Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

239 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 240 szolygok, amikor arról beszélnek, hogy keretek. Mert a keret az egy körülhatárolt valami, és gyakran mentegetőznek azzal olyan illetékesek, akiknek feladata lenne a pénzeszközök elosztása, hogy ez a keret kimerült. Most például a VI. ötéves terv során tudok olyan községemről, ahol a vezetők elmentek a megyéhez és kértek valamit. Azt mondták: nagyszerű, ezt teljesíteni fogjuk, mert ebből a keretből még senki nem kért. Ezt meg tudjuk oldani, a másik már betelt. Szóval, az az érzésem, hogy egyes vezetők, valahogy túl mereven kezelik a tervet. Ezt a törvényt rugalmasnak mondjuk, viszont ne legyen az, hogy a végrehajtás során egyesek azt mondják: ha akarom, rugalmas, ha akarom, merev. Lehet így is, úgy is kezelni. Nem is tudom, tavaly, tavaly előtt a rádióban egy reggeli riportban egy Vas megyei képviselőtársamról hallottam egy műsort. Ott is valamilyen községi létesítmény került szóba. A riporter megkérdezte őt, hogy — azt hiszem, ABCáruházról volt szó — jogosnak tartja-e, támogatja-e a kérés'megvalósítását. Ö azt mondta, hogy igen, jogosnak tartja, ez szükséges. Akkor megkérdezte tőle: és? Azt mondja: és 'nincs tovább. Én is megszavaztam az V. ötéves tervtörvényt, ismerem az anyagi lehetőségeit, ezért nincs rá lehetőség. Én azt hiszem, a holnapi szavazáskor nyugodt szívvel és bizakodva emelem föl a kezemet, mert oda merek állni a választóim elé, a törvényjavaslatnak ezen pontja valóban előrelépést jelent. Figyelni fogom a megvalósítását, és ha lehet, támogatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Simon István képviselőtársunk. . SIMON ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Választókörzetem és megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben azt tartjuk, hogy az egymást követő tervidősza- i kok ezernyi szállal kapcsolódnak egymáshoz. Az előttünk álló feladatokra való felkészülés szerves része tehát, hogy jól és eredményesen végezzük munkánkat a befejezéshez közeledő időszakban. Komárom megye szövetkezeti gazdaságaiban ezért is különös jelentőségű a szervezett és tervszerű munka, mivel a megye természeti adottságai, a 15 aranykorona hektáronkénti alacsony értékű talajok viszonylag kedvezőtlenebbek. Hosszadalmas lenne részletezni, hogy a kedvezőtlen adottságok ellenére miért is érnek el szövetkezeteink évről évre kedvezőbb eredményeket. Ebből példaképpen említem meg az ez évi 55 mázsán felüli búzatermést, a közös és a háztájiból származó 350 kilogramm súlyú, az országost mintegy 30—35 százalékkal meghaladó hektáronkénti hústermelést, azt, hogy kis megyénk szövetkezetei adják az országos tojástermelés minden ötödik darabját, azaz 20 százalékát. Azt, hogy megyénk szövetkezeteiben átlagosan 50 ezer forint körül alakul az egy főre eső jövedelem, s hogy eredményeinkből jut a költségvetésnek is, mivel szövetkezeteink állami •támogatásukkal csökkentett, közteherviselése eléri a hektáronkénti 12—13 mázsa büzaértéket, ami valamikor egy hold föld búzatermése volt. Tisztelt Országgyűlés! A felsoroltak összetevőiből három olyan témára térnék ki, amelyekben a jó hagyományok és áz új követelmények összehangolása a jövőben is kedvező forrása lehet eredményeinknek. Először is : ahhoz, hogy a kedvezőtlen adottságok fölött ne sokat siránkozzunk, hanem abból önerőnkből kilábaljunk, megyeszerte gyakorlattá vált az úgynevezett kiegészítő tevékenység. Megyénk szövetkezeteinek termelésén belül ez a tevékenység mintegy 40 százalékra tehető. Az eredményből való 50 százalék fölötti részesedése pedig azt mutatja, hogy ebből a forrásból jelentős mennyiséget tudunk átcsoportosítani mezőgazdasági alaptevékenységünk korszerűsítésére, intenzitásának fokozására. E nélkül a pótlólagos forrás nélkül elképzelhetetlen volna megyei átlagban a hektáronkénti 4 mázsa körüli műtrágya hatóanyag felhasználása, ami viszont elengedhetetlen feltétele a bevezetőben említett búzahozamnak és az ugyancsak kedvezően alakuló kukoricatermésnek. Ezen túlmenően jelentős szerepet tölt be szövetkezeteink rugalmas munkaerő-gazdálkodásában is a kiegészítő tevékenység. Az ászári Aranykalász Szövetkezetnek, amelynek én tagja vagyok, 180 hektárnyi szőlőterülete van. A tavaszi zöldmunkák és az őszi szövetkezeti munkacsúcs idején nem tudnánk megbirkózni tennivalóinkkal, ha a cipőfelsőrész-készítésben foglalkoztatott asszonyokat ezekre a munkákra nem csoportosítanánk át. A kiegészítő tevékenység tehát nemcsak foglalkoztatást, nemcsak átcsoportosított eredményforrást jelent számunkra, hanem az idényszerű mezőgazdasági ágazatok termelési biztonságát is erősíti. Másodszor: hasonló módon nyilvánul meg szövetkezeteink gyakorlatában a nagyüzem és a kisgazdaságok kapcsolata, együttműködése. A háztáji kisgazdaságok termelési értéke megyénkben mintegy kétmilliárd forintra tehető. A nagyüzem és a kisgazdaságok egymásrautaltsága nyilvánvaló. Különösen jelentős nagyüzemi segítségre szorulnak kisgazdaságaink a korszerű termelőeszközökkel való biztonságos ellátás terén. A kisüzemek mindezt a munkacsúcsok idején szolgálhatják vissza. A mi szövetkezetünkben több évre szóló szerződést kötünk minden arra jelentkező háztáji kisgazdasággal, nemcsak tagjainkkal, hanem kívülállókkal is. Ennek keretében szövetkezetünk szolgáltatásokat végez. Ilyenek például: talajmunka, vetés, vetőmag-biztosítás, növényvédelem és még sok más. A legfontosabb szolgáltatásunk a szállítás. A kisgazdaság ennek fejében kötelezettséget vállal arra, hogy a szolgáltatásokat nem pénzben, hanem munkanapokban téríti vissza, azaz ledolgozza. Ez is egy olyan ösztönző, amely a legszorosabban összeköt bennünket az emberekkel. Az úgynevezett gyenge láncszemeket szünteti meg mindkét oldalon és így jelentős hatékonyságemelkedéssel jár. Mi sem bizonyítja ennek népszerűségét jobban, mint hogy a szerződésre jelentkezők száma évről évre növekszik. ' Harmadszor: megyénk egyébként fejlett ipari