Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

203 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 204 is igen komoly feladatokat jelentenek részünkre. Amiért ezt a kérdést felvetem, annak az az oka, hogy főleg az anyagi elismerés oldaláról közelítik meg az érdekeltek. Ha csakugyan az ösztönzési rendszer netán elavult volna, javítsunk rajta. De úgy érzem, inkább a keresetet kevesellik a témát szóba hozók. Arról azonban már kevesebb szót ejtenek a keresetet kevesellők, hogy a végzett munkájukat hogyan értékelik, azzal elégedettek-e, vagy esetleg tudnának-e jobban, olcsóbban a munkaerő racionális foglalkoztatásával a rendelkezésre álló idő alatt többet termelni, így legfőbb erőforrásunkkal, a munkaerővel takarékoskodni. Ha igen, akkor tartsák a markukat, mert akkor megérdemlik a többet. Megemlítem még, hogy igen sok munkahelyen gondot okoz a helyesen megkövetelt létszámnormák megtartásával a munkák jó végzése. Ami a gondot jelenti, az, hogy a termelőágazatok és az egészségügy mintha nem egy gazdát szolgálnának — lehet, hogy ez a példa is sántít mint a többi, de mégis elmondom —, ugyanis igen sok esetben jelentkezik a dolgozó orvosi igazolással, hogy csak könnyebb munka végzésére alkalmas. De a munkakör egészséges ember erejére van kialakítva, és ha az illető üzemben az úgynevezett „könnyebb" munkahelyek már mind be vannak töltve, akkor a helyi vezető szinte tehetetlen a probléma megoldásában. Tőle a normák által előírt teljesítményt kérik számon, és nem azt, hogy hány dolgozót tud foglalkoztatni. Népgazdaságunk nagyon sok milliárd forintot költött és költ a munka- és egészségvédelemre, de az a véleményem, hogy az egészséges életmódra való neveléssel az anyagi erőt hatékonyabban lehetne felhasználni. Kedves Képviselőtársak! A VI. ötéves terv törvényjavaslatának indokolásában is olvashatjuk — de a bizottsági üléseken is szó volt róla —, hogy ez a terv a korábbi ötéves terveknél nyitottabb, rugalmasabb. Ismerve a helyzetet, valóban így van ez. Ez a tény a gyakorló, gazdálkodással foglalkozó emberekről feltételezi és megköveteli a problémaérzékenységet és a nagyfokú alkalmazkodókészséget a változások iránt. Igaz, az előbb azt mondtam, hogy év közben lehetőleg a szabályozókat ne módosítsák, de ha az adott változás szükségessé teszi, akkor a módosításokat meg kell tenni a tervekben is és a végrehajtás területén is. Ezt azért teszem szóvá, mert ha a piaci helyzet változása a szabályozók alkalmazásának módosítását teszi szükségessé-indokolttá, akkor azt ne istencsapásként fogjuk fel, hanem igyekezzünk a megváltozott feltételeket rugalmasan fogni, mivel ezek a tények a tervszerűség elemeivé válnak. Mondandómat befejezve, kívánom a képviselőtársaknak, legyen erejük, jó egészségük a VI. ötéves terv teljesítéséhez, a környezetük erre való mozgósításához. Jobb munkával, nagyobb szervezettséggel dolgozva érjük el, hogy a kormányzati szervek öt év múlva azt kényszerüljenek majd mondani, hogy a VI. ötéves tervünket a jelen célkitűzéseinktől eltérően minden vonatkozásban túlteljesítettük. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtársat illeti a szó. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat a szocialista társadalom építésében, a népgazdaság egészében elfoglalt helyének és súlyának megfelelően foglalkozik a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdő- és fagazdaság feladataival. Ágazatainktól sokat vár a VI. ötéves terv, sokat a belső ellátásban, a külkereskedelmi egyensúly javításában, a minőségben és a versenyképességben egyaránt. Feladataink összhangban vannak a lehetőségeinkkel, a termelés és fejlesztés feltételeivel. Rendelkezünk azokkal a társadalmi és gazdasági alapokkal, amelyek az agrártermelés továbbfejlesztéséhez kellenek. Az elmúlt öt esztendő alatt ágazataink jelentősen előreléptek. Az egy lakosra jutó gabonatermelés ötéves átlaga eléri az 1200 kilogrammot, a hústermelés pedig túlszárnyalja a 140 kilogrammot. A korábbiaknál kiegyensúlyozottabb lett a termelés a mezőgazdaság egyéb ágazataiban is. Az élelmiszeripar fejlesztése ebben a tervciklusban alkalmazkodott legjobban a nyersanyagtermeléshez. Különösen a hús, a tej, a baromfi és a növényolaj ipar növelte dinamikusan a termelést. Bővült a választék, sok új termék jelent meg a piacon. A belső ellátás a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb, az alapvető élelmiszerekből folyamatos és egyenletes az árukínálat. Az agrárexport jelentősen növekedett, behozatala mérséklődött. Az erdő- és fagazdaság eredményei is számottevőek, de korántsem elégítik ki a népgazdaság mai igényeit. A termelés növekedése meghaladja a tervezettet. Továbbléptünk az erdőgazdasági munkák gépesítésében, a fafeldolgozó kapacitások fejlesztésében. A termelés fejlesztésére jelentős anyagi erőt fordítottunk. A mezőgazdaságban 123 milliárd, az élelmiszeriparban 52 milliárd, az erdőés fagazdaságban 9 milliárd forintot ruháztunk be. Több százezer új szarvasmarha-, sertés- és juhférőhelyet létesítettünk, a gépi vonóerő 22 százalékkal nőtt. A műszaki feltételek szinte minden területen korszerűsödtek, míg a traktorok száma 6 százalékkal csökkent, teljesítményük — a nagyobb gépek terjedése révén — 10 százalékkal emelkedett. Hasonló fejlődést tapasztalhatunk a gabonakombájnok és az úgynevezett magajáró betakarítógépek, a legkülönbözőbb munkagépek esetében is. Az élelmiszeripar fennállása óta a most záruló tervciklusban jutott a legtöbb fejlesztéshez. Nagy teljesítményű húskombinátok, cukorgyár, növényolajgyár létesültek, jövőre fejeződik be az első folyékony cukorgyár építése. Ezek a beruházások a következő ötéves tervet alapozták meg, hiszen teljes kapacitással most kezdenek termelni. Felkészültségünknek, a mezőgazdaságban dolgozók nagyszerű helytállásának tudható be, hogy 1980-ban az ismert időjárási nehézségek