Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1729 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1730 Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózikodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a tárgysorozati javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés ! Az alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai kötelesek tevékenységükről az Országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének eleget téve dr. Polinszky Károly oktatási miniszter elvtárs beszámol a közoktatás helyzetéről. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter elvtársat illeti a szó. DR. POLINSZKY KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Az iskola a felnövekvő nemzedék szocialista formálásának, az emberi személyiség kibontásának, a társadalom előrehaladásának egyik legfontosabb eszköze. Nélkülözhetetlen ösztönzője társadalmi, gazdasági céljaink elérésének. Bár a nevelésügy közvetlen szolgálatát a pedagógusok 130 ezres tábora, a tanügyigazgatás dolgozói tartják életük céljának, értelmének, az ügy, amelyet szolgálunk, egész társadalmunk ügye. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő részletes, írásos jelentés mellett a közoktatás néhány kérdéséről, eredményeiről és gondjairól kívánok szólni. Arról is, hogy mit tervezünk és hogy milyen irányban akarunk haladni. Közoktatásunkban is fontos társadalmi változásoknak voltunk és vagyunk tanúi, cselekvő résztvevői az elmúlt másfél évtizedben. Számunkra elsőként azok a változások a szembetűnőek, amelyek a szocialista életmód kibontakoztatását, terjedését jelzik. Hiszen ennek a gazdagodó folyamatnak közvetlen részese és alakítója az oktatás is. Szocializmust építő társadalmunk nagyszerű alkotások sorát hozta és hozza létre. Ezek közül számunkra a legfontosabb a szocialista társadalmat építő ember személyiségének gazdagodása. Nemcsak új városokat, gyárakat emelünk, egyúttal önmagunkban is új világot építünk. A szocialista életmód térhódításával olyan embernemesítő változásoknak, olyan új és egyben magasabb szintű igények tömegméretű jelentkezésének vagyunk tanúi, mint a tanulás, a művelődés, az állampolgári tevékenységre való egyre tudatosabb felkészülés. Ebben a folyamatban a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai irányító szerepet töltöttek be. Nagymértékben ösztönözte a változásokat a Parlament, a kormány munkája, az ifjúságpolitika, az oktatáspolitika és a közművelődés terén. A szocialista oktatás- és nevelésügy feladatai szorosan összefüggnek azokkal a történelmi értékű társadalmi változásokkal, amelyek a tárca legutóbb elhangzott, 1965-ös beszámolója óta hazánkban végbementek. Közöttük legjelentősebb a szocialista mezőgazdaság megszilárdulása, minőségi átalakulása és ebben a folyamatban a falusi és városi lakosság nagymértékű átrétegződése volt. Csökkentek a társadalmi osztályok, rétegek között meglevő különbségek és fokozatosan zsugorodnak tovább, ahogyan életmódban, műveltségben közelednek egymáshoz. A társadalmi különbségek mérséklésében, a társadalmi osztályok, rétegek közeledésében egyre erősebben játszik szerepet a műveltség. Az oktatáspolitika, amelynek törekvéseit megerősítette a párt programnyilatkozata is, elsődleges feladatának tekintette és tekinti az iskoláztatási, tanulási, művelődési esélyek alkotmányosan is előírt egyenlőségének biztosítását. Az iskola, az oktatásügy sokat tehet a mind egyenlőbb esélyek megteremtése érdekében, ellensúlyozva a tanulók családi, társadalmi indíttatásából, körülményeiből fakadó hátrányokat. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy céljainkat fokozatosan hosszabb távon egész társadalmi fejlődésünk eredményeként érhetjük el. Az oktatás a legtöbbet a tanítási órákon teheti. Az itt folyó munka adhatja a legtöbb segítséget minden gyermeknek. Sokat segít az óvodai nevelés, a bővülő diákotthoni, kollégiumi hálózat, a gyermekekkel való sokrétű pedagógiai foglalkozás is. Magasabb szintre lépett társadalmunk változásaival együtt, változnak az iskola funkciói is. Így vált például az iskolában szerzett képzettség, műveltség a személyes előrehaladás egyik legfontosabb tényezőjévé. Az iskola fontos szociálpolitikai feladatokat is ellát, többek között a nők tömeges munkába állásával összefüggésben is. Növekednek a gyermekek egész napos ellátása iránti társadalmi igények, az iskolára egyre több nevelési feladat hárul, miközben a műveltség általános térhódítása eredményeként maga is jobban alapozhat az iskolai neveléssel egyet akaró szülői házra. Közoktatásügyünk állapotát és fejlődését nem kismértékben befolyásolta és befolyásolja az ország demográfiai helyzete, elsősorban az iskolás korú korosztályok létszámának hullámzása. Kormányzatunk népesedéspolitikai intézkedéseinek hatására az óvodába és az iskolába lépő korosztályok létszáma újból örvendetesen növekszik. És ez átmenetileg sűríti az iskolák tennivalóit, új erőfeszítésekre késztet az oktatás tárgyi és személyi feltételei fejlesztésében. Egyes országrészekben iskoláztatási gondokat okoz a lakosság mozgása, faluról a városba, a városokon belül az új lakótelepekre. Iskolahálózatunkat az eddigieknél lendületesebben, de nagyon átgondoltan, ésszerűen kell fejlesztenünk. Mivel kell még számolni az oktatásügynek? Társadalmi, gazdasági fejlődésünknek egyik kulcskérdése a megfelelő számú és jó képzettségű munkaerő. Közismert, hogy a 70-es évek elejére a munkaerő-utánpótlásnak szinte egyetlen forrása az ifjúság maradt. A tudományostechnikai haladás felgyorsulásával társadalmi, gazdasági fejlődésünket egyre növekvő mértékben az határozza meg, hogyan tudjuk az ember, a legfőbb társadalmi termelőerő általános és szakképzettségét növelni. Különösen nagy jelentősége van a felnövekvő nemzedékek megfelelő képzésének. A saját tapasztalatok és elemzések arra figyelmeztetnek, hogy a képzés és a továbbképzés elmúlt évtizedekben kialakult rendszere meglehetősen merev, helyenként és időnként