Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1143 Az Országgyűlés 17. ülése, '7. június 30-án, csütörtökön 1144 ködés fontos területét jelentik a kétoldalú műszaki-tudományos együttműködési megállapodások. A magyar—szovjet együttműködés eredményeképpen például földmunkagép-parkunk zöme szovjet termék, észak-pesti szennyvíztisztító telep szovjet berendezésekkel és szovjet tervek alapján épül már. Valamennyi KGSTtagországgal, több nyugati és fejlődő országgal is van hasonló megállapodásunk. A magyar vízügyi szakemberek tevékenyen részt vesznek a nemzetközi szakmai életben, elsősorban az ENSZ különböző szerveinek munkájában. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak ! Beszámolóm nyilvánvalóan nem tarthatott igényt a teljességre. Sem az elért eredmények, sem a gondok felsorolása nem volt teljes körű. Tudjuk, hogy pótolni valónk, tenni valónk van még bőven. Hatásosabb intézkedések kellenek például a vízkárok gyérítésére helységeinkben és a földeken egyaránt. Jórészt hátra van még a nagy-alföldi kutak gáztalanítása is. Az öntözéssel is mehetnénk gyorsabban előre. A termál vizeknek is csak kis hányadát hasznosítjuk még. Tudjuk, hogy fürdőink jelenlegi állapota és hálózata sem elégíti ki még a növekvő igényeket. Szemléletünkön és fegyelmezettségünkön is van még itt-ott igazítani való. Sorolhatnám tovább a még megoldásra váró vízügyi feladatokat, de tudjuk, hogy nagyon mélyről indultunk, erőnkből, anyagi javainkból eddig ennyire futotta és a talpalatnyi föld országához viszonyítva ez nem is kevés. Remélhetően az írásban átadott téjákoztatónkkal együtt sikerült bemutatni vízgazdálkodásunk valós helyzetét és jövőbeni feladatait, perspektíváját. Utunk helyességéről a közelmúltban az ENSZ vízügyi konferenciáján is meggyőződhettünk. A konferencia képet adott a világ országaínak rendkívül differenciált, ugyanakkor sokhasonlóságot is mutató vízügyi helyzetéről. Általánosítható tanulságokkal is szolgált. Megállapíthattuk, hogy hazánkban a szocialista tervgazdálkodás eszközeivel kialakított vízgazdálkodás-politika elvei helyesek, gyakorlati eredményei jók, struktúrája korszerű, fejlődésünk kedvező mederben halad, vízügyi politikánk változtatására tehát nincs szükség, megfelel társadalmunk és gazdaságunk mai és jövőbeni érdekeinek egyaránt. Ennek birtokában jó közérzettel, magabiztosan dolgozhatunk a magyar vízgazdálkodás további fejlesztésén, azon, hogy vízgazdálkodásunk segítse és serkentse társadalmi és gazdasági életünk fejlődését, növelje igényességét és azon, hogy sehol és soha ne hátráltassa azt. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolóm végére értem. Tisztelettel kérem az Országgyűlést a beszámoló megvitatására és annak elfogadására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a beszámolóhoz 15 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Dr. Cselőtei László képviselőtársunk felszólalása következik. sével és újraélesztésével javítjuk majd a tó vízháztartását. Ezzel csökken a feliszaposodás és kedvezőbben alakul a tó vizének tisztasága. A Balatont körülölelő regionális vízellátó- és csatornarendszer kiépítése pedig javítja az üdülőkörzet vízszolgáltatásait, de egyúttal fontos környezetvédelmi feltétel is. Minisztertanácsunk összehangolt intézkedéseket foganatosított a Balaton egész vízgyűjtő területének fejlesztésére, hogy legnagyobb természetes tavunk és közvetlen környezete a civilizáció hatásaként állagában ne romoljon, hanem tovább fejlődjön. Hasonlóan fokozott figyelmet fordítunk a Velencei-tó fiatalítására, a Ráckevei-Duna-ág és a Fertő tó fejlesztésére is. Vízkészlet^gazdálkodásunk szorosan összekapcsolódik a vízminőség-védelemmel, mert a vízigények csak jó minőségű vízzel elégíthetők ki. Ezért gondoskodni kell a felhasznált vizek ártalommentes visszavezetéséről a • természet vízháztartásába. A vízminőség-védelem jelentősége a jövőben tehát egyre nő és a környezetvédelmi szempontokhoz igazodva egyre inkább közérdekű, társadalmi üggyé válik. A vízgazdálkodás műszaki célkitűzéseihez szervesen kapcsolódik a vízügyi államigazgatási munka fejlesztése is. A vízgazdálkodás társadalmi, gazdasági kapcsolatainak bővítésével tökéletesítenünk kell a hatósági tevékenységet. Ennek során fokozzuk a hatósági engedélyek teljesülésének ellenőrzését, a vízügyi felügyeletet. Arra törekszünk, hogy az államigazgatási eljárás bürokrácia és felesleges zaklatásoktól mentessé váljon, ugyanakkor hatékony eszköze legyen célkitűzéseinknek. A távlati fejlesztés további lényeges eleme a nemzetközi vízügyi, vízgazdálkodási együttműködés. Az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezményeink a közös vízgazdálkodási kérdésekben megfelelő alapot adnak ehhez. A vizek nem ismernek határokat! Célunk és érdekünk tehát az, hogy a vizet, mint közös érdekű természeti kincset — az érintett országok méltányos érdekeit tiszteletben tartva —, gazdaságilag és műszakilag a legjobb hatásfokkal védjük és hasznosítsuk. A vizek kártételei ellen pedig egymással szoros együttműködésben védekezzünk. E célkitűzések jegyében törekszünk a kétoldalú vízügyi egyezmények továbbfejlesztésére, arra, hogy azok az egységes vízgyűjtő területekre kiterjedő vízügyi együttműködéssé szélesedjenek. E törekvések megvalósításának hatékony fóruma a KGST. A Komplex Program kiemelten kezeli a Tisza- és a Duna-völgyi együttműködést, a vizek szennyezés elleni védelmét és a tagállamok népgazdaságának megfelelő vízellátását. Ennek jegyében már elkészült az öt Tiszavölgyi szocialista ország — a világon is egyedülállóan — készült el, közös terve, amely ezeket a kérdéseket közös üggyé, érdekké emeli. A gazdasági együttműködésnek tehát széles perspektívája nyílik a KGST-n belül a vízügyi szolgálat számára is. Ehhez új típusú együttműködési formák is kialakulóban vannak. A nemzetközi vízgazdálkodási együttmű-