Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

1247 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977 telt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Németh Pál képviselőtársunk felszólalása következik. DR. NÉMETH PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Mint gyakorló jogalkalmazó három kérdést érintenék röviden. Az egyik kérdéskör általános, a most tárgyalt törvényjavaslat egészére vonatkozik. A második kérdéskör nem érdemi, inkább szabályozásmódszertani, jogalkotástechnikai probléma, de mert lényeges jogalkalmazói konzekvenciákkal járó kérdés, ezért megemlítem. Végül harmadik helyen a törvényjavaslat egy új intézményét, a jogi személyek abszolút jogképességének szükségességét említeném, illetőleg vitatnám. Ami a törvényjavaslat egészét illeti, azt csak örömmel üdvözölhetjük. Meggyőződésem, hogy indokolt a javaslat és ez a módosítás lényegesen gazdagítja polgári jogunkat. A PTK hatályba lépésétől eltelt csaknem két évtized alatt lényeges változások következnek be azokban az életviszonyokban, amelyeket a PTK orientálni hivatott. Ha nem gondolunk másra, csak a gazdaságirányítási rendszer váltására és a tulajdoni viszonyokban bekövetkezett változásokra, az alkotmánymódosításra, a földtörvény módosítására vagy a szövetkezeti joganyag korszerűsítésére, a módosítást máris indokoltnak tartjuk. Köztudomású, hogy a gazdasági reform gyakorlati megvalósítása terén rendkívül fontos funkciót tölt be ez a joganyag. Ezen belül igen lényeges gyakorlati szervező szerepe van a polgári jognak. A reform elsősorban a polgári jogi anyagot érintette. A tervutasításos gazdaságirányítási rendszer megszűnése folytán a gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonyában is előtérbe kerültek a polgári jogias megoldások. Ezért könnyen értékelhető, belátható és mérhető érdekek fűződnek ahhoz, hogy a polgári jog minden vonatkozásában alkalmassá váljék az új gazdaságpolitikai elgondolások megvalósításának szolgálatára. A PTK vagyoni viszonyokat szervező funkcióját eddig is magas színvonalon töltötte be. Ezt a funkcióját 1968. január 1-től kezdve látja el, s erre a jövőben is képes. Ezért a PTK alapjában, elveiben, rendszerében, kereteiben és szerkezetében a most tárgyalt törvényjavaslattal, a megszervezett és átgondolt korszerűsítő korrekciókkal alkalmas arra, hogy egy kódextől megkívánt mértékben az általánosítások magasabb szintjén magában foglalja a népgazdaság jogviszonyait is. Más következtetésre azért nem juthatunk, mert nem változott, hanem tovább épült társadalmi rendszerünk és ugyanez vonatkozik társadalmunk gazdasági alapjára, a termelő erők társadalmi tulajdonán alapuló átfogó tervgazdálkodásunkra. A most tárgyalt törvényjavaslattal egyszerre azokat a jogintézményeket kellett a PTKból kiiktatni, amelyek a korábbi gazdasági rendszerből fakadtak és olyan újakat kellett a helyükbe léptetni, amelyek az új irányítási rendszerből következnek. Olyanokat, amelyeszeptember 29-én, csütörtökön 1248 ket a fennálló társadalmi-gazdasági viszonyok igényelnek. A javaslat a jogi közvélemény szerint elismerésre méltóan oldotta meg a módosítás céljait. Noha rendkívül bonyolult munka volt és ezért külön köszönetet kell mondanunk a jogalkalmazók részéről, hogy a kódex szerkezete és szakaszszáma nem változott, a megtanulhatóság, a követhetőség, az alkalmazhatóság szempontjaiból ez a megoldás rendkívül előnyös. A jogalkalmazók régi óhaját teljesíti a törvényjavaslat, amikor a gazdálkodás rendjére vonatkozó legfontosabb joganyagot beépítette a PTK anyagába. Tisztelt Országgyűlés! A második kérdéskör jogalkotás-módszertani probléma. Ezért súlytalannak tűnik. Ez azonban csak látszat, a jogalkalmazói gyakorlatban ez súlyos munka, sok idő, energiaráfordítás szükséges hozzá. A kérdés kétirányú. Az egyik része jogrendszerünk egészének állandó és folyamatos mozgása, stabilizáció helyett egy tervezett mobilizáció, ami sokszor nehezen követhető. Köztudomású, hogy jogalkalmazói szerveink, különösen bíróságaink, ügyészségeink, de tanácsi apparátusunk is a túlterheltségen kívül jogi szakemberhiánnyal is küzdenek. Márpedig hiába van egy évtized óta permanens reformációval mindig megújuló, állandó mozgásban levő korszerű jogrendszerünk, ha nincs magasan képzett és szakmailag kulturált kiszolgáló szakmunkás-személyzetünk és ugyanilyen tárgyi feltételrendszerünk a jogszabályok fő funkciója, a célzott és várt társadalmi hatékonyság elmarad. Ezzel a kérdéssel függ össze az is, hogy a jogok és kötelezettségek átfogó rendszeres megállapítása megkönnyíti a jog követését és alkalmazását, a jog érvényesítését a törvénysértőkkel szemben, vagyis a törvényesség megszilárdítását. Ezzel a társadalmi elvárással viszont ellentétes előjelű megoldás az utaló szabályozás. Meg kell őszintén mondani, hogy az előttünk levő törvénytervezet, illetve módosítás, amely feltétlenül megérdemli azt az elismerést, amelyet már elmondtunk, olyan problémákkal küzd, amelyeket a legjobban kiképzett jogalkalmazók egy része is nehéznek minősít. Ugyanis több száz utaló esetről van benne szó. Megpróbáltam összeszámolni, 250 olyan törvényhelyet találtam, amelyben a következő kitételek vannak: ha a jogszabály másként rendelkezik, ha a jogszabály kivételt nem tesz, a részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza. Nem vettem figyelembe, számításba azokat a kitételeket, amelyek egy bekezdésen belül tartalmaztak két vagy három utalást, és azokat a kitételeket, amelyek a törvény más fejezetére vagy címére utaltak. Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! A harmadik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a polgári joganyag egyetlen intézménye, a 28. § (2) bekezdése. De mert érinti teljes népgazdaságunkat, népgazdasági terveink teljesíthetőségét, közvetlenül vonatkozik az összes gazdálkodó szerveink működőképességére és azokra a szervekre, amelyek megtermelik a mindenkori nemzeti jövedelmünket, ezért röviden fog-