Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-27

33 Az Országgyűlés 27. ülése, 1978. december 20-án, szerdán 1934 Soha nem ígértünk senkinek, sem embernek, sem országnak küzdelem, gond nélküli előrejutásit, hiszen előremenni niem is jelenthet mást, mint legyőzni az akadályokat, megbirkózni az ismert, de gyakran előre nem is látható, meglepetésszerűen fellépő nehézségekkel, nemegyszer saját rossz szokásainkkal, elavult gyakorlatunkkal, konzervativizmusunkkal, vagy egyszerűen csak a kényelmességgel, szűklátókörűséggel, máskor a türelmetlenséggel. Emberre, országra, népre érvényes igazság: nem lehetsz boldogabb, mint a kor, amelyben élsz, és akkor lesz teljesebb, szebb a magunk élete, ha minél többet adunk a népnek, az emberiségnek. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az 1979. évi állami költségvetésre előtérj eszitett törvényjavaslat összhangban van a jövő évi népgazdasági tervvel. Ezért kérem én is a törvényjavaslat elfogadását. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Forgony László képviselőtársunk. FORGONY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A magam részéről a miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom, amelyben a hazai nyersanyagok és természeti kincsek kiaknázását előtérbe helyezi. Mivel bányász vagyak, e kérdés megfogalmazása egyben mindennapi munkám velejárója is. Sok szép megfogalmazás után teljesen prózai dologról van szó. Hazánk egyetlen vasércbányájáról, annak helyzetéről kívánok szólni, mivel a gazdaságosság megítélése szempontjából Rudabánya egyedi helyet foglal el. A Gazdasági Bizottság 1968-bari hozott döntése alapján a kutatást és a fejlesztést leállították. Csak a közvetlen termelésre irányuló feltárások lehetősége maradt meg. Az eszközállomány bővítése, fejlesztése a minimálisra csökkent. Rögzítették érceink eladási árát. Megállt Rudabánya fejlődése a település szempontjából is, pedig ősidők óta a bánya volt a meghatározó, és ma is egyetlen üzeme. Számszerűen ugyan az ország nyersanyagszükségletéből keveset biztosítunk, a szükséglet többszörös, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy importot pótol. A kohászati feldolgozás szempontjából úgy a barnavasérc, mint a dúsított pátvasérc kedvező a kísérő ásványai miatt. Sajnálatos, hogy előnyös tulajdonságaik ellenére csak az idén sikerült áremelést kiharcolni. A legújabb tárgyalások állásfoglalásai szerint azonban csökkenteni akarják a hazai ércek árát, holott mi újabb áremelésre vártunk. Több éves tapasztalatunk, hogy kedvezőtlen az elbírálás a hazai ércekkel szemben. Az importkiváltás szükségességét, még a nyersanyagszegénység mellett sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A felsorolt akadályok a termelés szinten tartását nem tették lehetővé, veszteségünk az 1977. évben 50 millió forint volt. Szerencsére ezen a tarthatatlan állapoton igyekszik változtatni a nehézipar és a kohászat részéről a jelenlegi jó kezdeményezés, amely nem a hagyományok folytatását, hanem a népgazdaság érdekeit szolgálja. Az idei évben kedvezőbbé vált a helyzet a Nehézipari Minisztérium gyors segítsége után, mert gépéket, eszközöket adott számunkra, így veszteségünk a felére csökkent. Ugyanilyen jelentős volt az 1978. évi bérfejlesztés, mely a béreket vitte közelebb más bányászati ágazatokhoz. A vasércmű 1300 dolgozója nevében mindezért köszönetet mondok minden közreműködő szervnek. Tisztelt Országgyűlés! A Nehézipari Minisztérium is ismeri a földtani kutatások eredményeit, melyek szerint barnavasérc-készletünk az évi százezer tonna kitermelése esetén több mint tíz évre elegendő. Annál jelentősebb a pátvasércvagyon, mely a tavalyi és az idei évben számunkra biztosított kutatási lehetőségek után még csak növekedhet. Mai szemmel nézve 25—30 év is elegendő a jelenlegi mennyiségben. Ez a készlet a vasércdúsítómű bővítését is reális alapokra helyezi. Kedvelt megfogalmazás a komplex hasznosítás, ennek keretén belül az 1968-as három termékünkkel szemben ma húszféle ércet, ásványt, kohászati ötvözőanyagot, őrleményt adunk át a népgazdaság számára. A rezes pátvasérc feldolgozása rézszínporrá jelenleg húszmillió forintot jövedelmez. Miniszter elvtárs is tud róla, hogy baritdúsítási kísérleteket folytatunk. Ha ez sikerül, ez évente húszezer tonna baritot és közel egymillió dollár importkiváltást jelent. Eddig az atomerőműhöz, az olajbányászatban használták fel, és egy sor egyéb iparágban, szigeteléshez hasonló dolgokra. A vasércdúsítóműi meddőhányó színesérceket is rejt magában, feldolgozása indokolt volna, sajnos, a hazai kísérletek, kutatások eléggé gyerekcipőben járnak. Több millió tonnás készletünk van ebből. Központi szervek támogatását kérjük két fontos létesítmény Rudabányára való telepítésében, bár a jelenleg és korábban is folyó tárgyalások kedvezőnek ítélték meg a helyet alapanyag és létszám tekintetében is, de valahol az 1968 óta folyó helytelen szemlélet ma is igazolódik: valahol indokolatlanul gátolják ezeknek a létrehozását. Az egyik az úgynevezett ferromangángyár, a másik egy kohászati ötvöző-őrlő telep létesítése. Nékünk a kohászattal mindennapos és minden perces kapcsolatainkra, együttműködésünkre, jobb együttműködésre nagyon nagy szükségünk van. Igényeik jobíb kielégítésére, nékik is különös tekintettel a két kohászati nagyüzem, Ózd és Diósgyőr közelségére. A barnavasérc csökkenése által okozott árbevétel-kiesés egy részét ezáltal pótolni is tudnánk. Határozott véleményünk, hogy a lehetséges vasérc kitermelése mellett termelésünket, egyéb szolgáltatással kiegészítve, üzemünk két éven belül nyereségessé válhat. Nem kétséges, hogy a csökkentés, vagy szinten tartás egyértelmű népgazdasági kárt jelentene. Jövő évi terveink végrehajtásában már sikerekre is számíthatunk. Korszerű fúró-, rakodó- és szállítógépek beszerzésére lehetőséget kaptunk, ami a termelés növekedését, növelését biztosítaná. A szállítógépekről néhány szót! Külön mondatban; vállalati félreértések, és egyéb hatáskörű szervek a 70-es évek elején