Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1485 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön I486 szággyűlés! A belkereskedelemről szóló törvényjavaslat átolvasása és a társadalmi viták során szerzett tapasztalataim arra késztettek, hogy első ízben szót kérjek és elmondjam véleményemet az előttünk levő törvényjavaslatról, és mint nő, háziasszony és munkásképviselő beszéljek vásárlási gondjainkról. A fogyasztói igények kielégítése szorosan kapcsolódik életszínvonal-politikánkhoz, és a dolgozó nők életkörülményeinek javításához, örvendetes a fejlődés az áruválasztékban. A háziasszonyok mindennapos főzési gondjain segítenek a konzervek, a különböző Mirelité-féleségek és előrecsomagolt termékek, mégsem pótolják a frissen készített ételeket, mert ízük, minőségük esetenként kifogásolható. Jogos az a panasz is, hogy egyes élelmiszertermékek csak árban, csomagolásban vagy névben különböznek egymástól, de tartalomban, ízben nem. Üzleteinkben megjelennek olyan import termékek, melyeken több nyelven is tájékoztatják a vevőt azok használatáról, tartalmáról, csak magyarul nem. Sokat beszélünk róla, rendelet is megjelent már az áru árának kötelező tájékoztatásáról, javulás nemigen tapasztalható. Érthetetlen és megengedhetetlen, hogy egyes keresett cikkek egyszerre tűnjenek el üzleteinkből. Tisztelt Képviselőtársak! Ezek voltak a legfontosabb problémák, melyek kerületünkben a társadalmi viták során felmerültek. Jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy a törvényjavaslat magában foglalja ezeket a fogyasztói problémákat. Hogy mennyire nem tipikusan angyalföldi jelenség az udvariatlan kiszolgálás, a fogyasztók megkárosítása, az áruteríték hiányossága, azt a belkereskedelemről szóló törvényjavaslat megalkotása és a hozzászólások is igazolják. Ezért különösen fontosnak ítélem meg a kiszolgálásra vonatkozó előírásokat. Véleményem szerint a kereskedelemben is igaz az a felfogás, hogy amilyen a vezető, olyan a beosztott. A lakosság pénzbevételeinek háromnegyed részét a belkereskedelmi vásárlásra fordítja, nem közömbös tehát, hogy ez milyen légkörben valósul meg. Az üzletvezetők felelőssége megnövekedett, mert a fogyasztói igényeket elsősorban ők mérik fel, ezért nagyon fontos, hogy az illetékes kereskedelmi szervek üzletvezetőiket körültekintő módon válasszák ki, olyanok legyenek, akik nemcsak érteni, hanem érezni is fogják a törvény célját és a fogyasztók érdekeit messzemenően figyelembe veszik úgy a kulturált kiszolgálás, mint a megfelelő minőségű és választékú árueladás tekintetében. Tisztelt Országgyűlés! Nem kell különösebb közgazdasági ismeret ahhoz, hogy a hiánycikk a kereslet-kínálat megbomlásából keletkezik. Amíg hiánycikkről beszélünk, lesznek ügyeskedők, törvénykijátszók, helyzetükkel visszaélők. A csúszópénzt általános társadalmi jelenségnek felfogni legalább olyan nagy hiba lenne, mint lebecsülni, nem tudomásul venni létezését. Beszélnünk kell róla, mert sajnos egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy kéz kezet mos alapon, pénzért mindent meg lehet szerezni. A csúszópénz megvesztegetésül, titkon adott pénz, ezért a felelőssége nem kisebb az adónak, mint az elfogadónak. Szocialista életszemléletünk tiltakozik az ilyen emberi magatartás ellen. Jogos a társadalmi felháborodás a tisztességes és becsületes emberek részéről. Meggyőződésem, hogy az utóbbiak vannak többségben, ezért rajtunk a felelősség, hogy a törvényben előírtaknak érvényt tudjunk szerezni. Kötelességünk ez a közösség és saját érdekünkben. Véleményem szerint elsősorban az anyagias szemléleten kell változtatni, de a végleges megoldást a hiánycikk megszüntetése jelenti. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza, elítéli ezt a jelenséget és lehetőséget ad a törvénysértők felelősségre vonására is. Tisztelt Országgyűlés! A minta szerinti árusítás, különösen a tartós fogyasztási cikkek értékesítésének körében egyre jellemzőbb. Ennek gazdasági jelentőségét és szükségszerűségét az indoklás világosan kifejti. Nincs is szándékomban vitatni az ezen a téren elért eredményeinket, mégis pár gondolatban kitérnék jelen hiányosságaira. A tapasztalatok alapján és az esetek többségében a minőségi és szerkezeti hibák a kiskereskedelemben vagy otthon, az áru kicsomagolása és használatba vétele után derülnek ki. Nem kisebb problémát látok az előrendelés idejének betartásában sem. Bútoráruházaink háromhónapos előrendelést vesznek fel a keresett bútorra, mégsem ritkaság a féléves várakozási idő. Fogyasztói probléma még az elemes bútorok minősége és összeszerelése. Az összeszerelésre az áruházak külön felhívják a kedves vásárlók figyelmét, hogy a megvásárolt áru lapelemekben, szétszerelve, csomagoltan szállítható, a bútor összeszereléséről a vevő tartozik gondoskodni. A vevők többségének nem okoz gondot az elemes bútor összeszerelése, mert van önbizalma és szerelési tájékoztatója. Barkácsolási kedvét szegi azonban, ha a tájékoztató alapján nem tudja összeszerelni, netán hiányzik két csavar ' vagy át kell fúrni a gyárilag nem jól és nem jó helyre befúrt lyukat. Az elemes bútorfajták általában a fiatal családot alapítók körében kedvelt, akiknek nem kis anyagi megterhelést jelent a bútorvásárlás. Jogos az az igényük, hogy pénzükért jó minőségű és tartós bútort kapjanak, a szerelési tájékoztató alapján össze lehessen szerelni és a kellékek se hiányozzanak. A minta szerinti árusítás legfontosabb tényezője a vásárló abszolút bizalma. Ennek megszerzése érdekében kell iparnak és kereskedelemnek körültekintő módon felmérni a fogyasztók igényeit, tökéletesíteni és továbbfejleszteni együttműködésüket, hogy a vevő biztos lehessen abban, hogy olyan árut kap, mint amilyent az üzletben lát vagy kiválaszt. Ma még ennek nincs meg minden feltétele, amit az előbb felsoroltakkal kívántam alátámasztani. Tisztelt Országgyűlés! Ezek voltak azok a problémák, melyeket úgy éreztem, el kell mondanom. Véleményem szerint a belkereskedelemről szóló törvényjavaslat lehetőséget ad mindezeknek a fogyasztói problémáknak a javításá00 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ