Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-26

1821 Az Országgyűlés 26. ülése, 1978. október 27-én, pénteken 1822 Kiderült, hogy az elmúlt évek parlamenti napirendi pontjai közül az V. ötéves terv; a költségvetés és a kormányprogram váltott ki nagyobb felszólalási kedvet, mint a mostani oktatásügyi napirendi pont. Huszonegy képviselői hozzászólás hangzott el. Megköszönöm valamennyit! Különösen azt, hogy az alapvető kérdésekben teljes az egyetértés, hogy a felszólalások felelősséget és tenniakarást tükröznek. Űjra bebizonyosodott, hogy a Magyar Népköztársaságban az oktatás, a művelődés, az embernevelés felemelő hivatása az egy célt akaró, együtt munkálkodó egész társadalom ügye. Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi felszólaló a magyar Országgyűlésen már megszokott és természetes nyíltsággal mérlegelte a napirenden levő témát. A képviselők kétségtelenül jelentős, több tekintetben történelmi értékű eredmények elismerése mellett szókimondóan, de ugyanakkor a segíteni akarás törekvésével szóltak a feszültségekről, napjaink gondjairól, a jövő feladatairól: Ez a higgadt és előrelátó mérlegelés egyik legnagyobb garanciája a további fejlődésnek. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy az itt említett feszültségekkel, gondokkal kapcsolatban általános megjegyzést tegyek. Régóta dolgozom a pedagóguspályán, a velem egykorúak még emlékeznek rá; 25 vagy 30 esztendővel ezelőtt sok helyen még uradalmi istállókban hevenyészve átalakított, földes tantermekben kellett összegyűjtenünk a cipő nélküli gyermekeket, az írástudatlan felnőtteket. így indítottuk őket a művelődés, a kulturálódás új útjain, és boldogok lettünk volna, ha mai gondjaink terhelnek bennünket. Ebben az évben emlékeztünk meg az iskoláink államosításának 30. évfordulójáról. Annak idején örültünk volna, ha azt mondhatjuk: az elmúlt öt év alatt megháromszorozódott, megnégyszereződött az óvodai helyek száma; sok új és jól felszerelt tanterem épült- tanyasi gyermekeink kollégiumokban laknak, a pedagógusok a matematikaoktatás legkorszerűbb módszereivel adják át ismereteiket. Igaz, hogy ugyanakkor még szükség van óvodára, igaz, hogy még szükség van iskolai tanteremre, még szükség van megújult pedagógiára, mert a társadalmi fejlődés és igénye soha nem látott irammal fejlődik tovább. Ilyet akkor nem mondhattunk, de reméltük, hogy eljön az idő, amikor a népi hatalomban gondjaink már minőségi változásokat fejeznek ki. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha nem értenének félre. Nem akarom kisebbíteni sem közös felelősségünket, sem közös gondjainkat. Csupán azt mondom, hogy a mi körülményeink közepette a valóság őszinte áttekintése sem kedvetleníthet el, hanem új erőfeszítésekre serkent, és céljaink elérésének bizonyosságában erősít meg- bennünket. Barát Endre és Varga Zsigmond képviselők beszéltek arról, hogy az egész oktatásügy fejlesztésének kulcskérdése az ember. Hadd tegyem hozzá, egész további fejlődésünk kulcsa az ember. S hogy ennek az embernek az iskolai nevelése mennyi körültekintést, sokoldalú figyelmet és törődést kíván — úgy gondolom —, erről mindannyiunk számára meggyőzően beszélt Bácskai Istvánné képviselő. A felszólalók helyesen jellemezték korunkat úgy, hogy az egyre szövevényesebb világhelyzetben, egyre bonyolultabb, összetettebb feladatokat kell megoldanunk, és amint magasabb szintre lépünk, az új tennivalók sokasága áraszt el bennünket. Nem váratlanul, hanem a szocialista előrehaladás természetes törvényeként. Meggyőződésem, hogy a bonyolult valóság közötti helyes eligazodás, a feladatok pontos meghatározása, a célok sikeres elérése mindenekelőtt azon múlik, milyen gyorsan, milyen eredményesen, milyen általános és szakmai színvonalon tesszük műveltebbé, tudatosabbá, vagyis emberré az új embert, az új világ és az új társadalom építőjét. így válik különösen jelentőssé a nevelés, amely nemcsak többet tudó, hanem szocialista módon élő és gondolkodó, nemesebben érző embert ad a társadalomnak. E tekintetben úgy gondolom, nincs helye semmiféle mesterkélt pedagógiai munkamegosztásnak iskoláinkban. Joggal mutatott rá Győri Imre elvtárs a felszólalásában, hogy a szocialista közoktatásban a nevelés nem részfeladat. Nem képzelhető el úgy, hogy a matematika tanára szakismeretre tanít, a világnézet oktatója pedig tudatot formál. A nevelés nem tantárgy, hanem elv, az egész oktatás elve. Tisztelt Országgyűlés! Nagy tartalékaink vannak. E tartalékok fő forrása, hogy az iskola, a szülő, a társadalom egymáshoz való viszonya megújult, teljesen átformálódott. A kiegyensúlyozott és jó politikai légkörben a párt programnyilatkozatának megfelelően minden tétele és benne oktatáspolitikánk, egész nemzetünk programjává vált. A hétköznapi élet-lelkesítő eseményeinek sokasága jelzi ezt. Üzemek, társadalmi szervezetek, szocialista brigádok dolgoznak önkéntes szorgalommal, buzgalommal, és építenek óvodát, iskolát és tanműhelyt. Nagy tartalékokat mozgósít az is, hogy társadalmunk világosan látja a távlati célokat és képes arra, hogy egy új oktatási koncepció alapjait már most lerakja, megteremtse. Nagy energiákat felszabadító, szüntelenül új erőt adó tartalék az a lehetőség, amelyet a népi hatalmunk, szocialista társadalmunk nyújt minden gyermek, minden fiatal számára. Senki sincs többé társadalmi osztályok rácsai között szülei és saját sorsára bezárva, a tehetségnek mind kedvezőbb és ösztönzőbb körülmények között szabadon érvényesülhetnek. Ez óriási tartaléka a szocialista társadalomnak, hogy az egymást követő nemzedékek célja nem korlátozódik többé önmegújulásra. Ennél magasabbra törnek. Legyen minden új generáció több és gazdagabb, mint az elődeik voltak! Azon munkálkodunk, hogy a továbbjutás lehetőségei mind teliesebben legyenek azonosak mindenki számára, függetlenül szociális körülményeiktől, a lakóhelyi különbségektől és az anyanyelvtől. Az a törekvésünk, hogy a Magyar Népköztársaságban a szocializmus útját járva új nemzeti felvirágzást biztosítsunk népünknek, új em-