Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.
Ülésnapok - 1975-24
1855 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1656 (Elnök: APRÓ ANTAL. -- 10.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a Minisztertanács elnökének beszámolója fölötti vitát. Dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtársat illeti a szó. DR. ROMÁ NY PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Felszólalásommal csatlakozni kívánok a kormány beszámolójához, az eddigi vitához. Részletesebben szólva, az agrárviszonyok alakulásáról, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésének fő irányairól, s végül mostani munkánkról, gondjaink, soros teendőink némelyikéről a mezőgazdasági termelésben. Az agrárviszonyok alakulása néhány számmal is jelezhető, hiszen a meghatározó a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszere. Az elmúlt évben — a Magyar Népköztársaságban érvényes előírások szerint — gazdasági mérleget készített működéséről 1540 mezőgazdasági szövetkezet, szakszövetkezet és halászati szövetkezet, valamint 146 mezőgazdasági állami vállalat. Ezenkívül még 500, mezőgazdasági ágazatba sorolt társulás, közös vállalat számolt be munkájáról alapítóinak. Ezek a szocialista gazdasági szervezetek fogják át az egész mezőgazdasági termelést. Kedvező hatásuk jól látható hazánk minden községében és városában. A nagyüzemi termelésen kívül a közművelődésnek is részesei, de szervezik és koordinálják — | együttműködve más érdekeltekkel — a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését, áruértékesítését is. Az említett szocialista gazdasági szervezetek figyelme, értő segítsége lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a múlt évben a mezőgazdasági tevékenység alapján 1 589 220 állampolgár adózott az országban. A több mint másfél millió ember között természetesen nemcsak mezőgazdasági főfoglalkozásúak voltak, hanem megtalálható volt országunk valamennyi foglalkozási ágának képviselője. Az ebben a körben előállított termelési érték is jóval nagyobb volt az 1975. évinél. Nagyüzemeink rendszeresen bővítik termelésüket, javul gazdálkodásuk. Az idei eddig mérhető vágóállat- és állatitertmék eladásuk például 11 százalékkal haladta meg a múlt évi azonos időszak eredményét, amely hasonló arányban volt nagyobb az 1976. évinél. Ez persze akkor jelentene igazán nagy előnyt, ha az említett 11 százalékos növekedés változatlan vagy csekély mértékben növekvő mennyiségű és értékű takarmányfelhasználással következett volna be. A mezőgazdaság legfőbb termelőeszközének, a földnek 98 százaléka tartozik a szocialista szektorba. Ebből a háztáji és az alkalmazásban élők kisegítő gazdasága 10 százalékot képvisel. Jó ütemben növekszik nagyüzemeinkben az állóeszköz-állomány, amely az elmúlt évben 175 milliárd forint bruttó értéket képviselt. A mezőgazdaság összes állóeszköz-állományának kereken 75 százaléka az állami és a szövetkezeti nagyüzemek tulajdonában található. A nagyüzemi termelés folyamatos bővítéséhez azonban további új befektetések szükségesek, így képes közreműködni a takarmány-, a tenyészállat- és más szolgáltatások révén a kistermelés szervezésében is. A nagyüzemek, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési szerkezetében átrendeződés ment végbe, s ennek nyomán sajátos munkamegosztás jött közöttük létre. Kedves Elvtársak! Sok hasonló adattal, tendenciával lehetne még jellemezni a mezőgazdasági termelés, a magyar falu, a szövetkezeti parasztság életének változásait. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta ez a folyamat rendszeresen előrehaladt, kedvező irányú volt az elmúlt években is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának márciusi határozata joggal állapította meg: „a párt agrár- és szövetkezeti politikája eredményesen szolgálta a szocialista termelési viszonyok fejlődését, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság, egész dolgozó népünk érdekeit". Ezt szolgálja politikánk, munkánk most és a jövőben is, mert a szocialista termelési viszonyok fejlesztése, mezőgazdasági adottságaink jó hasznosítása egybeesik a magyar nép érdekeivel, megfelel nagy, közös céljainknak. A Központi Bizottság imént idézett határozata említi azt is, hogy a szocialista agrárviszonyok megszilárdulása és az árutermelés bővülése kedvezően hatott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatára. Ez a kapcsolat állandóan gazdagodó, erősödő kapcsolat, de még nagy lehetőséget tartogat az élelmiszertermelés, egész népgazdaságunk számára, lehetőséget az olcsóbb termelésre, a termelékenység fokozására, a tervszerűbb gazdálkodásra. A mezőgazdasági termelés és feldolgozás, általában az együttműködés alapformája a szerződéses rendszer. E hagyományos, de bevált formát új tartalmi elemekkel is bővítettük az elmúlt években. A szerződések megtartásának, a vállalások tiszteletének rangját azonban emelnünk kell. A nemrég elfogadott vállalati törvény, az egész társulási jog újraszabályozása, a termékforgalmazás rendjének tökéletesítése minden bizonnyal elősegíti az agrártermelésben nagyon fontos gazdaságközi kapcsolatok erősödését is. Elősegíti úgy, ahogyan azt a termelőszövetkezetek III. kongresszusa 1976 decemberében is sürgette. A beszámolási időszakban tovább terebélyesedett a termelési rendszerek hálózata. Az ipari jellegű termelési módszerek terjesztéséből részt kértek egyes ipari vállalatok, cukorgyárak, húsipari vállalatok, gyógyszer- és vegyipari gyárak, vagy például a len- és kenderipar is. Az iparszerű termelési rendszerek elterjedése a termelés és felhasználás, sőt, az egész gazdálkodás új forrásait, tartalékait tárta fel. A termelési rendszer szocialista mezőgazdaságunk legjelentősebb együttműködési hálózatává vált, amelyet az új követelményekhez igazítva tovább kell erősíteni és óvni, hitelét megőrizni.
