Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1645 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1646 terveit át kellett dolgozni. Ezért 1976-ban a tanácsi fejlesztési terv teljesítése csak mintegy 70 százalékban valósult meg. Elmaradás volt az óvodai férőhelyfejlesztésben. Terv szerint alakult viszont az általános iskolai fejlesztési program végrehajtása, a szolgáltatások fejlesztése pedig a tervezettnél kedvezőbben valósult meg. A tavalyi év legfontosabb célkitűzései között szerepelt az 1976-os év lemaradásának a behozása. Ennek teljesítése érdekében különböző intézkedések születtek. Javult az építkezések tervellátottsága, nagymértékben csökkent azoknak a beruházási igényeknek a száma, amelyeknél nem volt meg a pénzügyi vagy kivitelezői kapacitás biztosítása. Társadalmi és politikai érdekek alapján rangsoroltuk a különböző létesítmények megvalósítását. Különböző pénzügyi és szervezési intézkedésekkel sikerült megerősíteni a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalatot, amely az elmúlt két év alatt 60 százalékos termelésnövekedést ért el. 1978. első félévében teljesítménye változatlan létszám mellett csaknem akkora, mint az egész 1975-ös évben. Kapacitásgondjainkat enyhítette, hogy megyén kívüli, illetve lengyel építőipari szervezet kezdte meg tevékenységét a megye tanácsi építkezésein. A beruházási munka javulása eredményeként elmaradásainkat behoztuk, tanácsaink az V. ötéves fejlesztési terveiket időarányosan megvalósították. A tervidőszak első két évében a pénzügyi teljesítés 40 százalékot ért el. A tervbe vett 5230 darab célcsoportos lakásból a tervidőszak első két évében 2000 került átadásra. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk lakossága, dolgozói magukénak érzik a Központi Bizottság április 19—20-i ülésén hozott határozatát és dolgoznak annak végrehajtásáért. A miniszterelnök elvtárs beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tollár József képviselőtársunk felszólalása következik. TOLLÁR JÓZSEF: Elnézést kérek, hogy utolsóként szólok, de nem én választottam. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Társadalmunk gazdasági fejlődésének pártunk XI. kongresszusa szabott irányt. Lázár elvtárs beszámolójában elemezte a tervidőszak két és fél éve alatt a gazdasági és egyéb téren elért eredményeinket. A gazdasági építőmunka a párt tevékenységének középpontjában áll, népgazdaságunk az utóbbi években nehezebbé vált külső és belső feltételek között is fejlődött. A megye dolgozói elismerik a kormányszervek erőfeszítéseit, amelyeket az elmúlt időszakban végeztek. Ha egy-két szóval jellemezném szűkebb hazám, Zala megye eredményeit, azt kell mondanom, hogy az országos átlagot meghaladó gazdasági mutatókat tudunk felmutatni. A megye szocialista ipari termelése két év alatt 16 százalékkal növekedett, ami 6 százalékkal több mint az országos átlag. A megye iparpolitikai célkitűzései nemcsak a menynyiségi növelés terén, de a szerkezeti változások tekintetében is megvalósultak. Az 1977. évi export 60 százalékkal meghaladta az 1975. évit. Ennek kétharmada dollárelszámolású piacra került. Megyénk gazdasági egységei a párthatározatok szellemében dolgoznak és mindent elkövetnek, hogy a népgazdasági célkitűzések valóra váljanak. Az eredmények mellett Lázár elvtárs arról is szólt, hogy miben nem sikerült az előbbre lépés, illetve hol kell még módszert változtatni ahhoz, hogy hatékonyabb legyen a kormányzati, a vállalati munka. A népgazdaság helyzetét elemezve is úgy fogalmazott, hogy az egyensúly az elmúlt évben ismét romlott. Ma már egyértelmű, hogy a jelenleg érvényes és több ízben módosított szabályozó rendszer nem mozdította elő a fejlődés kívánatos minőségi javítását, a tartalékok feltárását és nem volt hatással a kereskedelmi kapcsolatok megfelelő alakulására, nem adott lendületet az újszerű kezdeményezéshez. Mindezek együttes következményeként a hatékonyság nem nőtt olyan mértékben, hogy ellensúlyozhatta volna a kedvezőtlen külkereskedelmi hatásokat. Ezek ismeretében kell megválasztani céljainkat és megjelölni eszközeinket. A cél az egyensúly helyreállítása, az eszköz a gazdasági hatékonyság növelése, melynek sok tényezője van. E tényezők közül szeretnék egyet-kettőt kiemelni, saját körülményeinket is alapul véve, néhány problémát felvetni, melyek ma még akadályozzák a gyorsabb ütemű hatékonyságnövekedést és keresni a megoldás útját. A vállalati életnek egyik kritikus területe a munkaerő-gazdálkodás. A munkaerővel kapcsolatban az alábbi kettősség áll fenn: nálunk legfőbb érték az ember, akivel szemben érvényesíteni kell a szocialista humanizmust. Ugyanakkor a másik oldalon ez az ember a legfőbb termelőerő, amelyet ésszerűen le kell terhelni és teljesítőképességét a megfelelő szintre kell növelni. Hogyan állunk ezen a területen? A szocialista humanizmus jegyében egyre engedékenyebbek vagyunk az élő termelőerővel szemben, olyannyira, hogy már észre sem vesszük az alacsony teljesítményeket. Valójában nem létszámhiányról van szó nálunk, hanem teljesítményhiányról. Mindent nem lehet gazdasági szabályozókkal elintézni, és minden gazdasági lazaság gyökerét nem lehet a szabályozók hibáira visszavezetni. A nagyobb teljesítményre való ösztönzés nem csupán anyagi kérdés. A munka kötelessége is. Es a kérdésnek ezzel az oldalával nem nagyon élünk, inkább annak módját keressük, hogyan lehetne könynyíteni a munkát. Élen járó hazai és nemzetközi összehasonlításban egyértelmű a megállapítás, hogy az átlagos munkateljesítményeink igen alacsonyak. Nagyobb teljesítményt, több munkát kell nekünk is elvárni magunktól, dolgozóinktól, s ennek a több munkának a feltételeit kell megteremtenünk. Tényként kell tudomásul vennünk, hogy nálunk a foglalkoztatható munka-