Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1873 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, -pénteken 1874 villamosításra került sor. A fővonalakon közlekedő kocsipark teljesen kicserélődött. A vágányhálózat és a pályaudvarok fejlesztésének üteme sajnos, lényegesen lassabban fejlődött. Például Mátészalka város, mely településhálózat fejlesztési tervünkben középfokú szerepkörrel rendelkezik, az utóbbi években nagymértékben fejlődött. A századforduló idején épült vasúti csomópont az eltelt évtizedben lényegében nem változott, ugyanakkor a személyes áruforgalom megsokszorozódott. Naponta több ezren fordulnak meg ezen a csomóponton. Sajnos el kell mondani, hogy az utasoknak még megfelelő váróterem sem áll rendelkezésükre, ezért kénytelenek az utcákon, a szabad ég alatt várakozni. A csomópont az igényeket nem elégíti ki, s amennyiben a VI. ötéves tervben nem épül meg az új csomópont, akkor ez további, még komolyabb problémákat okoz. Miniszter elvtárs és több képviselőtársam is említette Záhony jelentőségét. A záhonyi átrakó körzet népgazdasági szempontból a magyar vasúti közlekedés legjelentősebb üzeme. A teljes vasúti exportforgalom mintegy 20 százaléka, a vasúti importforgalom több mint 50 százaléka, és az összes tranzitforgalom közel 10 százaléka megy keresztül a záhonyi csomóponton. Az átrakó körzet fejlesztése több ütemben épül. A fejlesztés célja az átrakási és forgalmazási kapacitás bővítése, korszerűsítése, az itt dolgozó több mint 6 ezer munkás élet- és munkakörülményeinek javítása. A fejlesztés üteme 1977—83 közötti időszakban mintegy 2,2 milliárd forint beruházást irányoz elő. Ez a beruházás szükséges és örömmel szólhatok arról, hogy időarányosan eredményesen valósul meg. A tárcának érdemes lenne megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a fejlesztési ütemek a népgazdasági tervekkel azonos időpontban kerüljenek kialakításra. Tekintettel Záhony átrakó körzet népgazdasági jelentőségére, indokoltnak tartjuk ennek a térségnek a gyors ütemű, komplex fejlesztését, amelyen azt értjük, hogy az átrakó körzet fejlesztésével, korszerűsítésével egy időben a körzethez tartozó települések is gyorsabb ütemben fejlődjenek. Erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy Záhony a VI. ötéves terv időszakában várossá fejlődjön. Nagy eredménynek tartjuk, hogy az átrakás gépesítése meggyorsult, és jelenleg már az áru több mint 80 százalékát gépekkel rakják át. Ez jelentős mértékben megjavította az itt dolgozó munkások körülményeit és növelte a munka termelékenységét. Tisztelt Országgyűlés! A mi megyénkben is rohamosan emelkedik a járművek száma. A motorizáció színvonala növekedésének egyik legfontosabb feltétele a közúthálózat fejlesztése. Meg kell mondanom, hogy a megye úthálózata az utóbbi években sokat fejlődött, de l

ëy is elmarad az igényektől, a minőségi követelményektől. Éppen ezért az úthálózat fejlesztése, minőségének további javítása, az utak karbantartása az elkövetkező években is fontos feladatunkat képezi. Továbbra is kedvezőtlen a helyzet a jár74» müvek pótalkatrész-ellátása és javítása területén. A jelenlegi kapacitás az igényeknek felét sem elégíti ki. Éppen ezért érthetetlennek tartjuk, hogy az AFIT 1963 óta nem fejlesztett megyénk területén. Végezetül szeretnék utalni arra, hogy nem megoldott megyénkben a munkásszállítás, a városok közlekedése. Közösen további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a munkásszállítás, a városok közlekedése és a választókörzetem közlekedése is. A beszámolót elfogadom és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nincs. A vitát lezárom. Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter elvtársat illeti a szó. PULLAI ÁRPÁD: Kedves Képviselő Elvtársak! Az Országgyűlés elnöke, Apró Antal elvtárs a szünet végén kedves kötődéssel azt mondotta, hogy úgy fogja megadni a szót, hogy szólni kívánok. Gondoltam magamban, hogy az Országgyűlés ügyrendje és munkarendje úgyis ezt kívánja, azonban őszintén szólva most ennek nagy örömmel teszek eleget, örömmel azért, mert egy értékes és számunkra kedvező vitára válaszolhatok. Számomra igen megkapó volt a vitában, hogy a szemorvos és az állatorvos, az esztergályos és a tsz-elnök. a főkonstruktőr a közlekedés kérdéseiről nagy avatottsággal, hozzáértéssel beszélt. Ügy gondolom, ez a figyelem, amit most is tapasztaltunk, ösztönöz bennünket arra, hogy a jövőben is mindent megtegyünk annak érdekében, hogy feladatainkat ellássuk. Minden hozzászólást újólag meg fogunk nézni, minden javaslatot gondosan mérlegelünk, és az igen tisztelt képviselő elvtársaknak válaszolni fogunk. Engedjék meg, hogy ne válaszoljak minden hozzászólásra, mégis úgy érzem, néhányra reagálni kell. Amit Lukács elvtárs, Zala megyei képviselőtársam elmondott, teljesen világos és érthető számunkra. A mezőgazdasági munkák egy időszakos, speciális feladatát veti fel. Meg kell mondanom, véleményünk nagyon hasonló az övéhez, és remélem, hogy a szakszervezetekkel is egyetértésre fogunk jutni. Ez a felszólalás is bátorít bennünket arra, hogy újólag kezdeményezzünk ebben a kérdésben. Daradics elvtárs azt mondta, hogy egy időben — szóba hozva a dombóvár—lepsényi vasútvonal egész problematikáját — a közútra való átterelés volt a divat. Minden bizonnyal ez szóbotlás csak, mert ez a divat — ha szabad így mondanom és őt utánoznom — továbbra is fennáll, sőt azt hiszem, a gazdaságtalan tevékenység megszüntetése valamennyiünk közös feladata, éppen ezért, megvizsgálva majd ezt az említett vonalszakaszt is, megfelelő felelősséggel, Daradics elvtársékkal együttműködve fogjuk eldönteni. De azt hiszem, hogy a fő motívum, a meghatározó itt a népgazdasági érdek. Természetesen semmiféleképpen sem akarjuk hátrányos helyzetbe hozni az adott területet, de