Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1747 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1748 kedvezőtlen településszerkezet, a szétaprózottság. Gondjaink különösen aprófalvainkban, az úgynevezett szerepkör nélküli helységekben és az ipari centrumban, Miskolcon nagyok. Az országos jelentőségű beruházások tervezésekor talán még jobban figyelembe kellene venni azok infrastrukturális vonzatát. Az óvodai ellátás területén mutatkozó égető gondok feloldására különböző helyi kezdeményezések is születtek. Például Miskolcon az úgynevezett lakásóvodák, kisebb városokban a tetőtérbeépítéssel kialakított férőhelyek. Épültek óvodák pályázati rendszerrel, egyéb társadalmi, például vállalati segítséggel is. A IV. ötéves tervi tervezett 4000 óvodai férőhelyfejlesztéssel szemben 8000 valósult meg. Az V. ötéves tervben az eredetileg 4000-re tervezettel szemben előreláthatóan 6000 épül meg, de 196 községben a tervidőszak végén sem lesz óvoda. Sajnálatos, hogy Borsod megye 143 aprófalvában az alacsony lélekszám és a folyamatos elvándorlás miatt óvoda létesítésére reális lehetőség nincs is. Megyénkben van országos összehasonlításban Budapest kivételével a legtöbb általános iskolai tanuló. Ezer lakos közül 95. Az egy osztályteremre jutó tanulócsoportok száma magas. Ebben a második helyen vagyunk Hajdú megye után. A fejlődést bizonyítja, hogy még 1970-ben 2338 tanterem volt, 1978-ban 2640-ben folyik munka. Még ma is 154 szükségteremben tanítanak és 1030 tanteremben van váltott műszakos oktatás. A napközihálózat fejlesztése jól halad. A IV. ötéves tervben 13 000-ről 21000-re emelkedett a napközis tanulók száma, jelenleg 25 000 tanuló részesül napközi otthonos ellátásban. Az V. ötéves tervben 12 000 férőhely-gyarapodással számolunk. A központi támogatás és helyi erőfeszítések ellenére sem biztosított azonban Borsod megye reális igényeinek kielégítése a jelenlegi ütem mellett. Az általános iskolák felszereltségben színvonalában lassan eltűnnek a különbségek. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelésére korszerű feltételek alakultak ki. Jól kell tudnunk élni az adott, jobb lehetőségekkel. Erről szólt Varga Zsigmond képviselőtársam is. A meglevő fejlődési egyenetlenségek, a sok területen jelentkező összehangoltság-hiány továbbgondolkodásra kell, hogy késztessenek. A beszámolási időszakban sok, a fejlődés által felvetett problémát kellett megoldani. A Központi Bizottság 1965-ben meghatározta, hogyan kell levezetni a demográfiai hullámból fakadó feszültségeket. A szakközépiskolák arányának növekedésével bővült a szakmunkásképzés. Az új problémák megoldásában, a személyi és tárgyi fejlesztés szükségességének felismeréséből született irányelvek megvalósításában nagyok az intézményenkénti és megyénkénti eltérések is. Az 1972-es párthatározat a feladatok sikeres megoldásának mikéntjeire is rámutat. Tervszerűséggel, egybehangoltsággal és öszszehangoltsággal érhetjük el céljainkat. Korunk sok problémája csapódik le a közoktatás területén. Nem mindegy, milyen hatékonyan oldja meg feladatait. Amikor például a köznevelés intézményhálózatának fejlesztését határozza meg pártunk Központi Bizottsága, hangsúlyozza, hogy azt az ország településstruktúrájának alakulásával összhangban kell megteremteni. Amikor ilyen nagyok területileg, megyénként az ellátásbeli különbségek, s ami még fontosabb, a növekvő igények kielégítésében ilyen nagy a lemaradás, több segítségre lenne szükség, esetenként nemcsak az Oktatási Minisztérium, hanem például az Országos Tervhivatal és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium részéről is. Az iskolák és kollégiumok gyors megépíthetőségére gondolok itt. Azt is érezzük, hogy bizonyos szervezeti változtatások alkalmával mennyire pontos, vagy fontos lenne a még nagyobb fokú összehangoltság, vagy az, hogy a jelentősebb változások a tervciklushoz jobban igazodjanak. Például a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák indítására a Minisztertanács 1976-ban hozott rendeletet. Az V. ötéves terv pénzeszközeinek felosztása pedig jóval korábban történt meg. A tervidőszak derekán jó elképzelésnek tűnik, hogy ha talán kimondatlanul is, a megyéknél levő esetleges szabad pénzeszközöket aktivizálják. Azonban azzal számolni kellene, hogy a feladat maradéktalan végrehajtásában bizonyos központi támogatásra is szükség lehet. Egy-egy rendelkezés végrehajtása során a jelentkező gondok feloldásában a legnagyobb segítséget nemcsak az anyagi támogatás jelentheti, hanem a gyors reagálás, az elvi útmutatás. Ennek igénye sokszor fogalmazódik meg a mindennapi munkában a legkülönbözőbb területeken. Például a gazdasági tervezésnél és tervezhetőségnél, vagy a tantervi reform életbe léptetésének ütemezésekor, de az iskolaépítésnél, a kivitelezési típusok megválasztásakor is. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter elvtárs a Kulturális Bizottság ülésén nagy vállalkozásnak nevezte a közoktatást. Én most felszólalásomban szolgálatnak. Szolgáljuk mindannyian ezt a vállalkozást, szívvel-lélekkel és okosan. A beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Barát Endre képviselőtársunk. BARÁT ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! A napirenden szereplő téma társadalmi jelentősége kiemelkedő. A felfokozott társadalmi érdeklődésre korrekt választ ad az írásos jelentés és Polinszky elvtárs expozéja. A következtetés is ilyen korrekt. Következetes is a minisztérium, amikor határozottan állást foglal abban: az iskolapolitikában ma alapkérdés az alsó- és középfokú oktatás fejlesztése, és az ezzel szoros kapcsolatban levő pedagógusképzés. Már hosszú idő óta, különösen az oktatásinevelési tervek elkészítésétől a pedagógiai munka tartalma központi kérdés. A minisztérium az oktatási reform kimunkálásában érintett más szervekkel együtt bátran vállalta a tananyagok korszerűsítését és az ismeretek megszerzésének új útját. Ezzel a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelte a pedagógiai mun-