Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1633 Az Országgyűlés 23. ülése, 1 978. július 6-án, csütörtökön 1634 ben az iparágakban különösen fontos, hogy gyorsan kövessük a divatot, időben és pontosan szállítsunk. Fokozott szelekcióra van szükség a textiles ruházati ipar termelési szerkezetének fejlesztésénél: arra kell törekedni, hogy a terméköszszetétel választéka mindinkább megfeleljen a korszerűségi és a minőségi igényeknek. A textiltömegáruk és textilipari félkész termékek importját növelni kell, és bővíteni az együttműködést a szocialista és a fejlődő országokkal. A bútor-, cellulóz- és papíriparban a szocialista együttműködés talaján a termelés választékának szűkítésére, a jobb minőségű termékek termelésére célszerű törekednünk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a nyomdaiparra. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni energiapolitikánkról, amelynek alapvető tézise, hogy energiahordozó és villamos energia hiánya nem korlátozhatja sem a termelés, sem a lakosság igényeinek kielégítését. A következő másfél évtizedre lényegében kialakult energiapolitikai koncepciónk. Villamosenergia-igényünk 1980—1990 között csaknem megduplázódik. A villamosenergia-termelés növekményének fűtőanyag-szükségletét körülbelül fele-fele részben hazai szén és hasadó anyag fedezi, a paksi atom- és a bicskei szénerőművek. A megnőtt energiaárak hazai energiaforrásaink fokozottabb feltárására késztetnek. Rövidesen befejeződik a Tatabánya térségében felfedezett szénvagyon körülhatárolása, és szénbányászaink szorgalmas munkájával már folyamatban van két nagy teljesítményű, korszerű szénbánya megnyitása. A szén a jövőben is fontos energiaforrás marad. Ezért más szénmedencékben is folytatjuk a szénvagyon kutatását. Különös figyelmet kell fordítanunk kokszolható szénvagyonunkra. Tovább növeljük a villamosenergia-importot a Szovjetunióból. Ennek érdekében még ebben az évben üzembe helyezzük a túlnyomórészt hazai nyersanyagokkal és készülékekkel megépített 750 kilovoltos nagy teljesítményű villamos távvezetéket. Csehszlovákiával közösen megépítjük a gabcsikovó— nagymarosi vízi erőművet. Az elmúlt két évtizedben — vagy nem egészen két évtizedben — jelentős olaj- és földgáztermelést hoztunk létre az Alföldön. Az ott termelt évi kétmillió tonna kőolaj és hatmilliárd köbméter földgáz fűtőértékben jelenlegi széntermelésünkkel azonos értékű. Erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk hazai termelésből fedezni növekvő energiaigényeinket. Az ország energiaszükségletének körülbelül fele importból, fele hazai termelésből származik. 1990-re az import részaránya megközelíti a kétharmadot. Az import növelésének mérséklése megköveteli, hogy az energiafelhasználást recionális szinten tartsuk. Azért a beruházások, valamint a műszaki fejlesztés irányának meghatározásakor egyik alapvető szempontunk a fajlagos energiafelhasználás csökkentése. Az elmúlt tíz esztendőben 20 százalékkal csökkentettük az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó energiafelhasználást. De ezzel sem lehetünk elégedettek. A termelés és termékszerkezet szelektív fejlesztésének legfontosabb nemzetközi feltétele: gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztése a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. További feladatunk, hogy bővítsük és fokozzuk részvételünket a szocialista gazdasági integrációban. Azok a szakosítási és kooperációs egyezmények, amelyeket a KGST-partnereinkkel kötöttünk, már eddig is módot adtak iparunk szelektív fejlesztésére. A jelenlegi ötéves tervben például a Szovjetunióba irányuló exportunk fele, mintegy 140 milliárd forint értékben, 7 termékcsoportra összpontosul. Szelektív iparfejlesztésünknek további tápot adnak azok a komplex fejlesztési célprogramok, amelyeket az energetikai és anyagellátás, a gépgyártás, valamint az élelmiszer-gazdaság és a fogyasztási cikkek gyártása területén a KGST keretében dolgozunk ki. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A termelési és a termékszerkezet korszerűsítése magasabb követelményeket támaszt gazdaságirányítási rendszerünkkel szemben is. A gazdaságirányítási rendszernek alkalmassá kell tennie a magyar gazdaságot arra, hogy rugalmasabban alkalmazkodjék a világgazdasági feltételekhez, és megfeleljen a megnövekedett belső és külső követelményeknek. Jelentősen javulnia kell a központi irányítás hatékonyságának, a népgazdasági terveknek össze kell hangolniuk a megvalósítás mértékét és ütemét a gazdaság teherbíró képességével, ki kell jelölniük azokat a területeket, ahol gazdaságfejlesztési céljaink megvalósítása fokozottan igényli a nemzetközi együttműködés bővítését. A közgazdasági szabályozó és ösztönzési rendszert is jobban össze kell hangolni új feladatainkkal. A gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar gazdaság ösztönző rendszerében még nagyobb mértékben érvényesíteni kell a világgazdasági hatásokat. Ugyanakkor helytelen volna, ha gazdaságunkat szabadon kitennénk minden konjunkturális jellegű hatásnak, mert ez torzítaná a tisztánlátást, és azzal a veszéllyel járna, hogy hosszú távú fejlesztési és külgazdasági politikánkat nem tudnánk maradéktalanul érvényre juttatni. A szabályozásnak lehetővé kell tennie, hogy a vállalatoknak módjuk legyen saját hatáskörben és kellő gyorsasággal megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a rugalmas külső piaci munkához, a vállalkozó szellem növeléséhez. Következetesebben érvényesíteni kell a vállalati vezetők felelősségét. Termelői és fogyasztói árrendszerünket is korszerűsíteni kell: árrendszerünk helyesen orientáljon, tegye lehetővé, hogy reális központi és vállalati döntések születhessenek. Egész szabályozó rendszerünknek együttesen segítenie kell a vállalatokat, hogy gazdálkodásuk megfeleljen a belső és a külső piac követelményeinek. A vállalati nyereségnek végeredményben ezt az alapelvet kell a mindennapos gyakorlatban érvényre juttatnia. A központi tervező szervek felelőssége igen nagy, mert a terv és a szabályozók útján nagy 65«