Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-5

247 Az Országgyűlés 5. ülése, 1980. december 18-án, csütörtökön 248 (Elnök: Apró Antal — 10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Havasi Ferenc képviselőtársunkat illeti a szó. HAVASI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága már a VI. ötéves terv előkészítésének időszakában is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy elemezzük és megfelelően figyelembe vegyük a nemzetközi feltételeket és a terv társadalompolitikai hatását. Erre van szükség most is, amikor a tisztelt Országgyűlés a tervtörvény elfogadásáról dönt. Mindazzal, amit erről Faluvégi elvtárs előadói beszédében elmondott, egyetértek. A világ napjainkban feszültségektől terhes, nem szűkölködik váratlan fordulatokban sem. Nehéz az események alakulását olykor akárcsak hetekre, hónapokra is előre látni, és még nehezebb évekre előre, megbízható módon prognosztizálni. A nemzetközi helyzet alakulására elsősorban az a harc van hatással, amelyet az enyhülés és a feszültség erői vívnak: ebben tartós, meghatározó tényező — és egyben az enyhülés objektív alapja is — a nemzetközi erőegyensúly. Azok a hidegháborús imperialista körök, amelyeknek a feszültség szítása kedvez, ezt az egyensúlyállapotot szeretnék megbontani, és a maguk javára változtatni. Az alkotómunkához, a szocializmus építéséhez békére van szükség. A béke, az enyhülés az egész emberiség létérdeke. A mi feladatunk is, hogy a fegyverkezési hajsza megfékezésén, az enyhülési folyamat útjában álló akadályok leküzdésén munkálkodjunk. Meggyőződésünk és szilárd elvi álláspontuk, hogy a vitás nemzetközi kérdések politikai eszközökkel, tárgyalások útján rendezhetők. A politika és a gazdaság szoros kölcsönhatása, és ebben a politika meghatározó szerepe az utóbbi években a nemzetközi küzdőtéren is fokozottan érvényesül. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését nehezíti a hidegháborús évekre emlékeztető embargó-politika, valamint az is, hogy állami és kormányzati szinteken intézményesítik a diszkriminációt, a protekcionizmust. A fegyverkezési verseny, amely mind veszélyesebb jelleget ölt, óriási erőforrásokat köt le, bizalmatlanságot, ellenségeskedést szül, s növeli a világban meglevő gazdasági és szociális gondokat. Ezzel a politikával szemben a szocialista országok eltökélt szándéka, hogy továbbra is hozzájáruljanak a nemzetközi légkör egészségesebbé tételéhez, a béke megszilárdításához, az enyhülési politika folytatásához, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez és minden konfliktus tárgyalások útján történő megoldásához. Ebben a szellemben foglaltak állást a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői legutóbbi moszkvai találkozójukon is. A leszerelés, a fegyverzet alacsonyabb szintjén megvalósuló egyenlő biztonság, az enyhülés elősegíti a népek közeledését, a gazdasági kapcsolatok elmélyítétését, segít úrrá lenni olyan globális problémákon, mint amilyen az energia- és élelmiszerhiány, a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása, az emberi környezet védelme. A Magyar Népköztársaság a bonyolult nemzetközi helyzetben is folytatja az elmúlt évtizedekben kialakított elvi alapokon álló, a gyakorlatban bevált külpolitikai irányvonalát. Szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a Varsói Szerződés országaival, lehetőségeinkhez mérten fejlesztjük védelmi erőinket, ugyanakkor következetesen küzdünk az enyhülési folyamat eredményeinek megőrzéséért, s a mainál kedvezőbb nemzetközi légkör kialakításáért. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainknak. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralom alól felszabadult népek demokratikus, antiimperialista törekvéseivel. A békés egymás mellett élés elveiből, az enyhülés közös érdekéből kiindulva az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. Ezekben az országokban azokkal a józanul gondolkodó politikai tényezőkkel is számolunk, akik nem kívánnak a hidegháborús útra lépni, mert a gazdasági kapcsolatok mesterséges korlátozása számukra is hátrányokkal jár. Minden lehetségest megteszünk népünk békéjéért és biztonságáért, a világbékét, az emberiség jövőjét fenyegető veszélyek elhárításáért. Az ellentmondásos nemzetközi politikai légkör, amelyben egyaránt jelen vannak az enyhülés és a feszültség elemei, nehezíti hazánkban is az építőmunkát, lassítja és költségesebbé teszi a gazdasági fejlődést. Tisztelt Országgyűlés! Hatodik ötéves tervünk figyelembe veszi a külgazdasági feltételeknek a nyolcvanas évtized első felében várható alakulását. Számol a kedvezőtlen változások lehetőségével is. A törvényjavaslatban előirányzott magas hatékonysági követelmények kielégítése esetén is az ötéves áruforgalomban további 6—7 százalékos cserearány-romlás várható. Az ebből adódó gondokat nem enyhíti a KGST-országok gazdaságának a korábbinál mérsékeltebb növekedése, a tőkés országokban elhúzódó gazdasági válság pedig kimondottan nehezíti a külgazdasági kapcsolataink fejlesztését. Ilyen körülmények között különösen fontosnak tartjuk, hogy a KGST-országok termelési együttműködésében, a szocialista integrációban feltárható lehetőségeket még teljesebben hasznosítsuk. Tisztelt Országgyűlés! A világ termeléséből hazánk 0,6 százalékkal, kereskedelméből pedig 0,9 százalékkal részesedik. A világgazdaságot megváltoztatni nem tudjuk, de hátat sem fordíthatunk annak, önellátásra nem rendezkedhetünk be. Országunk gazdasága jelentős mértékben külkereskedelemre utalt. így tehát nincs más választásunk, mint arcunkat megőrizve, elveinkhez ragaszkodva nekünk kell alkalmazkodnunk a világhoz. Ez a helyzet csak akkor sorscsapás, ha minél rövidebb idő alatt nem változtatjuk át előnyünkké. Amikor a VI. ötéves terv indulásának hazai feltételeit vizsgáljuk, lényegében arra keresünk választ, hogy a népgazdaságunknak milyen