Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-33

3377 Az Országgyűlés 33. ülése, 19 ható betakarító gépsorok biztosításával, az erősen elhasznált gépek pótlásával, a gépesítés további célszerű fejlesztésével, a fegyelem javításával, ösztönzőbb bérezés biztosításával a veszteség optimális szintre csökkentése indokolt és teljesíthető. A cukorrépa agrotechnikájához, betakarításához és ipari feldolgozásához fejlett technikai bázisra van szükség. Jó érzéssel mondhatom, hogy a termesztés és feldolgozás 5 évvel korábbi akadályait ma már nagyrészt megoldottnak tekinthetjük. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy a népgazdasági szempontból is jelentős ipari növény termesztési, betakarítási, feldolgozási és hasznosítási tartalékok hatékonyabb kihasználásához a szükséges műszaki, anyagi feltételek biztosításával nyújtson további lehetőséget. A törvényjavaslattal egyetértek, azt elfogadom, képviselő elvtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Jávorka István képviselőtársunk felszólalása következik. JÁVORKAI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Törvényalkotó munkánk kiemelkedő és ismétlődően visszatérő mozzanata a következő év költségvetési törvényének alkotása. A közelmúlt néhány bizottsági ülés vitáján szerzett tapasztalatom egyre jobban megerősítette azt a véleményemet, hogy a törvényjavaslat helyes értékelemzéssel és mértéktartással adja mindarra a pénzügyi fedezetet, amely a jelenlegi viszonyok között a népgazdaságunk arányos fejlesztéséhez szükséges. Ezért meggyőződéssel és tiszta lelkiismerettel mondok majd igent a törvényjavaslat elfogadására. Mire alapozom ezt a feltétlen bizalmat? Arra, hogy társadalmunk nyílt, őszinte társadalom. Arra, hogy közös dolgainkat a közvélemény elé tárjuk, erényeinkkel és fogyatékosságainkkal egyaránt. Tesszük ezt azért, mert csak így méltó hozzánk. Pártunk több évtizedes munkájának tulajdonítható, hogy ma a dolgozók politikai érzékenysége és érettsége nem viseli el az általánosságokat, a nyíltság, az őszinteség hiányát. Ezért vagyok optimista még akkor is, ha a megnövekedett gazdasági feladatok nagyobb terheket rónak ránk, nagyobb terheket rónak valamennyiünkre. De optimisták lehetünk azért is, mert az egész magyar nép nagy utat tett meg, nagy feladatokat oldott meg 35 év alatt. E nagy történelmi útnak mi bányászok is részesei vagyunk. Nagy széncsatákat vívtunk meg, összehasonlíthatatlanul megváltozott életünk, gyarapodtunk évről évre az élet minden területén. Most, amikor a miniszterexpozé önkritikusan arról beszélt, hogy gazdasági fejlődésünk a jövőben szerényebb mértékű lesz, hogy átmenetileg néhány évet eredményeink, benne életszínvonalunk megőrzésére kell fordítani. Ezért le szeretném szögezni: bennünket, tatabányai bányászokat nem ingat meg az átmeneti gazdasági nehézség. Ezért a társadalomért, amely számunkra új, emberibb életet adott, még további áldozatok vállalására is képesek vagyunk. . december 20-án, csütörtökön 3378 Szükségesnek véltem ezt elmondani éppen a törvényjavaslat vitája során azért, mert egy állami költségvetés legyen az a legjózanabb, legreálisabb gazdasági számvetés is, csak akkor ér igazán valamit, ha az ember személyes akaratával találkozik. Ha a költségvetés célkitűzései a becsületes dolgozó emberek jövőbe vetett hitével, bizakodásával, szorgalmával, kezdeményező készségével találkozik, akkor az állami költségvetés valóban minden dolgozó költségvetése lesz. Kedves Elvtársak! Egy évvel ezelőtt a költségvetési vita kapcsán hozzászólásomban a bányászok konkrét kérdéseivel foglalkoztam. Elmondtam, hogy gondjaink vannak, mert szénmedencénk szén vagyona ki fogyóban van, s a tervezett új bányák még nincsenek feltárva, mivel a kidolgozott eocénprogram végrehajtása nem zökkenőmentes. Most arról szeretnék még szólni, hogy a tatabányai bányászok megnyugvással vették tudomásul, hogy a kormány igen hamar reagált az észrevételeimre. Az év elején a Minisztertanács két elnökhelyettese Tatabányán járt, tapasztalatokat gyűjtött. Azóta jóváhagyó határozat született a mányi bányaüzem építésének beindítására. Ezúton szeretnem megköszönni Tatabánya bányászai és a magam nevében a kormánynak az eddig tett intézkedéseket. Szeretném jelenteni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a bányanyitás üteme jelenleg megfelelő ütemben halad. A nagyegyházi bányaüzem lejtős aknáinak és vájatainak építése olyan stádiumban van, hogy a tervezettnél egy évvel korábban, 1981ben már szenet fog adni. A terv, a felfutás időpontjában 1,6 millió tonna minőségi széntermelés várható. A bányanyitás értékét növeli az, hogy 1985-ben a szénen kívül már bauxitot is fogunk termelni, ami évi 500 ezer tonnára fog növekedni, továbbá jó minőségű, tiszta karsztvizet adunk a népgazdaságnak. A legnagyobb reménységünk, a mányi bányaüzemünk építése két lejtősakna-hajtással beindult. A termelésbe lépést a tervek szerint 1983 végére várjuk. A teljes beindulás időszakában közel 4 millió tonna kapacitása lesz. Tudjuk, hogy pénzügyi fedezet híján bizonyos késés vagy csúszás várható itt is és a felfutás üteme lelassulhat. Bízunk abban, hogy az erőműépítéstől függetlenül, a jó minőségű barnaszénre szüksége lesz az országnak. Két szempontból is szükséges lenne, ha nem is az eredeti ütemben, de egy műszakilag indokolt ütemben folyjon az építés. Először, hogy a folyamatos munkavégzés ne szakadjon meg, s az eddig Mányra költött 500—600 millió forint ne menjen kárba. Másodszor, ha a mányi bányaépítés több éves csúszást szenved, akkor a bányászlétszámot mintegy 6000-ről le kell futtatni 4000-re, majd két-három év múlva visszafuttatni 2000 fővel. Ezért döntő gondunk a tatabányai munkáslétszám megtartása, a bányászkodás folyamatosságának a megoldása. Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom első részében bizalmunkról és egyetértésünkről biztosítottam a kormányt, most