Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1591 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1592 ban. Kérem az elnök urat, hogy magyarországi látogatásukról hazatérve adja át Országgyűlésünk szívélyes üdvözletét a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Parlamentjének. (Nagy taps.) Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.35—12.58. Elnök: — PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolójához 22 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Cservenka Ferencné képviselőtársunk felszólalása következik. CSERVENKA FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Lázár Elvtárs! A kiküldött írásos jelentő anyagok és az elhangzott expozé alapján képviselőtársaim felhatalmaztak arra, hogy ne csak a magam, hanem a Pest megyei képviselőcsoport nevében mondjam: elfogadjuk és a tisztelt Parlamentnek elfogadásra ajánljuk a beszámolót. Elfogadjuk, mert a számadás és a saját gyakorlati tapasztalatunk meggyőzött bennünket arról, hogy a kormány tevékenysége pártunk XI. kongresszusa szellemében és az országgyűlési választások idején meghirdetett program alapján halad. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy a külgazdaság teremtette problémák ellenére is a kormány következetesen és megfontoltan küzd azért, hogy V. ötéves tervünk megvalósuljon. Tehát mi, Pest megyeiek ismét nem szavazzuk le a kormányt. (Derültség.) Miért mondom ezt? Mert nem olyan régen alkalmam volt külföldi barátokkal — azt is mondhatnám, elvtársakkal és szimpatizánsokkal — beszélgetést folytatni. Fölvetették — nem is indulatmentesen —, hogyan létezik az, hogy nálunk soha nincs kormányválság. (Derültség.) Miért vagyunk mi mindig elégedettek és miért fogadjuk el szinte kizárólag egyhangúlag a kormány beszámolóit? Nálunk soha nincs vihar a Parlamentben? — kérdezték. Lehet, hogy a felületes szemlélő csak ezt veheti észre. De aki a dolgok mélyére hatol, az előtt világossá válik, hogy nálunk a párt politikája révén sikerült egy olyan platformot kialakítani, ahol a haza érdeke és a kormány tevékenysége azonosul. Nálunk a párt politikai vonalvezetésének következtében nem kell lelki vívódás ahhoz, azért, hogy az ország érdekeit nézzük, vagy a kormányt támogassuk. Ezért, aki a haza érdekét akarja szolgálni, az támogatja a kormány törekvéseit. És ez nem tesz bennünket kritikátlanná, nem zárja ki az észrevételek, bírálatok, esetleges elégedetlenségek, eltérő vélemények érvényre jutását. De az eltérő vélemények — az előbb említettek miatt — természetszerűleg minőségileg másképpen vetődnek fel és más a megnyilvánulási formájuk, mert hiszen a kritikai észrevételek a kormányt támogató, segítő szándékúak, a munka eredményességét szolgálják. A miniszterelnöki expozé jelentős figyelmet szentel a kormányzati irányítómunka színvonalának növelésére és ezen keresztül a gazdaságpolitikai tennivalók erőteljesebb végrehajtására. Erről szeretnék szólni. Az írásban szétküldött tájékoztató a Minisztertanács fontosabb döntéseit visszatükrözi. Elismerésreméltó, hogy milyen széles körű munka folyt az elmúlt három évben a kongresszusi határozatok után, az azt követő időközben megszületett párthatározatok végrehajtása érni kell. Szeretném erősíteni, hogy tényleg sokat változott, fejlődött a helyzet a tekintetben, hogy a felismerés után különböző minisztertanácsi állásfoglalások és határozatok időben megszülessenek. Példaként hadd hivatkozzam arra, hogy példamutató gyorsasággal születtek intézkedések a zöldség- vagy a tejtermelés növelése érdekében. Ezek jól bizonyítják, hogy az időben hozott döntés átütő, tartós eredményekre vezet., Ügy érzem, nem is ezen a ponton van a mi problémánk. Az irányító munka gyengeségét egyes jó példák ellenére is mi jelenleg abban látjuk, hogy a végrehajtás megszervezése időnként vontatott, bizonyíthatóan a szükségesnél hosszabb időt vesz igénybe. Itt nem is elsődlegesen közvetlenül a kormányszintű dolgokra gondolok. Jó néhányszor tapasztaljuk, hogy fontos, a népgazdaságra is hatást gyakorló döntések végrehajtása a minisztérium berkeiben egyeztetések, újabb és újabb vizsgálatok címén elhúzódnak. Az egyik tárca észrevételétől a másikig olykor sok hónap megy veszendőbe. Félreértés ne essék, nem valami kapkodó jellegű vezetést igényelünk, de az optimális, időben való döntések legalább annyira értékesek és fontosak, mint a helyes felismerés. A kormány irányító munkájánál elsősorban különböző intézmények, főhatóságok felelősségvállalása az, ami foglalkoztat bennünket. Magyarul; azt szeretnénk, hogy hatékonyabb ügyintézést követeljenek meg a vezetőktől minden szinten. Hogy ne csak általában beszéljek, példát is szeretnék elmondani. A Csepel Autógyár kötelezve van 1981-ig pótalkatrészek gyártására, mivel az általa gyártott tehergépkocsik termelése megszűnik. A gyárban megszületett az a felismerés, hogy egy-másfél év alatt le tudnák gyártani azt az alkatrészmennyiséget, amelyre a tapasztalatok szerint szükség lenne. Ha egy-másfél év alatt legyártották, akkor egy nagy műhelycsarnok és 600 munkás szabadulna fel korszerű termékek gyártására. Ezzel az elgondolással végigjárták, azt is mondhatnám, hogy végigházalták az összes illetékes főhatóságokat, ahol mindenütt nagyon helyeselték és ígéretet tettek arra, hogy megvizsgálják a témát. Voltak illetékesek, akiknek dönteni kellett volna a mennyiségről és voltak olyanok, akiknek dönteni kellett volna pénzügyi vonatkozásról vagy például arról, hogy eszközlekötési járulékot kellene-e fizetni ebben az esetben vagy sem, vagy hol kerüljön raktározásra a legyártott alkatrész. A többszöri sürgetés ellenére, több mint egy éve, a mai napig nem sikerült megoldást, döntést elérni, holott úgy pénzügyileg, mint munkaszervezés szempontjából népgazdaságilag jelentős hasznot hozott