Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

981. október 8-án, csütörtökön 540 539 Az Országgyűlés 9. ülése, 1 Szeretném azonban a figyelmet felhívni arra, hogy a jövőt illetően kritikusabban mérlegeljük, és nehogy túlbecsüljük mezőgazdaságunk, különösen pedig élelmiszeriparunk teherbíró képességét. A tsz-kongresszust megelőző alkotó vitaszellem bizonyítja, hogy az agrártermelés előtt álló időszerű és távlati követelményekkel azonosulnak a mezőgazdasági szövetkezetek. Mi több, a korábbinál szigorúbb gazdasági szabályozók közepette sem hátrálnak meg a mennyiségi és a minőségi feladatok teljesítésétől. A háztáji és kisegítő gazdaságokban is van termelési kedv, van érdekeltség. A termelés nyugodt, alkotó belpolitikai légkörben folyik. Biztonságérzetet ad a nemzetközi elismerés is. A mezőgazdasági nagyüzemek, köztük a termelőszövetkezetek, valamint a társadalmi érdekképviseleti szerveik nevében elmondhatom, hogy eddig is igyekeztek, és ezután is igyekeznek mindent megtenni az agrár- és szövetkezetpolitikai feladatok megvalósításáért. A mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek elhivatottsága, hozzáértése, a jó gazdálkodásért érzett felelőssége nagy lendítőerő, ahogy ezt a miniszter elvtárs is mondta. Az állami gazdaságokban dolgozók, a termelőszövetkezeti parasztság szorgalma, a párt politikája iránti bizalma és elkötelezettsége, e politika által nyújtott biztonság a záloga annak, hogy ez a jövőben is így lesz. A miniszteri beszámolóval egyetértek. Pártunk Központi Bizottsága nevében tisztelettel javaslom az országgyűlésnek, hogy a beszámolót fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Czene Árpád képviselőtársunk. CZENE ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Mint Nógrád megye új képviselője, először van módom arra, hogy részt vegyek az országgyűlés vitájában. Gyakorló mezőgazdászként dolgozom a ceredi term elősző vetkezetben. Üzemünk és választókörzetem valamennyi termelőszövetkezete kedvezőtlen adottságú, nehéz körülmények között dolgozik. Körülményeink szemléltetésére csak két adatot említek: mezőgazdasági területünk több mint fele 25 százalékosnál meredekebb lejtő kategóriába tartozik. A szántóföldjeink értéke hektáronként nem éri el a 10 aranykoronát. Ezért az írásos beszámolóból és a miniszter elvtárs expozéjából a kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodó, és alacsony jövedelmet produkáló üzemek helyzetelemzése ragadta meg a figyelmemet. Egyetértek azzal a megfogalmazással, hogy népgazdaságunk ma sem, és még a távoli jövőben sem tudja nélkülözni azokat a termékeket, amelyeket mi és a hozzánk hasonló gazdaságok állítanak elő. Abban az eredményben, amelyet üzemeink az elmúlt 10 év alatt ilyen körülmények között elértek, úgy érzem, hűen tükröződik pártunk következetes agrár- és szövetkezetpolitikája, amelyben eddig is megkülönböztetett figyelmet kapott és érdemelt a mostoha körülmények között gazdálkodó üzemek helyzetének rendezése. E politika helyességét a mi gyakorlati eredményeink is bizonyítják. Miben mérhetők ezek az eredmények? Az utóbbi három évben nem volt veszteséges tsz a választókörzetemben. Emelkedtek a növénytermesztési és az állattenyésztési hozamok, bővült a kiegészítő tevékenység. Alapvető tanulság, hogy a kedvezőtlen adottságok között is lehet eredményesen gazdálkodni. Legjobb példát erre a nagybárkányi termelőszövetkezetben tapasztaltam. Itt korábban két esetben is szanálási eljárást kellett lefolytatni, most pedig a megye élvonalába tartozik ez az üzem. Tulajdonképpen nem csináltak mást, mint a vetésszerkezetet leegyszerűsítették, növelték a hozamokat, például az utóbbi három évben 40 mázsát termeltek hektáronként búzából, jól kihasználták a kiegészítő tevékenységben rejlő lehetőségeket. Valójában ilyen egyszerű a veszteség felszámolása? Nem. Legfontosabb feltételei: Az üzemen belüli feltételek közül a szakmailag hozzáértő vezetés, amely az üzemi kollektívát eredményesen tudja mozgósítani a gyakorlati végrehajtásban, jól szervezett alaptevékenység, tisztességes jövedelmet biztosító kiegészítő tevékenj^ség. A külső feltételek közül legfontosabb az ösztönző ár- és szabályozási rendszer, a megfelelő technikai háttér biztosítása. A továbbiakban elsősorban az üzemen belül megteremthető feltételekkel kívánok foglalkozni. Tapasztalataim szerint ahol baj van a termelés színvonalával, ott baj van a hozzáértéssel, a hozzáállással, a gondolkodással is: és ezen kell először változtatni, hogy a külső és a belső lehetőségeinket jól tudjuk hasznosítani. A példaként említett üzemben végrehajtott kádercserék is ezt bizonyítják. Itt van az ágazati és a területi szervek felelőssége a szakember-támogatás odaítélésében is, amelyet legcélszerűbb differenciáltan végrehajtani. Csak üdvözölni tudjuk a Minisztertanács ülésén legutóbb elfogadott határozatot, amely a szakember-támogatást kiterjesztette a 17 aranykorona alatt gazdálkodó üzemek egészére. Tisztelt Képviselő társaim! A területeinken gazdálkodó szövetkezetek ugyan elfogadható szinten stabilizálni tudták eredményeiket, de ezek biztonsága és a fejlesztési forrásaik szerénysége nem tette lehetővé, hogy még jobban, gyorsabban kihasználják az adottságaikból származó lehetőségeket, amelyek az üzemi haszon mellett népgazdasági előnyökkel is jártak volna, így például termelőszövetkezetünkben, Cereden, az elmúlt években a nehezebbé váló gazdálkodási körülmények mellett is döntőnek tartottuk, hogy akkor tudunk lépést tartani a fejlődéssel, ha olyan termékek előállításával foglalkozunk, amelyekre az adottságaink a legmegfelelőbbek és a termelési szerkezetünket ezek szerint alakítjuk. Mivel viszonylag kevés a szántóterületünk és sok a hegyilegelőnk, az erdőnk és van kőbányánk, valamint szorgalmas tagságunk, ezért az állattenyésztés nagyobb arányú fejlesztése, valamint a fafeldolgozás és a kőbányászat növelése mellett döntöttünk. Történtek kezdeményezések az ipari üzemekkel való együttműködésre is. A megtett erőfeszítések eredményeként az V. ötéves terv során több mint 30 százalékkal nőtt a kalászosgabona átlagtermése üzemünkben. Emelkedett az állattenyésztésből és a kiegészítő tevékenységből származó árbevétel is. Emellett azt tapasztaltuk, hogy a gazdálkodás eredményességében nem tudtunk kellően előrelépni. Az üzemi nyereség nem emelkedett, hanem