Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-24
168Ô Az Országgyűlés 24. ülése, megyei kapcsolatok is további kiaknázható lehetőségeket teremtenek a nemzetiségi művelődés gyarapítására. Mindezt azért mondtam el a kormány munkájához kapcsolódva, mert a megyei nemzetiségi munka hatása érződik a belpolitikában és — gondolom — a külpolitikában egyaránt, ezért van tehát nagy jelentősége. Tisztelt Országgyűlés! Mondandómat azzal szeretném befejezni, hogy nem félreértett kötelességként szóltam többet néhány gondról. A valóság és a kormány munkája sem szépítést, sem a gondok pőrére vetkőztetését nem igényli. A beszámoló valós eredményekről és tennivalókról tájékoztat, és összességében a kormány eredményes munkájáról ad szamot. Igazán nem nehéz ilyenkor kormánypárti képviselőnek lenni. És mert — „eretnek" gondolataim ellenére — én voltaképpen kormánypárti képviselő vagyok, így a beszámolóval és a jelzett tennivalókkal egyetértek, kész vagyok a feladatok végrehajtásában aktívan közreműködni. (Taps.) ELNÖK: Szigeti István képviselőtársunk felszólalása következik. SZIGETI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A vártnál is kedvezőtlenebb feltételek között elért figyelemre méltó eredményeink, valamint azoknak a tennivalóknak a pontos számbavétele, amelyeket a miniszterelnök elvtárs a Központi Bizottság áprilisi határozata alapján állami feladatként ismertetett, bizton reményt nyújt ahhoz, hogy kitűzött céljainkat elérjük. A feladatok között Lázár elvtárs beszámolójában fontos helyet foglalt el a tartalékok feltárásának szükségessége. Megítélésem szerint is tartalékok mindenütt vannak, forrásai szinte kiapadhatatlanok. E gondolatnál maradva szeretném elmondani véleményemet is néhány kérdéssel kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartom a beszámolónak azt a megállapítását, hogy a termelésben és a gazdálkodásban jelentkező, minőségében megváltozott, s állandóan növekvő követelményeknek csak akkor tudunk megfelelni, ha szüntelenül emeljük a vezetés színvonalát. Hogy egy vezető milyen hatékonysággal dolgozik, az természetesen sok tényezőtől függ. Osztom azt a véleményt, hogy a mi viszonyaink között a kiemelkedő vezetői teljesítmények elérésében nem az anyagiaknak van meghatározó szerepük, sokkal inkább az erkölcsi, politikai, emberi tényezőknek, a hivatástudatnak, a szakmaszeretetnek és az egészséges vezetői ambíciónak. Én most mégis a vezetők anyagi ösztönzésével kívánok foglalkozni, ugyanis a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jól megválasztott anyagi ösztönzők a vezetőkre is nagymértékben hatással vannak. Ezért olvastam egyetértéssel a kormány beszámolójának irányelveiben, hogy nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni azokat a vezetőket és kollektívákat, akik kiemelkedő munkájukkal arra rászolgáltak. Ismereteim szerint a vezetők anyagi ösztönzésének rendszere egészében megfelel szocialista bérezési elveinknek. De számos esetben tapasztalható az is, hogy elmarad az anyagi ösztönzők kedvező hatása. Ez főképp akkor következik be, 67 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 1978. július 7-én, pénteken 1686 amikor a vezető személyi jövedelme nincs arányban a teljesítménnyel, amikor a végzett munka értéke és a jövedelem nagysága elkülönül egymástól. Közismert, hogy mennyire nem ösztönző a hatása az olyan juttatásnak, amely mögött nincs érdemleges munka, és fordítva is igaz: lehangolja, kedvét szegi az embereknek, ha eredményes munkájuk nem részesül kellő elismerésben. Példaként szabadjon utalnom arra, hogy a termelőszövetkezeti vezetők munkadíjazását termelőszövetkezeti vezetők munkadíjazását szabályozó — egyébként jónak, korszerűnek ítélt — rendelet végrehajtása is akadozik. Jelentős ma még azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, ahol nincs megoldva a vezetők megfelelő anyagi ösztönzése. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemelhet egy olyan, több helyen tapasztalt jelenség, hogy az anyagi ösztönzésre egyes vezetők nem is tartanak igényt. Vannak, akik helytelenül magánügynek tartva, vagy rosszul értelmezett szerénységből szinte ellenállnak a vezetők premizálásának, a prémiumfeltételek kidolgozásának. Pedig ez a fajta magatartás távolról sem magánügy, mert e mögött a magatartás mögött — függetlenül a szándéktól — az a felfogás húzódik meg, amely megelégszik a meglevő eredményekkel, és amely nem serkent többre, jobbra, hatékonyabb munkára. Igen fontos társadalmi érdeket fejez ki véleményem szerint a beszámolónak az a tétele is, amely azt mondja: „ösztönözni és támogatni kell a vállalati kezdeményezést, valamint az értelmes kockázatvállalást". Ez a vezetőkkel szemben támasztott fontos követelmény is indokolja az anyagi ösztönzők alkalmazását, módszereinek továbbfejlesztését. Ezt a témát befejezve, tehát úgy látom, hogy a jelenleginél még nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben, és ha a helyzet úgy kívánja, védelemben kell részesíteni azoîcàt a vezetőket, akik bátran kezdeményeznek, akik az elavult, az élet által túlhaladott dolgok megváltoztatására törekednek, felelősséggel vállalva ennek minden kockázatát is. Meggyőződésem, hogy a vezetés színvonalának emeléséhez — sok egyéb mellett — az anyagi ösztönzők differenciáltabb alkalmazására is szükség van. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista demokrácia kibontakozásának lényeges vonása az a társadalmi igény, amely a helyi, a lakóterületi fejlesztési tervek kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatban jelentkezik. A tanácsok együttműködve a Hazafias Népfront szerveivel, aktivistáival ezt az igényt kívánják kielégíteni, azzal is, hogy mind nagyobb gonddal és körültekintéssel készítik elő a lakosság különböző fórumait, a falugyűléseket, a tanácstagi és képviselői beszámolókat, s mindazokat a rendezvényeket, ahol az emberek elmondhatják véleményüket, javaslatokat tehetnek a lakóhely fejlesztésével összefüggő kérdések megoldására. Sokat fejlődött a társadalmi munka szervezése is. Ennek ellenére meglehetősen gyakran hangzanak el olyan vélemények, hogy nem érdemes szólni, javaslatot tenni, hiszen az érdekeltek úgysem veszik azt figyelembe. Bírálják