Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1839 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1840 és a zalaegerszegi további elkerülő szakaszának megépítése is. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, mindnyájunk előtt egyértelmű annak megítélése, hogy a közlekedésnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek életében nagy jelentősége van. Itt a termelés biológiai okok következtében szállítási csúcsokat idéz elő. A szállítókapacitásnak az érési időtől és az időjárástól függően szinte órára készen kell állnia, mert a késedelem a termékek számottevő részénél minőségi károsodást, romlást idéz elő. A szállítást a csúcsidőkben, tehát reggel 6—7 órától sok esetben este 10 óráig is végezzük, hogy a megtermelt termékeket a károsodástól megvédjük. Ezekben a csúcsidőkben történő áruszállításoknak vet gátat bizonyos fokig a MüM—KPM 7/1977. számú és a MÉM—MüM 19/1977. számú együttes rendelete. A dolgozók munkaidejének és pihenő idejének tartamát a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletei határozzák meg. A Munka Törvénykönyve 37. § (1) bekezdése szerint a munkaidő heti 44—48 óra lehet. A végrehajtási rendelet 43. § (4) bekezdése szerint a közlekedés, továbbá a mezőgazdasági termelés és feldolgozás körében, valamint az idényjellegű tevékenység vagy őrzési szolgálat ellátása esetén a miniszter heti 48 óránál hosszabb időt állapíthat meg. Ennek alapján a MüM—KPM előbbiekben említett együttes számú rendelete, mely a gépjárművezetők munkafeltételeinek és munkabérének megállapításáról rendelkezik, a 3. § (1) bekezdése szerint a következőket írja elő: „A gépjárművezető által évente teljesíthető túlmunka — ide értve a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munkát is — nem haladhatja meg az egy évre számított törvényes munkaidő 30 százalékát. A csúcsidőkben történő szállításoknál az egyik problémánk ennél a paragrafusnál adódik. Ugyanis a VOLÁN-vállalatoknál a törvényes munkaidő havi 191 óra. Ha ehhez hozzászámítom az egész évre teljesíthető túlmunkaóra számát, amely kikerekítve 70 órát tesz ki, és az egészet hozzáadom a havi törvényes munkaidőhöz, akkor is az csak havi 261 órát jelent, amelyet ha a VOLÁN-nál megengedett napi 15 órás munkaidővel elosztok, akkor az havonta csak 17,4 munkanapnak felel meg. Csúcsidőben ez nekünk nagyon kevés. A jobb megértés érdekében engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy most a MÉM— MüM előbb említett együttes rendelete 2. §ának l/a. pontját, majd pedig a (2) bekezdését idézzem. A 2. § l/a. pontja szerint: a termelőszövetkezetek alaptevékenységében foglalkoztatott dolgozóinak munkaideje — túlórával együtt — nem lehet több, mint évi háromezer óra. Ezzel termelőszövetkezeteink vezetői nagyon egyetértenék. Ugyanezen rendelet (2) bekezdésével sajnos már nem tudnak egyetérteni, amely így rendelkezik: a havi munkaidő mértékét legfeljebb 270 órában, a napi munkaidő tartamát maximum 12 és minimum 6 órában állapítja meg. Ez csúcsidőben a napi 15 óra munkaidővel elosztva 18 napot jelent, amit termelőszövetkezeteinknek és egyáltalán, a mezőgazdaságban betartani az aratás és az őszi betakarítás idején — lehetetlen. Miután a mezőgazdaságban a csúcsidőben a Volán-vállalatokat is igénybe veszik, a következőket javaslom: a MüM—KPM 7/1977. számú együttes rendeleténél a 3. § (1) bekezdését vagy törölni szíveskedjenek az illetékes minisztériumok, vagy a következő átalakítást javaslom. A gépjárművezető — ide értve a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkát is, az egy évre számított törvényes munkaidő 30 százalékánál több munka végzésére nem kötelezhető. A kettő között nagy különbség van. A MÉM—MüM 19/1977-es számú együttes rendeleténél a következő módosítást javaslom: a 2. § (2) bekezdését vagy törölni kell teljes egészében, vagy pedig a 270 órát szintén úgy kiegészíteni, hogy a dolgozó 270 óránál több munka végzésére nem kötelezhető. A napi 12 órát azonban kérem mindenképpen törölni. Ezen kérésem indokolásául szabad legyen megemlíteni, hogy tehergépkocsi-vezetőink egy része például július és augusztus hónapban 331 órától 362 óráig dolgoztak havonta. A kombájnüzemnél — ugyancsak a jelzett hónapokban — havonta 338-tól 360 órát, míg a szárító üzemnél 328-tól 405 óráig teljesítettek munkaidőt. Ez természetesen rendeletellenes. A gyakoribb megoldás a következő: például a mi termelőszövetkezetünknél, ha a dolgozónak lejár a törvényes munkaideje, kiveszi a pihenőnapot, és ugyanakkor jelentkezik a sütőiparnál, a Volán-vállalatnál, a húsipari vállalatnál vagy egy másik tsz-nél, de valamivel több órabérért. Ugyanakkor a jelzett üzemektől mi vesszük fel az ott pihenőnapjait töltő gépkocsivezetőket (derültség), mert a munka nem tűr halasztást. Tudom, hogy a most elmondottakra egy nagyszerű válasz is kínálkozik. Mégpedig az, hogy állítsunk be két műszakot. Ez azonban két okból is lehetetlen. Egyrészt, mert nincs munkaerő, másodszor, mert ezek speciális képesítésű személyek és egy-két havi igénybevétel miatt nagy luxus lenne egész évi bérüket a tsz-einknek fizetni, a továbbiakban pedig egyszerűbb munkát, kevesebb órabérért nem vállalnak. A párt és a kormány szociál- és bérpolitikai célkitűzéseivel messzemenően egyetértünk és támogatjuk, ezért is tartjuk helyesnek a rendeletben előírt évi munkaóra összegét. Mi csak az előírt havi és napi munkaidő teljesíthető óraszámának a feloldását kérjük, mert ellenkező esetben a gazdaságpolitikai célkitűzések mellett a szociál- és bérpolitikai célkitűzések is csorbát szenvednek. Mi nem akarunk a dolgozóktól egy pihenőnapot sem elvenni, hanem csak azt a későbbi időkben kiadni. Például november 15-től a következő év március végéig, .amikor a mezőgazdasági nagy munka szünetel. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül tisztelettel kérem az illetékes tárcák vezetőit, hogy a hozzászólásomban felvetett problémák megoldásában legyenek segítségünkre. A közlekedéspolitikai koncepcióban rögzített célkitűzéseket