Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

293 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 294 szívebben igazodó térítési díj rendszere. Ez a mainál reálisabban igényelné a család felelősségét, s társadalmilag is igazságosabb lenne. A társadalom humanista kötelessége, hogy segítsen minél jobb életkörülményeket biztosítani az idős emberek számára, az ellátott és családja kötelessége viszont, hogy anyagi lehetőségeihez mérten járuljon hozzá ehhez. Megérthető, hogy nagyon sok család az idős családtag tisztelete és szeretete mellett sem képes otthonában megteremteni a megfelelő gondozás feltételeit, de az elvárható valamennyiünktől, hogy arányos részt vállaljunk a társadalom ez irányú terheiből. Végül a lakosság szélesebb rétegeit érintő egészségügyi alapellátás helyzetéről és szerepéről szeretnék még szólni. Itt a fő cél most már nem a költségesebb mennyiségi fejlesztés, hanem a meglevő intézményhálózat hatékonyabb működtetése, az ottlevő szakmai lehetőségek jobb kihasználása, a betegek felesleges továbbküldözgetése nélküli, befejezett ellátás biztosítása minden lehetséges esetben. Ehhez az alapellátásban dolgozók részéről a jó szakmai felkészültségre alapozott nagyobb felelősségvállalási készségre, az állampolgárok részéről pedig az ő érdeküket szolgáló bizalom kialakítatására, erősítésére van szükség. Ennek érdekében az egészségügyi kormányzatnak, az egész orvostársadalomnak, de elsősorban maguknak az alapellátásban dolgozóknak vannak tennivalóik. Lehet az bármilyen magas szintű, vagy annak vélt szakrendelés, gondozó vagy országos intézet, ha ott tömeges betegellátást kénytelenek végezni, a betegekkel való foglalkozás nem lehet olyan alapos és eredményes, mint a közvetlen emberi kapcsolatokat is feltételező jó körzeti vagy üzemorvosi rendelőben. Hiszem, hogy a lakosság ennek igazát megérti, ha előnyeit majd a gyakorlatban is tapasztalja. Tisztelt Országgyűlés! A néhány, általam is említett kérdés csak töredékét képezi azoknak az erőfeszítéseknek, melyekkel mi, egészségügyi dolgozók is hozzá kívánunk járulni a VI. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításához. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 15 óráig felfüggesztem. (Szünet: 13.28—15.02. — Elnök: CSERVENKA FERENCNÊ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik dr. Rőder Edit képviselőtársunk. DR. RÖDER EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomra készülve azt kerestem, kutattam emlékezetemben, hol is olvashattam azt a néhány mondatot a jog szó eredetéről, melynek igazságtartalma egész életemen, emberi, jogászi pályámon elkísért, és hozzásegített ahhoz, hogy az embereknek a joggal szembeni idegenkedését feloldja. Megtaláltam a forrást a Pallas nagylexikonában — 1895-ös kiadás — ahol a jog szónál a következő olvasható, csaknem szó szerint idézem: „A jog szó a magyar nyelvben a jó szóra vezethető vissza. Népünk észjárása szerint jogos mindaz a cselekvés, magatartás, amelyet etikai érzésünk szerint helyeslünk. Nem jogos, amit etikai érzésünk nem helyesel." Nem kívánok grammatikai fejtegetésbe vagy vitába bocsátkozni a jog szó eredetét illetően, már csak azért sem, mert az ehhez szükséges szakértelemmel nem rendelkezem, csupán ennek a gondolatnak az igazságtartalmának a szépségére kívántam a Tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni, hogy később, a VI. ötéves tervtörvény kapcsán hivatkozhassam rá. A tervtörvény, Törvény; egyetlen szó, melyben benne van az egész történelem, az állam alakulásától fogva. Államunktól népünk több mint ezeréves történelme során már sok törvényt kapott, de olyant, amelyet jogosnak, azaz jónak, etikai érzése szerint helyesnek tarthatott, népünk döntő többsége, kis kivételtől eltekintve csak felszabadulásunk óta kap. Törvényeink sorából kiemelkednek a tervtörvények. Mint a jelenlegi, VI. ötéves tervtörvény is, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt határozataiban foglalt társadalmi és gazdasági célok megvalósítását szolgálja, tekintetbe véve a népgazdaság fejlődésének eddigi tapasztalatait és előrelátható feltételeit. Törvény; melynek időbeni hatálya öt év. Történelmi távlatokból szemlélve nem nagy idő. Az ember életében sem több, mint egy előre látható, megtervezhető időtartam. A nemzet életében azonban a folyamatosságát jelenti, mely elért eredményeinken alapulva a jelent építve, a jövőt fogja át. A jövőt — mondtam és hozzáteszem, hogy a törvény személyi hatálya kihat minden magyar állampolgárra. Hatásában még azokra is, akik meg sem születtek, sőt meg sem fogantak, de születésük pillanatától fogva érezni fogják e törvény gondoskodását is. Törvény; mely elsősorban és meghatározó módon a felelősséggel cselekvő ember közreműködésére épít, érdekelve téve az egyént a nemzet mindennemű gyarapodásában. Jó törvény, mert ki ne tartaná jogosnak, etikai érzésünk szerint helyesnek rangsorolását az életkörülmények javítását illetően, akár a bérek növekedését, a társadalmi juttatások reálértékét, a lakásviszonyok javítását, az egészségügyi és általános iskolai hálózat kiemelt fejlesztését, a hátrányos helyzetűek életviszonyainak javítását, az áruellátás és a szolgáltatások jó színvonalú kínálatát, az ötnapos munkahétre való átállást illetően. A felsoroltak közül összefüggésében három témával kívánok foglalkozni: az oktatással, az egészségüggyel, valamint a kereskedelemmel — a munkaerő oldaláról közelítve. A tervtörvény nyolcadik fejezete foglalkozik a foglalkoztatáspolitikával, s fő céljaként a teljes foglalkoztatás fenntartása mellett, az élő munka hatékonyságának erőteljes növelését, a foglalkozási egyensúly javítását jelöli meg azzal, hogy az oktatásban, az egészségügyben, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén kell, hogy emelkedjen a dolgozók létszáma.