Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-9

531 Az Országgyűlés 9. ülése, 1981. október 8-án csütörtökön 532 intézmények felé. Ennek alapján például a MÉM, PM, OVH, de más szervek is az utóbbi időben jól segítik a megye kedvező adottságainak feltárását, a termelés hatékonyságának növelését. A fent em­lített határozatok alapján felgyorsult a megye komp­lex meliorációs programja, melynek eredményeként ma már ebben az évben például Battonya és kör­nyékén a végrehajtott meliorációs program után 60 métermázsa búzát, közel 90 mázsa kukoricát takarítanak be hektáronként mezőgazdasági üze­meink. Az elmondottakra alapozva reméljük, hogy a VI. ötéves tervben a megye meliorációs program­ja tovább fejlődik. De bízunk abban is, hogy kedve­zőbb segítséget és támogatást kapunk a mezőgaz­dasági termékek raktározási és tározási kapacitása fejlesztéséhez. Kérésünk támogatását indokolja az is, hogy megyénkből az elmúlt 10 év alatt közel kétszer annyival több takarmányt takarítottunk be, mint amennyivel a tároló területet növelni tudjuk. A megyében elért eredményeket nagyra ér­tékeljük, de azokat nem becsüljük túl. Tudatában vagyunk, hogy még mindig jelentős tartalék van a megye mezőgazdaságában. Például indokolatla­nul nagy szóródások vannak az üzemek között, amelyekben nem mindig a termőföld minősége közötti különbség az okai, hanem a vezetésirányí­tás nem megfelelő színvonalában keresendő. To­vábbá figyelembe véve, hogy a mezőgazdasági ter­melésben a gazdaságosság, a hatékonyság kiemelt feladatot jelent, a tett intézkedéseink ellenére a fej­lődés lassú és vontatott. Nem megoldott a mezőgazdaság szakember­ellátottsága a megyénkben. A hiba nem az, hogy nincs elegendő szakemberünk, hanem az, hogy a szakembereknek jórésze nem a termelésben, vagyis nem ott helyezkedik el, ahol legnagyobb szükség volna rá. De sorolhatnánk tovább tennivalóinkat és feladatainkat. Az elmondottakból kitűnik, hogy mezőgazdaságban is bonyolultak, nehezebb külső és belső körülmények között, de szerényebb beru­házások és fejlesztések mellett kell újabb sikereket és eredményeket elérni. Ez csak úgy lehetséges, ha a vezetésirányítás minden szintjén magasabb kö­vetelményeket állítunk magunk elé. Mezőgazdasá­gi üzemeink ennek tudatában készülnek a soron­levő mezőgazdasági munkák jövő évi termés meg­alapozásához, valamint a VI. ötéves terv felada­tainak sikeres, eredményes végrehajtásához. A beszámolót a megyei képviselőcsoport nevében elfogadjuk és az országgyűlésnek elfogadásra ajánl­juk. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 15 óráig felfüggesztem. (Szünet : ANTAL 13.26-15.02.) Elnök: APRÓ ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szabó István képviselőtársun­kat illeti a szó. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Elvtársak! A miniszteri beszámoló méltán mi­nősítette eredményesnek mezőgazdaságunk utolsó évtizedét. Megalapozottan nyilvánítja sikeresnek termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, élel­miszeriparunk és irányító szervezeteink tevékeny­ségét. Egyetértek azokkal a követelményekkel is, amelyeket Váncsa Jenő elvtárs a tapasztalatok és a mai gazdasági helyzet ismerete alapján megfogal­mazott. Népünk javuló élelmezését, a kivitel növe­lését, a nagyüzemek fejlődését igazoló adatok egy­beesnek a dolgozók mindennapos tapasztalataival és így nem szorulnak különösebb bizonygatásra. Ezért mindössze három dologra kívánok utalni. Először : Ebben az évtizedben jutottunk el oda, hogy az életviszonyokat oly mindennaposán és oly közelről érintő agrártermelésben tartós biztonság­érzet alakult ki. Élelmiszer-ellátásunkra, eltekintve az egyre ritkuló kivételektől, a kínálat vagy az egyensúly vált jellemzővé. Eközben a fizetőképes kereslet mennyiségben meghaladja, minőségben és összetételben pedig megközelíti a fogyasztás bioló­giailag indokolt szintjét. Az elért színvonal politi­kai rendszerünk stabilitásának egyik tényezőjévé vált. A társadalom legszélesebb rétegeinek kritikai beállítottsága megváltozott. Ha nem is fordult át valamiféle zajos elismerésbe, erre nincs is ok, sem szükség, manapság már megelégedéssel veszi tudo­másul agrártermelésünk teljesítményeit. Másodszor : Űgy gondolom, az is nagy jelentő­ségű, hogy ez az évtized végképp megérlelte pa­rasztságunk azonosulását az agrártermelés szocia­lista rendjével, formáival és módszereivel. Történel­mi jelentőségű, hogy az elmúlt években a termelő­szövetkezeti tagok társadalombiztosítási ellátása a társadalom többi dolgozójával közel azonos szín­vonalra került. Kiegyenlítődött a nyugdíjkorhatár­ban meglevő különbség, összeszűkült az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme közötti színvonalkülönbség. Harmadszor : Az utóbbi tíz év hozta meg az ál­lami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink — mint vállalati kollektívák — nagykorúvá válását és integrálódását a népgazdaság egészébe. Megterem­tette az egyenjogúság és alapjaiban egységes kö­vetelményrendszer alkalmazásának feltételeit az agrártermelés egész területén. A miniszteri beszá­moló szerintem helyesen jelölte meg az eredmé­nyek forrásait. Ezek közt jó okkal szólott elsőként agrárpolitikánkról. Én is ehhez kívánok kapcso­lódni. A maradandó értékek, a nagy ívű fejlődés el­sődleges forrása az az elveiben szilárd agrár- és szövetkezetpolitika, amely az utóbbi több mint két évtizedben hazánk és abban a mezőgazdaság lehe­tőségeivel reálisan és gyakorlatiasan számolt, a magyar valóság mély ismeretére alapozott. Kidol­gozása, elfogadtatása, a politikából fakadó gyakor­lati teendők végrehajtása nem volt mindig vita­mentes és nyilván nem is lesz a jövőben sem. Vol­tak vitáink a megelőző fejlődési szakaszokban. Ami­kor például az élőmunka dominált a termelésben, ilyen volt a készpénzfizetés, a részesmúvelés, a teljesítmény szerinti díjazás, az anyagi érdekeltség színes formáinak elfogadtatása. Itt említem meg az állami gazdaságok elsődlegességének vagy az élel­miszeripar és a felvásárlás elhivatottságának az in­tegráció irányításában való túlhangsúlyozását. Ide sorolhatók a háztáji gazdaság szerepének, mértéké­nek megítélése, valamint a tsz-ek, állami gazda­ságok ipari és melléktevékenysége körüli nézetelté­rések is. Pártunk az elmúlt negyedszázadban mindig kö­vetkezetesen vállalta a vitát. Eddig még mindig sikerült a bajok bekövetkezte előtt érvényre jut­22 ORSZÁGGYŰLÉSI «RTESlTO

Next

/
Thumbnails
Contents