Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1439 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1440 formái között a törvényjavaslat rendelkezik az idegenforgalmi szolgáltatásokról is. Mivel az idegenforgalmi tevékenység túlnyomó részben vendéglátó, illetve kereskedelmi jellegű szolgáltatások nyújtásából áll, ezért helyesek voltak a társadalmi vitának azok a megállapításai, hogy e tevékenység szabályozása a törvényben indokolt. Az észrevételek alapján pontosabban lett meghatározva a bel-, illetve a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek és termelők együttműködésének kötelezettsége a fogyasztási igények kielégítése érdekében. Több javaslatra a szöveg kiegészítésével megfogalmazásra került a törvényjavaslatban a szövetkezetek szerepére utaló rendelkezés is. A társadalmi vita megerősítette azt a gondolatot, hogy a törvényben indokolt szabályozni az alkatrész- és tartozékellátást, illetve a karbantartás és javítás megszervezésének kötelezettségét. Sok javaslat arra vonatkozóan hangzott el, hogy a törvény a kereskedelmi dolgozókra is tartalmazzon szabályokat. Ezeket az észrevételeket is hasznosították, mivel több rendelkezés foglalkozik a kereskedelmi dolgozók munkafeltételeivel, oktatásuk és képzésük feladataival. Módosult a szöveg és szigorodott az úgynevezett csúszópénz ügyben. A változás lényege, hogy ilyet nemcsak kérni, követelni nem szabad, hanem a vásárló előnyben részesítéséért elfogadni is tilos. A legtöbb hozzászóló foglalkozott az alkoholizmus elleni küzdelemmel. Számos ellentmondó vélemény is elhangzott. Egyértelmű volt azonban az, hogy a jog eszközeit is fel kell használni a cél érdekében. A törvényjavaslat ezért felhatalmazást tartalmaz arra, hogy jogszabály a szeszes ital árusítását és kimérését közérdekből korlátozhassa. Ugyanakkor előírja az egyes cikkek tartására való kötelezettség lehetőségét is. A vitákon elhangzott észrevételeknek megfelelően a törvényjavaslat kiemelten tartalmazza a társadalmi ellenőri hálózat szerepének fontosságát, a kereskedelmi tevékenység ellenőrzésében. A társadalmi vitának és az ott elhangzott javaslatoknak vázlatos ismertetése is bizonyítja azt a nagy érdeklődést, amely a törvényjavaslattal kapcsolatban megnyilvánul és indokolja e törvény megalkotásának szükségességét. A belkereskedelmi törvény indokoltságát egyértelműen kifejezésre juttatva folyt vita a törvényjavaslat felett az Országgyűlés kereskedelmi, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülésén. Tizenhét képviselő mondta el javaslatait, tett észrevételeket. Ennek során a módosítási javaslatok mellett a figyelem a törvény végrehajtásának lehetőségeire, az ehhez szükséges további jogszabályi rendezésre és a szükséges feltételek biztosítására összpontosult. Azért is, mert a fogyasztók igényeinek kielégítésénél a mennyiség mellett mindjobban a minőség kerül előtérbe, mind az áru vonatkozásában, mind a kiszolgálás módját illetően. Az a nagy terméktömeg, amely a kereskedelemben már ma is található, megköveteli azt, hogy a fogyasztó lássa és igényeinek megfelelően választhasson is abból az áruból. Ehhez viszont szükséges a korszerű üzlethálózat további növelése, mégpedig úgy, hogy az építőipari kapacitás sorolásánál ezt vegyék figyelembe, és a tervben jóváhagyott kereskedelmi hálózatfejlesztés így megvalósulhasson. Elismerve azt, hogy Budapesten a legsúlyosabbak az ilyen jellegű gondok, melyek megoldása fontos, tegyék lehetővé azonban azt is, hogy a vidéken levő és máshol nem mobilizálható kapacitás ott ahol van, ennek a célnak az érdekében hasznosítható legyen. Ezzel párhuzamosan vetődött fel a kereskedelmi dolgozók helyzete, akiknek túlnyomó többsége becsületesen látja el feladatát. Nagy a leherheltségük, főleg — csatlakozva Sághy elvtárshoz — az élelmiszer-kereskedelemben, s ez annál is súlyosabb, mivel többségében nő dolgozik ezen a területen. Az e téren szükséges árumozgatási feltételek további javítását fontos feladatnak tartjuk. Indokolt felülvizsgálni, s ennek alapján javítani a kereskedelmi dolgozók jövedelmi viszonyait. A jelenlegi helyzet nem teszi ugyanis vonzóvá ezt a szakmát. Ezzel együtt vetődik fel a kereskedelmi dolgozók erkölcsi megbecsülése is. mégpedig a sajtó és a hírközlő szerveink részéről. Necsak a hibát vagy a visszaélést elkövető, a kereskedelmi dolgozók egy kis részét kitevők tevékenysége kerüljön publikálásra. Az is. De a becsületesen dolgozók erőfeszítései is ugyanígy. így fogja helyesebben visszatükrözni a kereskedelmi dolgozókról készített kép a tényleges valóságot. Tisztelt Országgyűlés! A legszenvedélyesebb volt és érvekben legtöbb konkrét észrevételt tartalmazott a vita, amikor a hiánycikkek, valamint az alkatrészek és tartozékok biztosításának a törvényjavaslatban történő megfogalmazása és annak végrehajtása során a megvalósítás lehetőségei és módszerei felett folyt. Több képviselőtársam vetette fel a termékszerkezet-váltással kapcsolatban a hiánycikkek számának a növekedését. Nem a termékszerkezet-váltás ellen szóltak, hanem az ellen, hogy így hiánycikkek keletkeznek sorban, amelyek pótlásáról nem történt időben megfelelő intézkedés az illetékesek összehangoltságának elmaradásából. Nem kaptunk megfelelő magyarázatot arra, hogy miért kell egyes cikkek gyártását megszüntetni a termék árából jelentkező gazdasági okokra hivatkozva, amikor ugyanezeket a cikkeket, ha importból szerezzük be, a kialakult hazai fogyasztói árak többszörösén lehet csak forgalomba hozni. Miért nem lehet a magyar termék árát úgy meghatározni, ha kell, felemelni, hogy annak termelése gazdaságos legyen és a fogyasztó azt kapja, amit megszokott és amiért szívesen is fizet? Ugyanilyen élesen vetődött fel az alkatrész- és tartozékok ellátásának jelenlegi helyzete is azzal az igénnyel, hogy azt gyártsuk és hozzuk be külföldről, aminek a javításához is egyidejűleg minden vonatkozásban megteremtjük a feltételeket.