Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

. szeptember 29-én, csütörtökön 1234 1233 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977 — mint annyi más területen — ebben a vonatkozásban is szocialista rendszerünkben történt meg. A felszabadulást megelőző időszakban ugyan több ízben is napirendre került a kódex megalkotása: végül is azokban az osztálypolitikai szempontok a különböző tervezetek, javaslatok elbukásához vezettek. A kódex megalkotása ellen érvelők indokai természetesen sokszínűek voltak, kezdve annak a tipikusan feudális szemléletű elvnek a hangoztatásától, hogy tudniillik az írott jogi szabályozás gúzsba köti a „nép jogteremtő szellemét", egészen azokig az irredentista-nacionalista nézetekig, amelyek a magyar jogrendszer, èzen belül a magyar magánjog egységét féltették a kódexnek a megalkotásától. A végső indok természetesen az volt, hogy a magyar feudálkapitalista uralkodó osztály számára lényegesen kedvezőbb helyzetet teremtett az írott és egységes kódexnek a hiánya. Tisztelt Országgyűlés! Közismert, hogy a felszabadulást követően meglehetősen hamar jelentkezett az igény átfogó törvénykönyvek megalkotására, s ez a szocialista törvényesség megteremtése, majd megszilárdítása jegyében és érdekében a szocialista állam egyik alapvető módszerbeli, jogpolitikai elvévé vált. Ennek eredményeként született meg 1959ben az első magyar Polgári Törvénykönyv, és tulajdonképpen ennek az elvnek a maradéktalan érvényesítése érdekében kerül most sor az 1959. évi IV. törvénynek a módosítására. A módosítás szükségességét, illetőleg fő indokait a miniszteri előterjesztés, expozé, továbbá a törvényjavaslat indoklása tartalmazza. Ezekkel teljes mértékben egyetértek, annak nyomatékos kiemelésével, hogy a módosítás aránvai, az a tény, hogy nincs szükség teljesen új kódex megalkotására, önmagában egyértelműen bizonyítják: hatályos Polgári Törvénykönyvünk jelentős részében lényegében korszerűen, számos vonatkozásban időt állóan, szocialista jogpolitikai elveinknek és a szocialista társadalom igényeinek megfelelően tudta és tudja szabályozni a polgári jog hatókörébe tartozó rendkívül széles körű társadalmi viszonyokat. A továbbiakban a módosítás tükrében a polgári jogi kódexjavaslat néhány jogpolitikai, illetve jogelméleti összefüggéséről kívánok szólni. A törvényjavaslat első része, az úgynevezett bevezető rendelkezések tulajdonképpen olyan alapelvszerű rendelkezéseket tartalmaznak, amelyeknek súlya és jelentősége — a szorosan vett polgári jog területén — túlnyúló és túlmutató súlyú és jelentőségű. Szabad legyen elsőként rögtön a törvény elején megfogalmazott azt a tételt kiemelni, amely meghatározóan hangsúlyozza a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogainak, továbbá törvényes érdekeinek védelmét. Ez az elv már érvényesült a hatályos Polgári Törvénykönyvben is: a módosító javaslat azonban a védelem körét nagymértékben szélesíti, és a személyek polgári jogi védelméről szóló részében egész sor újszerű megoldással garantálja az állampolgárok személyiségének védelmét. Amidőn pedig egyik oldalról a Polgári Törvénykönyv messzemenő jogi védelemben részesíti az állampolgárok személyét és vagyonát, ugyanakkor más oldalról a 2. § (2) bekezdésében kifejezésre juttatja, hogy a személyeket nem mindenre való tekintet nélkül illeti meg a jogi védelem, hanem csak akkor, ha jogaik gyakorlása nincs ellentétben a társadalom érdekeivel. Talán felesleges is hangsúlyozni, hogy napjainkban e kérdéskörnek különös jelentősége van. A jogalanyok társadalmi helyzetét körülhatároló rendelkezésekhez szorosan kapcsolódnak a szocialista együttműködésre vonatkozó törvényi szabályok. A törvények ugyanis nemcsak arra szolgálnak, hogy két állampolgár, jogi személy jogvitájának megoldásához a megfelelő kulcsot megadják, hanem arra is, egyes esetekben az érdekelteken túlmenően, valamennyi állampolgár, állami, társadalmi szerv magatartására, tevékenységére, társadalmi kapcsolataira hatást gyakoroljanak. Különösen jelentős, hogy a Polgári Törvénykönyv e szempontból is megfeleljen a követelményeknek. Hiszen e törvény az életviszonyok igen jelentős körét szabályozza, főleg a vagyoni viszonyokat, amelyeknek az állampolgárok, az állami és társadalmi szervek és szervezetek állandóan részesei. Ezenkívül pedig az olyan jellegű kapcsolatokat is, amelyek tekintetében az elmúlt idők néhány maradványa — mint például a magántulajdonosi módon való gondolkodás, az üzleties felfogás — még ma sem szűnt meg teljesen. Utalok itt a lakásviszonyok, a telekügyletek vagy az eltartási szerződések körére. Tisztelt Országgyűlés! Csak a legteljesebb egyetértéssel lehet fogadni a javaslatban foglalt azon tendenciát, amely a tulajdonnak az alkotmányban elismert valamennyi formája védelmének erősítése jegyében, azon belül különös hangsúlyt ad az állami, illetve a szövetkezeti tulajdon fokozott védelmének. A javaslat nem csupán azokra az esetekre alkalmaz hátrányos jogkövetkezményeket, amikor a társadalmi tulajdont jogellenesen sérelem éri, amikor a tulajdon tárgyait — hogy úgy mondjuk — elvonják. Legalább ilyen súllyal bírnak azok a rendelkezések, amelyek a tulajdoni forma gyarapítását és megfelelő kezelését szolgálják, illetve, amelyek közvetett úton hatnak a társadalmi tulajdon megóvására. A tulajdonjog formáiról szóló alaprendelkezésekben a javaslat teljes mértékben érvényesíti az e területen az utóbbi időben megszületett politikai döntéseket, és a már meghozott jogszabályokba — így a módosított alkotmányba is — belefoglalt tételeket. Az alapelvi rendelkezések közül végül a gazdaságszervezeti formákra vonatkozó néhány tételt emelném ki. Mindenekelőtt rendkívül örvendetes, hogy a módosító jogszabály figyelemmel van a gazdálkodó szervek körének és funkciójának arra a jelentős bővülésére, amely a gazdasági viszonyainkban bekövetkezett fejlődés és differenciálódás folytán szükségképpen következett be az elmúlt években. A bevezető rendelkezésekben pedig minden kétséget kizáróan mondja ki a javaslat: „A gazdálkodó szervezetek a polgári jogi kapcsolataikban a nép-