Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1705 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1706 ezek a vállalatok, termelőszövetkezeteik, állami gazdaságok jellemzik a mi átlagos színvona­lunkat, de azt igen, hogy példamutató követ­kezetességgel és bátorsággal törekszenek arra, hogy jobbat és újat hozzanak létre, és ezzel já­ruljanak hozzá alapvető népgazdasági felada­taink megoldásához. A termelési szerkezet korszerűsítéséről szólva azt is szeretném mondani, hogy felfo­gásom szerint ez nem olyan feladat, amit egyet­len forradalmi lendülettel megoldhatunk. De igenis olyan feladat, amit csak bátor, mond­hatni forradalmi szemléletű megközelítéssel tu­dunk megoldani. A kapkodó sietség nem vezet célhoz. Az elodázó lassúság pedig megbocsát­hatatlan. Az előrehaladáshoz megalapozott, tu­dományos igényű, jól átgondolt, napról napra ellenőrizhető műszaki, gazdasági koncepciókra, az eddiginél bátrabb szelekcióra van szükség. Arra van szükség, hogy tényleg kihasználjuk a nemzetközi munkamegosztás, a szocialista in­tegráció lehetőségeit, és ez úton is elősegítsük, úgy anyagi és szellemi erőinket azokra a terüle­tekre összpontosítsuk, ahol a leggyosabban, a legnagyobb eredményt tudjuk elérni a népgaz­daság általános hatékonysága és a termelés korszerűsítése érdekében. Ebben mindenekelőtt a vezetésnek van ki­emelkedő szerepe, ezért nagyon egyetértek azokkal a fölszólaló elvtársakkal, akik rámu­tattak a vezetés felelősségére és ennek fontos­ságára. Valóban arra van szükség, hogy bát­rabban adjunk teret a tehetségek kibontakozá­sának. A vezetőkről szólva még egy megjegy­zést szeretnék tenni, kapcsolódva ugyancsak ah­hoz, ami a vitában, azt hiszem Tollár elvtárs részéről hangzott el. Én magam is teljesen indokoltnak tartom, hogy nagyobb rangot kell adni azoknak a ve­zetőknek, akik humánusak az emberi ügyek­ben, de kemények, amikor a munkáról, a rend­ről, a követelményekről van szó. Ezért még egyszer mondom: magam is teljesen indokolt­nak tartom a vezetők felelősségének hangsúlyos kiemelését. Külön örülök, hogy a vitában hangot ka­pott az emberi tényezők, az emberi értékek, a műveltség, a szaktudás gyarapításának fontos­sága, Gyakran hivatkozunk rá, hogy a termé­szet bennünket nem kényeztetett el, nincs túl sok természeti kincsünk — bár szerencsére azért abból is van valamennyi —, viszont sokat pótolhatunk a tudással, a hozzáértéssel, és azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondjuk: van tehetséges munkásosztályunk, tehetséges parasztságunk, tehetséges értelmiségünk. Olyan erő ez, amivel nagyon sokat pótolhatunk abból, ami a természet mostohasága miatt hiányzik. Ezért elemi érdekünk, hogy pártunk politikájá­nak szellemében további teret adjunk az alkotó­erők kibontakozásának, hogy még több tudással vértezzük fel az életbe induló fiatalokat és ter­mészetesen az idősebb generációt is; fejlesszük a szocialista tudatot, a szocialista demokráciát, erősítsük társadalmunkban azt a felfogást, ami mind általánosabb, hogy nálunk az egyén bol­dogulásának egyetlen alapja csak a közösen vég­zett jó munka lehet. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlés mostani ülésszaka és majd a kép­viselő elvtársak ezt követő személyes munkája hathatós segítséget fog adni ahhoz, hogy mind­ezeket a feladatokat közös erővel, sikeresen meg is oldhassuk. Végezetül még egyszer kérem, nézzék el az elvtársak, hogy külön-külön nem válaszoltam az egyes felszólalásokra, viszont megígérhetem, hogy a vitában elhangzott javaslatokat gondo­san tanulmányozni fogjuk, és úgy, ahogyan ez gyakorlatunkban szokásos, minden képviselő elvtárs által tett javaslatra vissza fogunk térni. A kormány nevében még egyszer megkö­szönöm az ismételten megnyilvánuló bizalmat, a kilátásba helyezett támogatást, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámolót és a vitára adott választ fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Minisz­tertanács elnökének a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban ismertetett to­vábbi kormányfeladatokat, valamint a felszó­lalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomá­sul veszi-e? Aki igen, kérem, szíveskedjék kéz­felemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e va­laki ellene? (Senki.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány munká­járól adott beszámolóját, az abban ismertetett további kormányfeladatokat, valamint a felszó­lalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomá­sul vette. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint kö­vetkezik a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény­javaslat tárgyalása. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtársat illeti a szó. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszámolója alapján a képvi­selő elvtársak részletesen megismerték és meg­vitatták az elmúlt két és fél év társadalmi, gazdasági fejlődését, népgazdaságunk állapotát, életkörülményeink alakulását, mindezekkel kap­csolatos eredményeinket és gondjainlkat. A be­nyújtott törvényjavaslat is erről ad számot egy szűkebb keretben, az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva. Igyekszik eleget tenni a pénzügyi szakszerűség és a tételes elszámolás sokszor nagyon nehéz követelményeinek. A közreadott indokoláshoz most csak né­hány kiegészítő megjegyzést fűzök olyan felfo­gásban, ahogyan Lázár elvtárs a lefolytatott vitát és soros feladatainkat az imént minősí­tette. Először a népgazdasági jövedelemelosztás­ról szólok, a költségvetés helyzetével összefüg­gésben. A népgazdaságban keletkezett összes pénzjövedelem 1977-ben a termelés és a forga­lom felgyorsult növekedésével összhangban több mint 9 százalékkal nőtt, bár a világpiaci árvál­tozások számunkra kedvezőtlenek voltak. Ezzel

Next

/
Thumbnails
Contents