Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1711 Az Országgyűlés 24. ütése, zott szándékunk, hogy a jobb, a növekvő jövedelmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és személyi jövedelememelési lehetőséget biztosítsunk, ellenben a nem gazdaságos vállalatok, illetve tevékenységek továbbfejlődését, sőt változatlan fenntartását sem fogjuk központi eszközökkel segíteni. Ügy véljük, hogy a pénzügyi politika szigorítása és a hatékonysági követelmények fokozása elvezethet az indokolatlan támogatások, kedvezmények leépítéséhez, a pénzügyi egyensúly megszilárdulásához. Szeretnék ehhez még egy gondolatot fűzni. Régebben, ha a gazdasági fejlődésben nehézségek jelentkeztek, azt mondták, hogy rossz a minisztériumi vagy vállalati terv. Ma, ha valahol akadozik a beruházás, az export, a személyi jövedelem növekedése, azonnal kész a vélemény; rosszak a szabályozók. És ennek nyomán máris tömegesen érkeznek a támogatások, mentességek, kedvezmények iránti igények. Kétségtelenül csiszolni kell a szabályozást, elsősorban, mint említettem, az árak javításával biztosítani kell, hogy az eredmények valóban tükrözzék a hatékonysági különbségeket. De hiába van úgymond bármilyen tökéletes szabályozás, ha nem vagyunk elég következetesek abban, hogy a gazdálkodó szervezetekre gyakorolt hatást valóban érvényesülni engedjük és a közvéleményünk kevéssé fogadja el a különbségtételt. És ez a változtatások másik fő követelménye. Szemléleti változás is szükséges annak eléréséhez, hogy a jól dolgozó vállalatok és szövetkezetek és ne mások jussanak a szelektív fejlesztési politika által megkívánt több eszköz11 höz. A szabályozók hatásfokának növelésekor arra is alkalom nyílik, hogy erősítsük azt a társadalmi szemléletet, amely elfogadja, hogy az a vállalat érdemel nagyobb támogatást és kaphat elismerést, amely nem a szabályozókat szeretné rendszeresen feltételeihez devalválni, hanem a saját munkáját folyamatosan hozzáigazítani a megújuló, egyre növekvő követelményekhez. Kedves Képviselő Elvtársak! Harmadik témaként a társadalmi közkiadásokra és a költségvetési szervezetek tevékenységére kívánom figyelmüket felhívni. A lakosság életkörülményeit egyre inkább befolyásoló társadalmi közkiadásokra 138 milliárd forintot költöttünk 1977-ben. A tanácsok 90 milliárddal, az előző évit 11 milliárddal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Ebből az intézmények fenntartására 48 milliárd, fejlesztési célokra 42 milliárd jutott. Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdot, az előző évinél 5 milliárddal többet fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és egyéb pénzbeni juttatás formájában. Közel 40 milliárdot, 4 milliárddal többet, mint előző évben, természetbeni juttatásként fordítottunk szocialista intézményeinkre, egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és kommunális szolgáltatásokra. A társadalmi gondoskodást végző intézményeknél mód nyílt az ellátási színvonal emelését elősegítő tárgyi feltételek bővítésére. Sok új intézmény készült el, a körzeti orvosok korszerű felszerelést kaptak, a mentőkocsi-állomány jelentős részét kicserélték, a művelődési 2978. július 7-én, pénteken 171a otthonok, iskolák berendezései kiegészültek, szélesedtek a vidéki tömegsport anyagi bázisai. Az intézmények általános gondja, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek, ami gátolja a kielégítő ellátást és nehézzé teszi az ott dolgozók munkáját. A növekvő pénzügyi források is lehetővé tették, hogy ezen a területen is javuljanak a dolgozók elismerésre méltó, áldozatos munkájának személyi és anyagi feltételei. Az elmúlt két évben átlagosan 16—20 százalékkal növeltük az orvosok, ápolónők és pedagógusok jövedelmét, és az idén további kiegészítő intézkedéseket tettünk. Bízunk abban, hogy ennek hatására a ma még közel 25 ezer betöltetlen álláshely egy része gazdára talál. Ez a bizakodásunk azonban nem csökkentheti az irányításnak azt a felelősségét, hogy a fejlesztési döntésekben, az intézmények munkájának megszervezésekor reálisan vegyük számba a valós munkaerőhelyzetet. A népgazdaság egészéért vállalt felelősséggel tudomásul kell venni, hogy általános egyensúlyi gondjaink kihatnak a belső felhasználás növekedési ütemének mérséklődésére, ezen belül a társadalmi közkiadásokra, a tanácsok gazdálkodására is. Ebből néhány következtetés adódik. Ezután az irányító szervek és a tanácsok úgy határozzák meg és rangsorolják feladataikat, hogy a célok és az anyagi lehetőségek szorosabb harmóniába kerüljenek és kielégíthessék a legfontosabb társadalmi igényeket. Az ágazati minisztériumok a gyakorlati végrehajtásért felelős tanácsoknak és végül sajátmaguknak okoznak nehézséget azzal, ha anyagi erőinkkel, pénzügyi előirányzatainkkal összhangban nem álló fejlesztési elgondolásokat erőltetnek. További következtetés, hogy arányosabb fejlődésre van szükség a városok és községek között az alapvető intézményi ellátás, óvodák, bölcsődék, általános iskolák tekintetében. Ezért az eddiginél hathatósabban kell törekedni arra, hogy a vállalatok, szövetkezetek pénzügyi hozzájárulása és a társadalmi munka az ilyen intézményhálózat bővítését szolgálja. A többletbevételeket és a kiadási megtakarításokat is ide célszerű összpontosítani. A nehézségek ellenére, amelyek között dolgozunk és dolgozni fogunk, mégis arra számítunk, hogy ésszerű és takarékos gazdálkodással a társadalmi ellátás minden fontos területén megvalósulnak az V. ötéves tervben elhatározott célok. Ezt a bizakodásunkat az eddigi szép eredményeken kívül az a szándékunk is erősíti, hogy az átmeneti pénzügyi gondokkal küzdő tanácsok költségvetésük teljesítéséhez méltányos biztosítékot és támogatást kapnak — úgy, ahogy ezt a központi költségvetésből 1977-ben is megadtuk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1977. évi állami költségvetésről szóló jelentést, pénzügyi politikánk vezérelveit ebben a szellemben értékeljék, mert azok a kormány programjának végrehajtását szolgálták és szolgálják a jövőben is! Kérem, hogy a törvényjavaslatot fogadják el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem.