Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1199 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1200 telményeknek. A tervezett, illetve szükséges fejlesztések megvalósítására az érdekelt tanácsoknak nem áll rendelkezésre a szükséges pénzügyi fedezet, és a hitellehetőség is korlátozott, ezért a létesítmények megvalósítása késik, hiányzik, további problémák forrásává válik, több helyen az ellátást is veszélyezteti. A megye és az ágazat rendszeres és jó kapcsolata alkotóan segítette és segíti munkánkat, azonban itt kérem az ágazat vezetőit és az országos főhatóságokat, hogy az eddigiekhez hasonló megértéssel, de nagyobb mérvű anyagi támogatással, hitellel segítsék sürgető megyei gondjaink megoldását a vízellátás, szennyvíztisztítás területén. Kedves Elvtársak! Engedjék meg hogy néhány szakmai problémát röviden érintsek, melyek egyrészt megyei gondok, másrészt nagyobb léptékűek. Az első ilyen megyénk belvízi tavainak helyzete. Az utóbbi évek során egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a szabad idő és az életszínvonal növekedésével párhuzamosan a megye vonzó tájegységei iránt. E tájegységeken a helyi, megyei erők példamutató és gyors cselekvése következtében szinte spontán és visszafoghatatlan módon, sorra alakultak ki az üdülőkörzetek, különösen a legnagyobb vonzerőt jelentő vízfolyások és belvízi tavaink környékén. Megyénkben számos ilyen tó alakult ki, közülük Dunapatajon, Soltvadkerten, Kiskunhalason és Kunfehértó körzetében levőket említeném. Ami hozzászólásomat indokolja, az az a tény, hogy e tavainknak vízminőségi, biológiai helyzete máris nagy problémákat jelent. Különösen kritikus a kiskunhalasi sóstó és Kunfehértó helyzete. Több szakember egybehangzó álláspontja az, hogy amennyiben rövid időn belül a tisztítás nem oldódik meg, reálisan számolni kell e tavak pusztulásával. A szándék és a készség helyileg megvan a problémák rendezésére, de a feladat jellege és sürgőssége feltétlenül igényli a magasabb szintű támogatást. E kérdés indokoltságát fokozza a kiskunhalasi Sóstó esetében még az a körülmény is, hogy államközi megállapodás alapján 1978 elején átadják a nemzetközi forgalomnak a tompái közúti határátkelőhelyet, s így Kiskunhalas az első belépő és az utolsó kilépő város lesz az 53-as számú út mentén, s a város nem rendelkezik a turisták elhelyezésére szolgáló létesítményekkel. A Sóstó körzete, helyzeti adottságánál fogva ideális lehetőségeket kínál e kérdés megoldására is. A körzet részletes rendezési tervét a helyi tanács elkészítette, a tervszerű munka bármikor megindulhat. Kérem az ágazat és az illetékes főhatóságok segítségét a problémák rendezéséhez. Szólni szeretnék néhány szót a termálvízkérdéssel összefüggésben is. E fórumon korábban is, most is foglalkoztak e kedvező és szinte egyedülálló hazai lehetőségünkkel, sürgették felhasználási ütemének gyorsítását a gazdaság, az üdülés és az egészségügy területein. Ügy gondolom, e témakörök indokoltságához — különösen ami az üdülőterületi és egészségügyi felhasználást illeti, nem fér kétség —, van azonban néhány olyan tényező a termálvíz-hasznosítás komoly mérvű bővülésével összefüggésben, amelyekről nem esett szó és én ezekre szükségesnek tartom a figyelmet felhívni. E vizeket vizsgálva megállapítható, hogy egyrészt kémiai összetevőiknél fogva, másrészt hőmérsékletük miatt élővizeinkbe vezetve, különösen kisebb vízfolyásoknál, alapvetően megbontják a biológiai egyensúlyt és komoly mértékben megváltoztatják a vegetációt és az élővilágat, nem is beszélve arról a káros hatásról, hogy ezekből a vízfolyásokból a mezőgazdasági öntözés is szinte lehetetlenné válik. A dél-alföldi térségben vizsgáltam ezt a kérdést, és megállapítottam, hogy e területen elfogadható és megoldást jelentő tisztítási technológia nem ismert. Amennyiben ez országosan is igaz, úgy javaslom a témakör kutatómunkájának gyorsítását, mert tekintve, hogy egyedülálló adottságról van szó, nem várhatunk kívülről jövő megoldást. Javaslom megvizsgálni azt is, hogy ahol jelenleg üzemelő nagyobb termálvízhasznosítás van, hogyan oldják meg a felhasznált vizek tisztítását és élővizeinkbe való bevezetését, milyen a vizek környezetre gyakorolt hatása. E témakörben megvizsgáltam az üzemelési tapasztalatokat is, és sajnos e területen is problémák jelentkeznek. Termálvizeink nagy része agresszív, és szilárd alkatrésztartalmuk magas, ami a víztermelő berendezések és a vezetékek nagyon gyors elhasználásához és nagymérvű lerakódásokhoz vezet. E tényezők az üzemelési költségeket komoly mértékben befolyásolják. Szükséges lenne új műszaki megoldásuk kutatása és gyakorlati alkalmazása ezen a területen is. Fontosnak tartom én is jelezni, hogy vízműkutak gáztalanításával kapcsolatos problémák hasonló képpen jelentkeznek, mint azt Szolnok megyéből Szűcs elvtárs jelezte. A feladatokat önerőből a helyi, megyei vízmű vállalatok megoldani nem tudják, ezért tisztelettel javasolom e kérdés ismételt felülvizsgálatát és a jelenleginél megnyugtatóbb rendezését mind a határidő, mind az anyagi támogatás tekintetében. Kedves Elvtársak! Ügy érzem, hogy a tárgyalt napirend vitája is bizonyította a vízgazdálkodás rendkívüli jelentőségét életünk minden területén. E rendkívüli jelentőség az elkövetkezendő időszakban fokozódni fog. Ennek természetes következményeként növekedni fognak a jelenleg is meglevő feszültségek, különösen a vízellátás és csatornaellátás területein. Talán nem tartják túlzásnak, ha úgy fogalmazom, hogy a jó vagy rossz vízgazdálkodás társadalmi fejlődésünk lendítő vagy visszahúzó erejeként jelentkezik. E feszültségeknek még csak részbeni feloldása sem lehetséges a jelenlegi ágazati pénzügyi adottságokkal, ezért tisztelettel javasolom a kormánynak, hogy az ágazat kiemelt támogatásban való részesítésének lehetőség vizsgálja meg — még a termelő beruházások rovására is —, és a jelenleginél nagyobb lehetőségeket biztosítson különösen az ágazatban meghatározó jelentőségű vízellátás és csatornázás gyorsított ütemű fejlődéséhez. A vízügyi ágazat vezetőit pedig arra kérem, hogy a megyénkben működő vízügyi szellemi alkotóműhely, a bajai vízügyi főiskola fejlesztését a