Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

273 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. Bár némileg javult az alkatrészellátás, még­is sok bosszúság forrása. A belkereskedelmi tör­vény kimondja, hogy a gyártó, illetve importá­ló vállalatok kötelesek az alkatrészt folyamato­san biztosítani. A törvényből adódó jogunkkal élve 1981-ben el kell járnunk azokkal a keres­kedelmi és termelővállalatokkal szemben, me­lyek alkatrészellátási feladatuknak nem tet­tek eleget. A jövőben sokkal nagyobb gondot fordítunk a nyugdíjasok, a fiatalok, illetve ál­talában a kis keresetű rétegek igényeinek a mai­nál jobb kielégítésére. A korszerű, magasabb igényeket kielégítő cikkek mellett azoknak a termékeknek is ott kell lenni az üzletek polcain, melyeknek ára a kis keresetű rétegek lehetőségeihez igazodik. Az iparnak és a kereskedelemnek egyaránt keresni kell az ilyen jellegű igények kielégítési lehető­ségét. Arról is lehet szó, hogy ugyanazon ter­mék olcsóbb csomagolásban is megjelenjen. Sokkal több, úgynevezett kiscsomagolású termé­ket — vajat, sajtot, konzervféléket — kell for­galomba hoznunk, mint ahogy azt eddig tet­tük. Javítanunk kell a diabetikus élelmiszerek kínálatát. A kormány gazdasági bizottsága ez­zel kapcsolatban egy részletes programot foga­dott el. Remélem, hogy ennek végrehajtása nyo­mán folyamatosan javítani tudjuk a diabetikus ételkínálatot. Az új helyzetben tovább kell erő­sítenünk a kereskedelem termelést szervező tevékenységét. Az utóbbi egy-két évben több tu­cat bemutató keretében hívtuk fel a termelők figyelmét arra, hogy milyen cikkek gyártására hajlandó a kereskedelem több éves szerződést kötni. Mintegy 1500 ilyen cikkről katalógust jut­tattunk el az összes potenciális termelőhöz. A kormány ezen cikkek termelésének szervezésé­re kedvezményes hitelt biztosít. Arra is ösztö­nözzük a kereskedelmi vállalatokat, hogy a ha­gyományos kereskedelmi ipari kereteket felold­va, saját anyagi eszközökből is vállalkozzanak egyedül vagy az iparral közösen a hiányzó cik­kek termelésére. Tökéletesíteni kell a termék­szerkezet átalakítása során kieső termékek pót­lásának gyakorlatát. A termelő- és kereskedelmi vállalatnak szigorúbban kell vizsgálni azt, hogy az adott ter­mék importból beszerezhető-e. Ha nem, akkor vagy nem lehet abbahagyni a termelését, vagy máshol meg kell szervezni azt. A szocialista or­szágok piacát is jobban ki lehet használni. Na­gyon sok függ attól, hogy a bel- és külkereske­delmi szervek mennyire ismerik a szocialista országok piacát, és tudnak-e a tárgyalásokon kellő időben megfelelő tartalmú igényeket tá­masztani. Maximálisan ki kell használnunk a szo­cialista import minden lehetőségét, mégpedig a kliringforgalmon kívül a választékcserét, a kis­határmeriti forgalmat, az áruházak cseréjét, és így tovább. A fogyasztási cikkek kiskereskedel­mi forgalmából a hazai termelés mintegy 80 szá­zalékkal részesedik, a szocialista országokból importált termékek pedig mintegy 13 százalék­kal. E számokból látható, hogy ellátásunk szín­vonala, választéka, minősége és folyamatossá­ga döntően azon múlik, hogyan tudjuk meg­december 18-án, csütörtökön 274 szervezni a hazai termelést és a szocialista im­portot. Tisztelt Országgyűlés! Idegenforgalmunk és vendéglátásunk 1980-ban új körülmények kö­zött dolgozott. Az élelmiszer- és egyéb árak emelkedésével egyidejűleg a vendéglátásban és idegenforgalomban erőteljesen csökkentettük az állami támogatást. Jelenleg állami támogatásban csak a munkahelyi és gyermekétkeztetés, a SZOT-, a vállalati és ifjúsági üdültetés része­sül. Mindez azt jelentette, hogy a vendéglátás­ban és idegenforgalomban az árak az átlagos­nál nagyobb mértékben emelkedtek. Ezek az intézkedések összekapcsolódtak azzal, hogy az árkötöttségek legnagyobb részét abból a célból, hogy az idegenforgalmi és vendéglátó vállala­tok tudjanak alkalmazkodni a piaci viszonyok­hoz, felszámoltuk. Idegenforgalmunk irányításában továbbra is a helsinki záróokmány azon tételéből indu­lunk ki, hogy a nemzetközi turizmus hozzájá­rul a népek közötti kölcsönös megértés fejlesz­téséhez és más országok különböző területeken elért vívmányainak jobb megismeréséhez, vala­mint a gazdasági, társadalmi és kulturális hala­dáshoz. A magyar állampolgárok kedvük szerint, tel­jesen szabadon utazhatnak, még a tőkés orszá­gokban sincs lényegileg más korlát, mint amit az ország devizális helyzete indokol. Az utóbbi időben könnyítettük a ki- és beutazások felté­teleit. Tőkés-relációban a kötelező valutabevál­tást töröltük, osztrák szomszédainkkal kölcsö­nösen megszüntettük a vízumkényszert. Mindkét fő relációban emeltük a kiutazó magyar turisták devizaellátmányát. 1975—80 kö­zött a kiutazó magyar állampolgárok száma mintegy 50 százalékkal növekedett és 1980-ban — Havasi elvtárs is utalt erre a számra — el­érte az 5 milliót. Az utazási lehetőségek biztosí­tását továbbra is az élet fontos minőségi ténye­zőjének tekintjük. A beutazó idegenforgalomban arra töreked­tünk, hogy annyi külföldit fogadjunk, ameny­nyinek az ellátásáról megfelelő színvonalon gondoskodni tudunk. 1980-ban Magyarországra körülbelül 14 millió külföldi állampolgár érke­zik. A rubel elszámolású szocialista országokból körülbelül ugyanannyian jönnek, mint tavaly, bevételeink is hasonlóképpen alakulnak. Tőkés országokból 6—7 százalékkal kevesebben érkez­tek ugyan, de magyarországi tartózkodási ide­jük, az úgynevezett vendégéjszakák száma több mint 15 százalékkal megnövekedett. Dollárbe­vételeink mintegy 17 százalékkal emelkedtek. Idegenforgalmunkban és vendéglátásunkban a fő feladat a szolgáltatások minőségének javí­tása. Ezen belül különös súllyal kell kiemel­nünk a környezeti kulturáltságot és az udvarias magatartást. A szolgáltatási színvonal javítását a szer­vezeti intézkedések mellett anyagi ösztönzéssel is alá kell támasztanunk. Az egész vendéglátás­ban és idegenforgalomban a vállalatoknak a mainál sokkal inkább élni kell a szabad árkép­zés adta lehetőségekkel. A piachoz történő gyors alkalmazkodásnak ezen a területen különös je­lentősége van. Tisztelt Országgyűlés! A lakossági szolgál-

Next

/
Thumbnails
Contents