Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1781 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1782 létre és működtetjük eredményesen az alsó tagozatos cigánykollégiumot. Az a tapasztalatunk, hogy minden ilyen felzárkóztató tevékenységet minél korábban kell kezdeni. Ebben az óvodának is, de főként az általános iskolának van döntő szerepe. Ebből következik az az igény, hogy a közoktatás fejlesztési tervének középpontjában az általános iskolának kell állnia. Javaslom, hogy az Országgyűlés tételesen mondja ki a műveltségfejlesztési terv középpontjában az általános iskola áll. Ennek hangsúlyos megfogalmazását az is indokolja, hogy a következő időszakban, mint a miniszteri beszámoló is felveti, gondjaink e vonatkozásban szaporodnak meg leginkább. Az általános iskolásaink száma egyötödével nő. Ez a létszámnövekedés elsősorban a városokban és a nagyközségekben mutatkozik. Ezért az egyik alapvető feladatunk a lakótelepi iskolák fejlesztése lesz. Ehhez az iskolákat nem az épülő állami lakások, hanem az összes megépült lakások arányában kell biztosítani. Nem egyedi vonás, ami Zalaszentgróton, lakóhelyemen is mutatkozik. 1970 óta 58 állami lakással egy időben 299 lakás épült nem állami forrásból. Ezeknek a tényeknek megfelelően kellene az állami tervezési előirányzatot módosítani. A közeljövő másik nagy feladata a tanulók egy szintre hozásával kapcsolatban, a gyermekek egész napos iskolai foglalkoztatottsága és ellátása. Zala megyében a nők munkába állítása megtörtént. Az óvodai ellátás 80 százalék felett van. Természetes dolog, hogy a szülő, aki hozzászokott, hogy gyermeke az óvodában teljes étkezést kap, iskolás korban is igényli azt. Hiszen a családok életkörülményei nem változnak azzal, hogy gyermekeik általános iskolások lettek. Ennek a társadalmi igénynek megfelelően, hogy az anya nyugodtan dolgozhasson munkahelyén, erőltetett ütemben kell fejlesztenünk a konyhákat és iskolai étkezőhelyeket. Jelenlegi ebédlőink, étkeztető tantermeink nagy része sem az egészség, sem a kulturáltság követelményeinek nem felelnek meg. A csoportok egymást szorítva érkeznek. Háromnegyed tizenkettőtől fél három—három óráig húzódik az ebédelési idő. A megyének az a szándéka, hogy a városokban a belkereskedelemmel együtt közös vállalkozásban hoz létre központi 'konyhákat. Az iskoláknál az így megtakarított pénzből olyan étkezési helyeket hoz létre, amelyekben az étkezés valójában kulturáltan történhet. Bár el kell mondanom azt a tapasztalatomat, hogy a napközis konyhák étkeztetése minőségben és mennyiségben jelenleg sokkal jobb, mint a vendéglátóiparban. Gazdaságossági érdekből mégis kérjük az illető főhatóságoktól ezeknek a kooperációknak a támogatását. Hozzátéve azt, hogy a gyermekétkeztetés nem lehet üzlet a vendéglátóipar számára, ezeknek a szervezeteknek egyetlen alapvető szempontot kell érvényesíteniük, elismerésük és támogatásuk attól függjön, hogyan látják el a gyermekeket. Ehhez mérten kellene megállapítani előírásaikat és beszabályozásukat. A falu és a város közötti műveltségi szintkülönbség felszámolása veti fel a következő gondot is. A gyermekek zöme és főleg a fizikai dolgozók gyermekeié a városiasodás ellenére is falvainkban nő fel. A zalai körülmények között is, mint minden aprófalvas településű megyében az egyforma szintű iskola csak körzetesítéssel oldható meg. Központi iskoláinkban négy-öt, de van olyan iskola is, ahova tizenegy faluból járnak be a gyermekek. Arra törekedtünk, hogy korszerű iskolaközpontokat fejlesszünk ki. Ez igen költséges vállalkozás. Például a zalalövői nyolc tantermes iskola tizenhat termessé fejlesztése huszonnégy új helyiség létrehozását jelenti. Köztük több száz adagos konyha, középméretű tornaterem, előadóterem, szertárak, könyvtárszoba stb. Ezeket az iskolákat már központi fűtéssel tervezték. Hat ilyen központi iskolánk felépült már. Részben épül és megépítésre vár még kétszer ennyi. Vállaltuk és végrehajtjuk a kitűzött tervet, mert a mi körülményeink között az iskolák közötti szintkülönbség felszámolásának ez az egyetlen útja. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a fejlesztés tanulócsoport-bővítéssel nem jár. így a jelenlegi előírások szerint a fenntartási összegek nem emelkednek meg, bár a fenntartási költségek összehasonlíthatatlanul nagyobbak. A jelenlegi mutatórendszer nem jelzi azt a minőségi változást, amely valójában végbemegy. A költségvetési lehetőségek sem ösztönöznek erre a megoldásra. Ügy gondolom, szükséges lenne ezeknek a tényezőknek a felülvizsgálata. Befejező gondolatként szeretném a tisztelt Országgyűlés elé tárni megyei vezetésünknek a kiképzési bázisok kialakításáról szóló tervét. Amennyire belátható, az 1990-es években közvetlen feladattá válik az egységes és általános középfokú oktatás megoldása. Hogy ez valóságos igény, az is jelzi, hogy megyénkben az általános iskolákban végzett tanulók 93 százaléka folytatja középfokon jelenleg is tanulmányait. Célszerű lenne a 80-as évek fejlesztéseit olyan módon megvalósítani, hogy az az egységes középfokú oktatás közvetlen előkészítését szolgálja. Statisztikáink mutatják, hogy a tanulólétszám átmeneti nagy megemelkedése után ismét csökkenés következik. Ezt a tényt tervszerűen kihasználva a 80-as évek elején az óvodában, a 80-as évek közepén az általános iskola alsó tagozatában, a 80-as évek végén az általános iskola felső tagozatában kell elérnünk komoly minőségi változást. A középfokú intézményeket már a következő évtized elejétől .kellene az általános középfokú oktatás megvalósítása érdekében alakítani. Az a feladat, hogy megtaláljuk iskoláink megszervezésének legcélravezetőbb módját ahhoz, hogy a szakképzést legolcsóbban, leghatékonyabban tudjuk megoldani úgy, hogy iskoláink a termelés változásaihoz is gyorsan és eredményesen tudjanak igazodni. E cél érdekében az a megye szándéka, hogy néhány szakközépiskoláját bővítéssel olyan kiképzési bázissá alakítja át, amelyik magában foglalja egyegy termelési területre vonatkozóan a szakmunkástanuló-oktatást, a szakközépiskolai kép-