Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

277 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 278 vásár során igénybe vett Rákóczi úti Technika Háza, és a BNV épületének kereskedelmi hasznosítása — hogy csak a fontosabbakat említsem. Kereskedelmünk és vendéglátóiparunk struktúrájára ma az a jellemző, hogy egymás mellett megtalálhatók az állami, a szövetkezeti kereskedelem egységei, az ipari üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok boltjai, a magánkereskedelem és a magánvendéglátás. Célunk az, hogy a különböző kereskedelmi szervek között alakuljon ki minél intenzívebb verseny. A kereskedelem, a szolgáltatás és vendéglátás szervezésénél figyelembe kell vennünk azt, hogy a szétszórtan jelentkező feladatok ellátásának nem mindig a legcélszerűbb formája a centralizált nagyüzemi szervezés. Az utóbbi időben több párt- és kormányhatározat foglalkozott a kiegészítő gazdaság fejlesztésével. A szükségleteknek abban a körében, amelyet a nagyüzemek, illetve a centralizált formák között nem tudnak hatékonyan kielégíteni, olyan megoldást célszerű választani, amellyel az adott igény kisebb ráfordítással, esetleg magasabb színvonalon elégíthető ki. A kormányzati szervek a kiegészítő gazdaság fejlesztésével kapcsolatos konkrét tennivalókat folyamatosan alakítják ki. Részletesen kialakításra kerül e feladatkör a kiskereskedelem és vendéglátás területén. A kialakított koncepció szellemében a mainál nagyobb teret kell adnunk egyes szakmákban, és különösen az idegenforgalmi szezonban az üdülőterületeken a magán-kiskereskedelemnek, a magánvendéglátásnak. Állami és szövetkezeti kereskedelmünk hálózatában nagy számmal találhatók a kicsiny, egy—három főt foglalkoztató boltok, vendéglátóhelyek. A sokévi tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezeket a kis egységeket a mai centralizált formák mellett nem lehet jól irányítani, és a munkát nem mindig lehet a kor által megkövetelt színvonalon végezni. Különösen a vendéglátás kis egységeinél, de a kereskedelem egyéb területein is lehetővé kell tennünk mindenekelőtt olyan családi vállalkozások alakulását, amelyeknél megőrizzük a szocialista tulajdonviszonyokat, biztosítjuk a szükséges, a mainál nagyobb mértékű állami akkumulációt, szilárdan kézben tartjuk a fogyasztói érdekek védelmét. Arra törekszünk, hogy a vállalkozók anyagi hozzájárulást is adjanak, és vállalják az üzletvitel kockázatát. Azt várjuk az új üzemeltetési formáktól, hogy javul a kiszolgálás színvonala, fokozódik a verseny, színesebbé válik kereskedelmünk és vendéglátásunk. Ezeknek az elveknek megfelelően a Minisztertanács határozatot hozott az új üzemeltetési formákról, a szerződéses, illetve bérleti rendszerről. A szerződéses és bérleti formában dolgozók sok szállal kapcsolódnak a vállalathoz, szövetkezethez. Kölcsönösen vállalnak kötelezettségeket, amelyeket mindkét félnek teljesítenie kell. Különösen fontos az, hogy a magán-kiskereskedelemben, magánkisiparban a szerződéses és bérleti rendszerben dolgozó kis egységek megfelelő áru- és anyagellátásban részesüljenek. Ezek az új üzemeltetési formák nem változtatják meg a kereskedelem és a szolgáltatások alapvetően szocialista jellegét. 1985-ig például, ha mai elképzeléseink teljesülnek, a kereskedelem egész forgalmának kb. 10—12 százaléka bonyolódik le ezekben az új üzemeltetési formákban, és itt helyezkedik el az összes kereskedelmi létszám körülbelül 10 százaléka. Tisztelt Országgyűlés! A kereskedelemben, a vendéglátásban és a szolgáltatások területén kereken félmillió ember dolgozik, és számuk, ha kismértékben, de állandóan nő. Az itt dolgozók, különösen a kereskedelemben dolgozók nagy része, mintegy 70 százaléka nő. Bár az elmúlt évtized hálózatfejlesztése során üzembe helyezett egységek alkalmasak az embert helyettesítő, és a fizikai terhelést könnyítő technika befogadására, a kis alapterületű, és a régi építésű üzleteknél sok a tennivalónk ahhoz, hogy elfogadható munkakörülményeket teremtsünk. Alacsonyak ezeken a területeken a keresetek. Amilyen mértékben lehetőség nyílik, mindig javítanunk kell a kereskedelemben, a vendéglátásban és a szolgáltatásban dolgozók kereseti színvonalát. Dolgozóink több mint fele közvetlen kapcsolatban áll a vásárlókkal, a szolgáltatást igénybe vevőkkel. Magatartásunk nagymértékben befolyásolja a lakosság közérzetét. A vevő tőlük kér tájékoztatást a termékről, munkájuk nyomán mond véleményt a választékról, a minőségről, az árakról, és nem utolsósorban a kiszolgálás színvonaláról. Az áru bemutatása alapján alkot képet termelésünk és gazdaságpolitikánk egy sor fontos területéről, eredményeiről. Ennek súlyát akkor lehet igazán érzékelni, ha tudjuk hogy üzleteinkben, szolgáltatóhelyeinken naponta 4—5 millió állampolgár fordul meg. A kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozók mintegy 70—80 százaléka szakképzett. Ezeken a területeken azonban a szakképzettség nem mindig elegendő. Üjra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy itt különös jelentősége van annak, hogy megfelelő emberi kapcsolatokat tudjon valaki tartani, hogy udvarias legyen. A hozzánk érkező kifogások zöme nem a hálózatfejlesztés problémáival foglalkozik, hanem az emberi magatartással. A lakossági közérzet javításában ez a mi legfontosabb tartalékunk. Tisztelt Országgyűlés ! Igyekeztem felvázolni azokat a tényezőket, tennivalókat, amelyekkel az áruellátásban és a szolgáltatásoknál javíthatjuk az életszínvonal minőségét, a lakosság közérzetét. Nem beszéltem nagy beruházásokról, óriási programokról, mert meggyőződésem, hogy ezen a területen nem ezeknek, hanem az emberi tényezőknek van nagyobb jelentősége. Jó szervezéssel, szakszerű munkával, kulturált magatartással sokat tehetünk azért, hogy azok az életszínvonal-mutatók, amelyek a tervben szerepelnek, minőségi tartalommal töltődjenek fel, javuljon a lakosság közérzete. Ez legyen a mi programunk a VI. ötéves terv időszakában. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Újvári Sándor képviselőtársunk. 13 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ