Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1491 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 14132 kiskereskedelmi forgalmat értünk el. Az egy lakosra jutó áruforgalom 19 300 forint. Megyénk kereskedelmi munkájában ezáltal a lakosság fo­gyasztásában minőségi változás következett be, kellően tükrözve a Magyar Szocialista Munkás­párt és a kormány következetes területfejlesz­tési politikáját. Ezt a munkát helyesen értel­mezték a belkereskedelem irányítói is és hozzá­segítettek bennünket ahhoz, hogy egészséges felzárkózási törekvésünk valóra váljon. Az egy lakosra jutó éves kiskereskedelmi áruforgalom, mint említettem, megközelíti a 20 ezer forintot, de ez az országos átlagnak még csak 72—73 százalékát teszi ki. A dinamikusan növekvő megyei áruforga­lomban sajátos szerepe van a szövetkezeti szek­tornak. Tevékenységük a lakosság ellátásában meghatározó. A megye kereskedelmi forgalmá­ból több mint 60 százalékban részesedik. Bí­zunk abban, hogy fogyasztási és értékesítési szö­vetkezeteink továbbra is jelentős szerepet vál­lalnak megyénk nagy- és kiskereskedelmi for­galmában, a vendéglátásban, az üzemi étkez­tetésben. Ezzel a gondolattal szeretnénk csat­lakozni dr. Molnár Frigyes elvtárs azon felve­téséhez, hogy a fogyasztási szövetkezetek és termelőszövetkezetek kapcsolata a belkereske­delem területén alapvető jelentőségű. Tisztelt Elvtársak! A kereskedelmi munká­val ma már egyre erősödő módon nemcsak a kereskedelem szervezetei foglalkoznak, hanem a lakosság ellátásából részt vállalnak az ipari és mezőgazdasági üzemek egyaránt. Ezek tevé­kenységével párosuló kereskedelmi munka megfogalmazása egyértelműséget jelent mind a termelővállalatok, mint a kereskedelem számá­ra. A törvényjavaslat kiemelten is szabályoz kérdéseket. Megfelelő szinten foglalkozik a szö­vetkezeti gazdálkodó szervek ^tevékenységével, és az ellátási folyamatban tanúsítandó magatar­tásával. A népgazdasági szintű visszacsatolás új csatornáját jelöli meg, amikor a társadalmi el­lenőri hálózat fontosságát határozza meg. A belkereskedelemről szóló törvényjavaslat elfo­gadás után törvényerőre emelkedik. Javasol­juk, hogy a Minisztertanács, a Belkereskedelmi Minisztérium a részkérdések szabályozásánál vegye figyelembe az idegenforgalmi tevékeny­nél összefüggő egyes területeken jelentkező joghézagot, amely esetenként akadályozza a he­lyi idegenforgalmi érdekek feltárását, népsze­rűsítésének lehetőségeit, a szövetkezeti keres­kedelem keretein belül szükségesnek ítélt nagy­kereskedelmi tevékenység szabályozását első­sorban a határ menti áruforgalommal kapcso­latban: a tanácsok és szerveik a. tanácstörvény­ben meghatározott ellátási felelősségének ága­zati kérdéseit, a belkereskedelemben dolgozó felső végzettségű szakemberek kevés százalé­kát, törekedve arra, hogy minél előbb kialakul­jon a többi ágazatokban már kielégítőnek mondható felső végzettségű szakemberek ará­nya. Befejezésül hangsúlyozzuk, hogy minden elméletnek a gyakorlat a próbaköve. Különö­sen vonatkozik ez a belkereskedelmi törvényre. A törvény maradéktalan végrehajtásában min­den ipari és kereskedelmi vállalat, minden me­zőgazdasági üzem, minden állampolgár érdekelt. Különösen szeretném kiemelni az állampolgá­rok felelősségét. Mint állampolgárok, felelősek vagyunk a termékek megfelelő minőségben tör­ténő előállításáért, felelősek vagyunk a termé­kek áruforgalomba történő juttatásáért, és fele­lősek vagyunk azért, hogy az előállított termé­kek megfelelő minőségben kerüljenek a fo­gyasztókhoz, a felhasználókhoz. Minden állampolgár egyrészt termelő, más­részt fogyasztó is. Ez a közös érdek kell hogy vezéreljen bennünket a törvény végrehajtása során. A belkereskedelmi törvényről szóló tör­vényjavaslatot elfogadom, és tisztelt képviselő­társaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés, hozzászó­lásra több jelentkező nincs. Ezért a vitát be­zárjuk. Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi mi­niszter elvtárs kíván szólni. DR. SÁGHY VILMOS: Tisztelt Országgyű­lés! Nem a szokásos udvariasságnak teszek ele­get akkor, amikor megköszönöm az Országgyű­lésnek igen aktív és konstruktív vitáját, és megállapítom azt, hogy ezt a vitát is az jelle­mezte, ami az előzetes bizottsági és képviselő­csoporti vitákat, illetve a társadalmi vitát, hogy tudniillik ezek érintették a belkereskedelem szinte minden területét. Tehát nemcsak szoro­san a törvénnyel foglalkozott az Országgyűlés, hanem messze túlment azon és sok olyan, a ke­reskedelem munkáját érintő javaslat hangzott el, ami alaposabb vizsgálódást igényel. Miután a törvényjavaslathoz módosító in­dítvány nem érkezett, úgy gondolom, hogy a tisztelt Országgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a Minisztertanács az elhangzott javaslatokat a szokásos munkarendjében áttekintse és annak nyomán a szükséges intézkedéseket megtegye, illetve a felszólaló képviselőelvtársaknak a vá­laszt megadja. Én tehát csak néhány alapvető fontosságú kérdéssel kívánok itt foglalkozni, olyanokkal, amelyekről úgy gondolom, hogy az Országgyűlés plenáris ülése elé is tartoznak. Ezek közül az egyik kérdés a lakosság el­látásáról való felelőssége, amely szinte minden hozzászólónál valamilyen formában jelentkezett. Én ezzel kapcsolatban azt szeretném újra nyo­matékosan aláhúzni, hogy színvonalas ellátást csak a termelő, a kül- és a belkereskedelmi szervek hatékony együttműködése alapján lehet biztosítani. Mint ahogy erről már szólottam itt, a belkereskedelemnek különleges szerepe van, de legalább ilyen szerepe van az árnak, a köz­gazdasági szabályozásnak, az ágazati irányítás­nak, a jogi szabályozásnak, a felügyeleti rend­szernek és sok minden egyébnek, ami megha­tározza a lakossági ellátás mindenkori színvo­nalát. Itt külön szeretnék néhány szót szólni ar­ról, ami szintén nagyon sok képviselő elvtárs felszólalásában helyet kapott, nevezetesen azon problémáról, amit a gazdaságos termékszerkezet kialakítása okozhat, jelenthet. Sőt voltak olyan képviselő elvtársaink, akik azt mondották, hogy ez nemcsak a jövőben jelenthet problémát, ma

Next

/
Thumbnails
Contents