Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

1949 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1950 a felelősséget viselni kell, senkire és semmi más- i ra nem háríthatjuk át. A szocialista gazdálkodásban nem engedhet­jük meg, hogy egy időszak végén derüljön csak ki ós nagy meglepetést okozzon, hogy egy vál­lalatnál, hogy ;az általuk termelt áruik exportja nem gazdaságos, hogy a tőkés országból im­portált gépszerszám, nyersanyag szocialista or­szágból is beszerezhető lett volna, vagy drágán importált berendezéseket különböző okokból nem használunk ki megfelelően. A gazdálkodás sikerének elemi feltétele, hogy a befektetett költségek valóban eredményt hozzanak, ne a beruházás megvalósítása során vagy a termelt áru eladása után derüljön ki, hogy nem érte meg, sőt ráfizettünk. Tisztelt Képviselőtársaik! A mai vitából is kiderült: hitelből sem egy vállalat, sem egy or­szág nem élhet tartósan. Ügy keli fölhasznál­nunik a beruházási, a fejlesztési összegeket, hogy valóban nagyobb hatékonyságot, jobb minőséget eredményezzen a fejlesztés, és népgazdaságunk így fejlődjön. Tisztelt Elvtársaik! Sarkalatos pontja továb­bi fejlődésünknek, hogy a társadalmi, a csoport­os az egyéni érdekek között jobb összhangot teremtsünk. A fejlődés, iaz élet szüntelenül ter­meli a gondokat. Ez természetes. Az viszont nem természetes, hogy e gondokat, konfliktusokból fakadó feszültségeket nem ismerjük föl, vagy lassan és vontatottan oldjuk meg őket. Semmiféle szabályzási rendszer a konfliktu­sokat automatikusan nem oldja meg. De a sza­bályzórendszernek a mindenkori adott helyzet­hez igazítása, korszerűsítése elősegíti a vállalati és a népgazdasági tisztánlátást. Ezért a terve­zett és már részben végrehajtott változtatások­kal egyet kell érteni, még akikor is, ha tudjuk, hogy azok az üzemek a gazdálkodó egységek jelentős részében kemény feladatok elé állítják a munkást, a vezetést, a vállalatok kollektíváit. Az eredményes, hatékony és jó minőségű mun­ka, a rend és a fegyelem megteremtése, a dol­gozók életkörülményeinek javítása szüntelen gondos mérlegelést, előrelátást, erélyt és meg­fontoltságot követel. A meglevő érdekellentétek helyenként aka­dályozzák, hogy a fő irányban előbbre jussunk, gyorsabban haladjunk. Elvileg mindenki egyet­ért azzal, hogy a csoport- vagy a vállalati érdek nem sértheti a társadalmi érdeket. Nem érvé­nyesíthető a népgazdaság rovására. Ezt kell a gyakorlatban is érvényesíteni. Az utóbbi években megtanultuk, hogy a konfliktusok helyi konkrét feloldása egyetlen vállalatnál, egyetlen munkahelyen sem kerülhe­tő el. Ebben nagy feladat hárul a helyi politi­kai és gazdasági vezetésre, de magukra a dol­gozókra is. Elvtársaim! A népgazdaság egy és osztha­tatlan. A központi irányítás és az üzemi önálló­ság egymást kiegészítve erősíti és nem gyengít­heti ezt az oszthatatlanságot. Az viszont igaz, hogy népgazdaságunk egésze olyan, amilyenek a részei. Ahol tehát a részekkel gond van, ott a részeket külön-külön és állandóan tökéletesítene kell, mert csak együtt érvényesíthetik az egysé­ges egész előnyét és erejét. Jól ismert, hogy a vezetői munkának is van­nak normái. Elengedhetetlen követelmény, hogy a vezető jól végezze el a munkáját. Tudjon irá­nyítani, hogy az ügyet előbbre vigye azon a he­lyen, ahol dolgozik. Teremtsen olyan légkört, hogy mindenki szívesen dolgozzék. Merjen és tudjon rendet és fegyelmet tartani. A jó munka elemi föltétele, hogy érezni lehessen: van köve­telmény, van elismerés, de szükség esetén van felelősségre vonás is. Ne vegyen senki semmit személyes sértés­nek. A munkájának színvonalát mindezt figye­lembe véve ítélik meg. Minden szinten van ja­vítani és változtatni, vagy eldönteni való. Senki nem háríthatja másra a felelősséget saját köte­lezettségeinek elhanyagolásáért. Szabályzási rendszerünk ebben segít, de meg kell tanulni mindenütt időben, megfelelő módon igent és nemet mondani. Dönteni. Azok a tennivalók, amelyeket az 1979. évi terv és költségvetési terv tartalmaz, reálisak. Megvalósításukhoz megfon­toltságra, rendszerességre, konstruktív cseleke­detre van szükség. Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági felada­taink következetes megvalósítása senkit nem menthet fel az élet- és munkakörülmények la­zításával, a munkahelyi biztonság és az üzemi demokrácia erősítésével, a munkahelyi légkör fejlesztésével való állandó foglalkozás alól. Ezek nem választhatók el a gazdasági téren előttünk álló feladataink megoldásától. A mi rendszerünkben követelmény, hogy senkit se érjen sérelem, sem munkájában, sem életének és körülményeinek alakulásában, sem pedig jogainak és kötelezettségeinek érvényesü­lésében. Ha egy embert igazságtalanság, mél­tánytalanság ér, az a szocialista társadalomba, a munkáshatalomba vetett hitét gyengíti. Elvtársak! Az életszínvonal 1979-ben is to­vább fejlődik, szerényebben ugyan, de tovább fejlődik. Növekszik a reálbér, a reáljövedelem; korábbi törekvéseinknek megfelelően a bérek az eddiginél jobban kell, hogy kötődjenek a telje­sítményhez, a nyereség pedig a vállalatok és üzemek jövedelmezőségéhez. Megtaláltuk a le­hetőséget ahhoz is, hogy emeljük a régi, ala­csony nyugdíjakat. Erről Faluvégi elvtárs rész­letesen beszélt. A dolgozók szükségleteinek fokozott kielé­gítése attól függ, mennyire erős, szilárd a nép­gazdaság, mennyire gyarapodik gazdasági erőnk. Csakis a termelőmunka, csakis az erős népgaz­daság biztosíthatja a jelenlegi életszínvonal meg­tartását és rendszeres továbbemelkedését, a fel­halmozás, az elosztás bővülő lehetőségeit. A mi társadalmunkban a bérből és fizetés­ből élők élvezik gazdálkodásunk, munkánk min­den eredményét: De, ha nem kielégítő a gazdál­kodás, ha nem javulnak a termelés legfontosabb mutatói, ha a munka és a fegyelem kifogásol­ható, akkor mindennek a hátrányát minden­ki érzékeli. Ezért tartják a dolgozók saját ügyüknek a célok elhatározását és megvalósítá­sát; ezért is kíséri a dolgozók körében mind na­gyobb érdeklődés minden szinten; mit és ho­gyan akarunk cselekedni. Tisztelt Képviselőtársak! Mint mindig, most is sok minden múlik azon, hogy azok, akik az 77 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents