbak az állampolgárok a hosszabb távon megtérülő befektetéseknél, például a gyümölcstelepítés, a kerítés vagy épület létesítése esetén. És ezért a tartós földhasználat esetében remélt termelési biztonság nem jön létre. Most, hogy az ötnapos munkahét bevezetése általánossá válik, várható, hogy nőni fog az érdeklődés a kertészkedő művelés iránt. Talán segítené egy rugalmasabb törvényi szabályozás a tartós földhasználat elterjedését. Egy felmérés szerint Vas megyében 1300 darab lakatlan ház van. Ezek többsége a falvakban található. De nemcsak a ház áll üresen, hanem a ház körüli föld, ingatlan is megművéletlen. A lakóházakat használók elhaltak, az örökösök, másutt laknak és hiába való a tanácsok felszólítása, nem hajlandók az örökösök sem a ház elfoglalására, sem értékesítésére. Jog szerint a hatóságok tehetetlenek. Ugyanakkor a községekben az új lakóházak építésére a helyi tanácsok felparcelláznak mezőgazdasági művelésből elvont területeket és azokat juttatják az építeni szándékozóknak. Úgy látszik, hogy itt nincs összhang a népgazdasági érdek és a joggyakorlat között. Jó volna megtalálni annak a módját, hogy a gazdátlanul álló épületek, földterületek a jogszabályok segítése révén mielőbb hasznosuljanak. De ebben a felhozott esetben talán a tanácsok érdekeltsége sem vág egybe a népgazdasági érdekkel. A jelenlegi gyakorlat szerint a felparcellázásból értékesített földingatlanok eladási ára a tanácsok fejlesztésialap-számlájára kerül, és az így befolyt pénzzel maguk rendelkezhetnek. Egy nem lakott ház és a hozzátartozó földingatlan egyszerű adásvétele viszont a tanácsok érdeklődési körén kívül esik. De nemcsak a falvainkban fellépő gazdátlan házak miatt találkozunk a termőföld pazarlásával. Minden falu szélén találunk elhagyott kavicsbányát, agyaggödröt, egyéb elhanyagolt területet. Különösen az aprófalvas településeinknél jellemző ez az állapot. A rekultiválás késik, mert a jogszabály szerint csak akkor remélhető a rekultiválással összefüggő támogatás elnyerése, ha a visszaállítás szántóművelésű területet eredményez. Nem lehetne-e a rekultiválást abban az esetben is támogatni, ha erdőtelepítéssel hasznosítanánk a területet. Az erdőtelepítés minden bizonnyal még olcsóbban is megoldható lenne. Csak egyetérteni lehet az írásos beszámolóban olvasható azon tervezett intézkedésekkel, amelyek további szigorítást hoznak a mezőgazdasági mű•1. október 8-án, csütörtökön 550 velésű földek védelme érdekében. Mindenképpen kívánatos lenne, hogy az első-másodosztályokba sorolt minőségű földek kisajátítása jelentsen komoly anyagi megterhelést az igénybe vevőknek. Szükségesnek tartom a magam részéről azt is, hogy az erdőterületek védelmére is szülessenek a mainál szigorúbb kisajátítási jogszabályok. Tisztelt Országgyűlés! A rendkívül sokoldalú, és színvonalas szóbeli, valamint írásbeli miniszteri beszámolót a Vas megyei kévpiselőtársaim nevében is elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Turcsek Ferenc képviselőtársunk. TURCSEK FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámoló megállapítja, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az elmúlt tíz évben lényegesen fejlődött a termelés. Számomra azért is értékesek ezek az eredmények, mert — mint sok hozzám hasonló fiatal szakember —, már ebben az utóbbi tíz évben önálló feladatokat kaptam. Űgy érzem, hogy becsülettel folytattuk elődeink, a tsz-alapítók megkezdett munkáját, és hozzájárultunk a tsz-ek megszilárdításához, a mezőgazdasági szakma tekintélyének növeléséhez. Büszkék vagyunk ezekre az eredményekre, büszkék vagyunk arra, hogy hazánkban jó ellátás van, a magyar munkásosztály áldozatvállalása nem volt hiábavaló. Termékeink pedig versenyképesek jó néhány külföldi piacon, és reméljük, egyre inkább az lesz. Elmondhatom, hogy az albertirsai Micsurin termelőszövetkezetben, ahol dolgozom, amely a dánszentmiklósi Micsurin és az albertirsai Dimitrov egyesülésével jött létre, az állandó dolgozók átlagos életkora 38 év. Külön meg kívánom jegyezni, hogy a legnépesebb a 20—30 év közötti korosztály, amely meghaladja a 40 százalékot. Az elmúlt évtizedben Pest megye mezőgazdasága is dinamikusan fejlődött. Az V. ötéves tervidőszak folyóáron számított összes termelési értéke a IV. ötéves terv átlagához viszonyítva 86 százalékkal nőtt. A nagyüzemek árbevétele 1980-ban elérte a 36 milliárd forintot. Külön örömünkre szolgál az, hogy gazdaságaink a hatékonyság tekintetében az ország élvonalában vannak. Eredményeink alapján bizonyítottuk, hogy nagy lépést tettünk az intenzív gazdálkodás irányába. Kiemelkedő eredmények születtek a gabonatermelésben, gazdaságaink 9 százalékkal kisebb vetésterületről 12 százalékkal több gabonát takarítottak be. Jelentős eredménj'eket értünk el az állattenyésztésben, a tejtermelés fejlődésében, a húsprogram megvalósításában. Az V. ötéves tervidőszak alatt a hústermelés több mint 30 százalékkal, a tejtermelés közel 40 százalékkal, a tojástermelés közel 50 százalékkal, a gyapjú 17 százalékkal haladta meg az előző 5 éves átlagot. Javultak a fajlagos hozamok, csökkent az egységnyi termék előállítására felhasznált abrak mennyisége. Továbbra is gond — és ez a mi hibánk —, hogy a szálastakarmány-szükségletet csak a tervezettnél nagyobb területen tudják a gazdaságok megtermelni és nem kielégítő a legelők kihasználása sem. A korszerűen hasznosított gyepterület Pest megyében is alig haladja meg a terület egyharmadát. Akkor, amikor a földterület országosan és Pest megyében az országos átlagot meghaladóan csök-